Ebben a cikkben rengeteg madárról lesz szó.
Pár éve először a harkályokra (pontosabban a nagy fakopáncsokra) figyeltem fel. Évente egyszer-kétszer felbukkantak a környékünkön, amit eleinte inkább hatalmas szerencsének tudtam be. Aztán idővel megpróbáltam lefotózni őket, így vettem észre, hogy nem csak fakopáncsok, hanem csuszkák, széncinegék, meggyvágók, zöldikék, tengelicek is megfordulnak az ablakom mellett található fán, sőt egyszer még egy zöld küllő is beköszönt.
Lassan egy éve lesz, hogy elkezdtem madarakat fotózni, és ezzel kitárult előttem egy új világ. Amit ebben az időszakban tanultam:
1. Ez a hobbi igencsak addiktív, sokszor leginkább a Pokémon GO-hoz hasonlít. Eleinte csak a feltűnőbb alanyokat vettem észre, majd egyszer csak azon kaptam magam, hogy minden bokrot megnézek, hátha lapul ott egy rejtőzködő kékcinege (vagy még jobb esetben unlockolok egy új fajt).
2. Nem csak én, hanem a környezetem is tanul: egyre többen kérdezik meg tőlem, hogy milyen madarat láttak vagy hallottak (ehhez segítségül ajánlom a Madárhatározó és a Merlin alkalmazásokat), én pedig ezekre egyre gyorsabban jövök rá. Na meg persze menő azt mondani egy megbeszélés közben, hogy nézd, ott egy vörös vércse! (ez meglepően sokszor hangzik el az irodánkban).
3. Lehet, hogy klisé, de egy stresszes munkahét után tényleg megnyugtató, ha órákig madarakat keresek vagy figyelek meg az erdőben. Azzal sincs baj, ha épp nem tudok fotózni semmit, de persze még nagyobb élmény, ha mégis összejön. Legutóbb például már másfél órája jártam az erdőt, mire egy barázdabillegető a tiszteletét tette.
4. Ha már itt tartunk, reális elvárások: míg a munka terén szeretem a kihívásokat, kezdő madárfotósként inkább csak annyit tűztem ki célul, hogy le tudjak fotózni egy búbos bankát és egy gyurgyalagot (persze nem egyszerre, az már eléggé ambiciózus lenne). Míg az utóbbi sikerült, az előbbire valószínűleg már csak jövőre lesz esélyem, de addig is örömmel fogadom a lehetséges bankalelőhelyeket.
5. A madaraknak köszönhetően idén rengeteg új, különleges helyet ismertem meg. Például gyurgyalagkeresés okán elmentünk Albertirsára (az ott található természetvédelmi területnek, a Gyurgyalagosnak ugyanis nem véletlenül ez a neve), vagy külföldön is ellátogattunk egy olyan lakatlan szigetre, ahol évente több ezer, lenyűgöző szépségű tündércsér költ. Ilyenkor nem csak a fényképezés a lényeg, hanem az is, hogy egyúttal megismerem a történetüket. A tündércsérek például egy életre választanak párt maguknak, és a fiókáikat közösen költik ki; a hím vörös fodik pedig a nászidőben vörösek, egyébként csak narancssárgásak (de persze ilyenkor nem nevezik át narancsfodinak).
6. És végül, de nem utolsósorban a hobbiornitológia kifogyhatatlan tárház: nem elég, hogy rengeteg madárfaj van, ezzel együtt ugyanennyi új hely és program, amit érdemes meglátogatni. Míg egy löszfal is otthont adhat rengeteg fecskének, fel lehet fedezni a Tisza-tó nyújtotta csodás ökoszisztémát, vagy akár részt venni egy madárgyűrűzésen. És persze minél jobban megismerjük őket, annál inkább vigyázunk rájuk, az otthonukra és a fennmaradásukra is.
Adravecz-Laufer Flóra, a Noguchi ügyféligazgatója 2015-ben csatlakozott a céghez. Közel egy évtizedes márkakommunikációs tapasztalattal rendelkezik, változatos kommunikációs kampányokat vezetett FMCG, ICT, divat, gyógyszer- és energiaipari területeken olyan ismert és elismert márkák, illetve vállalatok számára, mint a Yettel, az Unilever, az OMV vagy az Egis. A szakember több kampányát is rangos hazai és nemzetközi díjakkal ismerték el.
A szöveget a bemutatott alanyok írják.
