A cikk eredetileg a Kreatív márciusi-áprilisi nyomtatott számában jelent meg. Ha külön ezt a lapszámot vásárolnád meg, megteheted itt.

Az ötletről

Tíz éve hallottam először az extrém hosszú expozíciós idejű fotó technikájáról. Viszonylag friss találmány, bár a lehetőség már száz éve is adott lett volna, csak a 80-as, 90-es években kezdték el használni.

A technikáról

A kamerákban film helyett fotópapír van, az optika helyett pedig egy apró lyuk. A lyuk sokkal kevesebb fényt enged be, mint egy optika, a fotópapír pedig sokkal kevésbé érzékeny, mint a film, így egészen hosszú expozíciós időket lehet elérni. 

Hogyan készül?

Általában hat hónapig készítek egy képet, a téli és a nyári napforduló között, télen a nap nagyon alacsonyan jár, nyáron pedig magasan, a képen a nap pályája csíkokként rögzül.

Mit fotóz vele?

Olyan témákat keresek, amik az időre reflektálnak, párhuzamba állítanak különböző idődimenzióban létező dolgokat, például épületeket, fákat, természeti képződményeket.

Hova teszi a kamerát? 

Úgy készítem a kameráimat, hogy minél inkább a környezetbe illeszkedjenek, ezért általában békén hagyják őket. Azért az évek alatt egypárat megrongáltak, egyszer pedig kivágták a fát, amire rögzítettem.