Bizonyíts napról napra, hétről hétre, évről évre, mutasd, hogy miben vagy jó, legyen stílusod és azok, akiknek a Te munkáid kellenek, előbb-utóbb megtalálnak. Ha emberileg is elfogadhatónak tartjátok egymást és üzletileg is meg tudtok egyezni, valószínűleg jó dolgokat csináltok majd együtt. Egy ilyen döntéshez nem tender kell, hanem jó ítélőkészség, bátorság és jogkör. Ezerszer tisztességesebb, mint egy kamu pályázat. De miről lehet felismerni, hogy a pályázat valószínűleg kamu? Rövid a határidő (a biztos befutó viszont esetleg már hetek óta dolgozik rajta), nem jó a brief, bizonytalan a büdzsé, nincs/rövid a prezentációs lehetőség, vagy ha van, mások előtt prezentálsz, mint akik majd dönteni fognak; és persze nincs tenderdíj.

Amúgy szerintem a megrendelőnek szíve joga azzal dolgoz(tat)ni, akivel akar és/vagy jól tud. A közvetlen megbízások emellett kímélik mindkét fél idejét és energiáit, ráadásul az ilyen bizalmat illik megszolgálni. A vízválasztó nem a tender–nem tender, hanem a szakma átfogó ismerete, a döntésképesség és a bátorság mentén húzódik.

Attól, hogy tender, még nem feltétlenül tisztességes és attól, hogy tender nélküli megbízás, még lehet megérdemelt. Mindezt annak ellenére mondom, hogy a hat 12 éves története során csak egy komoly ügyfélre emlékszem, ahol egy figyelmes, több ügynökséget érintő körbejárás, a látott munkák és játszó személyek alapján, mindenféle próbafeladat nélkül esett ránk a választás. Így kezdődött a Herendi Porcelánmanufaktúrával közös, többéves sikersorozat. A számtalan tender helyett inkább ilyenből kívánok magunknak, minden ügyfélnek és ügynökségnek sokat.