Hiányoznak – még magyar elnevezésük sincs – például az ún. foodstilyst-ok, nincs kialakult hagyománya a mock-up készítésnek, és alig merünk – még ötlet szintjén sem – az SFX-re, azaz a speciális effektekre gondolni.

A reklámkampány megrendelői is szeretnének a legjobb szakemberek közül választani. A választás és a választhatóság körül azonban koránt sincs minden a legnagyobb rendben. Ez vizsgálódásunk célpontja.

Kár lenne tagadni, hogy újkori reklámfilmiparunk magán viseli a kamaszkor minden kialakulatlanságát.

Arra gondolok, hogy számos szakterület nem tudott kifejlődni, illetve megerősödni a fiatal szervezetben.

Ennek persze több oka is van. Vannak – ha úgy tetszik – genetikai okai, nevezetesen az, hogy nem öröklődhetett a korábbi reklámősöktől, hiszen ők sem hordták génjeikben. Nem volt rá szükségük. A jelenséggel szemben tanácstalanul áll a tudomány, ezért inkább elfogadja mint tényt.

Egy másik ok viszont pont a mai gyakorlat miatt marad életben. Ez szubjektív ok.

Diagnózis (kórisme, a betegség felismerése és meghatározása)

Nem helyes talán a betegség említése, hiszen itt inkább egy fejlődési szakaszban jelentkező rendellenességről van szó. A reklámipar változó korban van. A megváltozott piaci viszonyok változásra kényszerítenek minden résztvevőt. A piac és ezen belül a reklámpiac sem áll meg a nemzeti határoknál. Állandó kölcsönhatásban van az összes ország piacával.

Ez azt jelenti, hogy ami eddig elegendő volt a hazai reklámipar kiszolgálására, az ma már kevés. Sorra szembesülünk azokkal a hiányokkal, amelyek nemcsak versenyképességünket csökkentik, hanem saját napi munkánkat is megnehezítik.

Hiányoznak – még magyar elnevezésük sincs – például az ún. foodstilyst-ok, nincs kialakult hagyománya a mock-up készítésnek, és alig merünk – még ötlet szintjén sem – az SFX-re, azaz a speciális effektekre gondolni.

Hiányuk gyakori konfliktusok forrása. Ezekre ugyanis ma már szinte minden komolyabb reklámkampánynál szükség van. Megrendelő, ügynökség és gyártó együtt retteg, ha felmerülnek az említettek.

Két lehetőség marad: vagy a megalkuvás, ami lehet lemondás egy ötletről vagy hatásról, vagy hoznak szakembert onnan, ahol van. Mindkét eset ártalmas, a második még drága is. A cél ugyanis az lenne, hogy alakuljanak ki és erősödjenek meg nálunk is ezek a szakmák. De hogyan? Nincs hagyomány, tehát nincs tapasztalat, ha nincs tapasztalat, nincs bizalom, és akkor megrendelés sincs, vagyis tapasztalat továbbra sincs, és innen kezdődik minden elölről. A helyzet látszólag kilátástalan. A valóság viszont más. Ha sikerül itt-ott áttörni a bizalmatlanság korlátait és a külföldi tudásra esküvők előítéleteit, be tudjuk bizonyítani, hogy van más lehetőség is. Ha minden helyzetben elfogadjuk, hogy ezt a feladatot mi nem tudjuk megoldani, akkor lényegében konzerváljuk ezt a nem kívánt állapotot.

Nincs hagyomány, tehát nincs tapasztalat, ha nincs tapasztalat, nincs bizalom, és akkor megrendelés sincs, vagyis tapasztalat továbbra sincs, és innen kezdődik minden előről.

A változtatáshoz minden érintett aktívitása szükséges. Kell, hogy a megrendelő higgyen az ügynökségekben; kell, hogy az ügynökség bízzon a gyártóban és segítse a gyártót a tapasztalatok továbbadásában és az itthoni lehetőségek kihasználásában, ha úgy tetszik helyzetbe hozásában. Kell, hogy legyenek vállalkozók, akiket ajánlani lehet az ilyen feladatokra.

Terápia (gyógymód)

Ahogy fent nem betegségről volt szó, úgy most nem gyógymódot kell keresni. Ismerni kell a helyzetet és tisztában kell lenni azzal, hogy a fejlődés további útja a mi kezünkben van. A megrendelőében éppen úgy, mint azokéban, akik vállalják, hogy akár áldozatok árán is, de megszerzik azokat az ismereteket, amelyek meggyőzőek a megrendelők és az ügynökségek számára. Tapasztalatból mondom, hogy a helyzet nem reménytelen!