A közmédia ideiglenes vezetése feljelentést tesz az intézmény korábbi működésével kapcsolatban, és dr. Papp Gábor ügyvédet bízta meg a szükséges jogi lépések megtételével – közölte augusztus 31-én a közmédia. A bejelentés alapja egy belső átvilágítás, amelynek során levelezéseket, nyilatkozatokat és más intézményi dokumentumokat vizsgáltak meg.
A Kreatívhoz eljuttatott, Az ötödik emelet – a Karmelita és a közmédia közötti titkolt kapcsolat című kilencoldalas háttéranyag szerint az MTVA hivatalos szervezeti rendje mellett egy informális döntési szint is működött. A dokumentum ezt az MTVA négyemeletes székházára utaló „ötödik emeletként” írja le, kulcsszereplőjeként pedig Várhegyi Attilát nevezi meg.
Az anyag a közmédia jelenlegi vezetésének vizsgálati megállapításait és az általa kiválasztott belső iratokat tartalmazza. A levelezések hitelességét, teljességét és kontextusát bíróság vagy nyomozó hatóság egyelőre nem értékelte nyilvánosan. A feljelentés bejelentése önmagában nem jelenti bűncselekmény vagy személyes büntetőjogi felelősség megállapítását.
Tanácsadói szerződés, vezetői befolyás
A háttéranyag szerint Várhegyi 2019. január 1-jétől állt közvetlen tanácsadói szerződésben a Duna Médiaszolgáltatóval. A szerződésben szóbeli kommunikációs tanácsadás, a menedzsment kommunikációs felkészítése és kríziskommunikációs közreműködés szerepelt. A 2019-es megállapodás havi bruttó 1 503 759 forintos díjat rögzített; az anyag szerint a díjazás 2023-tól havi nettó 3,5 millió forintra emelkedett.
Várhegyi és a közmédia kapcsolata ugyanakkor régebbi volt. Az Átlátszó már 2013-ban pert indított a hozzá köthető közmédiás szerződések nyilvánosságáért. A portál korabeli cikke szerint az MTVA 2012-ben is kötött kommunikációs tanácsadói megállapodást Várhegyihez köthető vállalkozással. A HVG 2016-ban további, Várhegyihez köthető cégeknek adott MTVA-s megbízásokról írt.
A mostani átvilágítás állítása szerint Várhegyi tényleges szerepe messze túllépett a kommunikációs tanácsadáson. Az anyag alapján heti rendszerességű értekezleteket tartott, miközben Papp Dániel akkori MTVA-vezérigazgató és más vezetők döntési javaslatokat, válaszleveleket és tartalmi terveket küldtek neki. Több idézett levélváltás arra utal, hogy egyes ügyekben a formális döntéshozók megvárták Várhegyi álláspontját vagy jóváhagyását.
A vizsgálat központi megállapítása szerint így elválhatott egymástól a tényleges döntési befolyás és a formális felelősség: Várhegyi nem szerepelt az intézményi vezetői láncban, miközben az idézett iratok szerint a hivatalos vezetők döntéseire érdemi befolyást gyakorolt. A jogi és intézményi felelősség ugyanakkor a kinevezett vezetőknél maradt.
Sajtóválaszok és szerkesztési döntések is hozzá futottak be
A háttéranyag egyik legmarkánsabb része azt mutatja be, miként kezelték a közmédiához érkező sajtómegkereséseket. Egy 24.hu-s kérdés esetében, amely arra vonatkozott, tervez-e a közmédia választási vitát, Papp Dániel az idézett levél szerint azt írta:
„szerintem nem válaszolunk, de várjuk meg Attilát!”
A Telex megkereséseire Várhegyi egy olyan visszatérő válasz alkalmazását javasolta, amely a portál finanszírozására és az általa képviselt érdekekre kérdezett rá. Az anyag szerint ezt a válaszformulát korábban maga Várhegyi fogalmazta meg.
A Tisza Párt képviselőinek és sajtómunkatársainak szánt több hivatalos levél is megjelent az átvilágításban. Egy tervezetet Várhegyi azzal hagyott jóvá: „Részemről mehet, de nem én vagyok az aláíró.” A dokumentum ebből arra következtet, hogy formális tisztség nélkül is részt vett a közmédia hivatalos válaszainak kialakításában.
A jelentés közvetlen tartalmi beavatkozásra utaló példákat is felsorol. A 2026-os választási kampány egyik heti tématervére Várhegyi a dokumentum szerint azt írta: „Ukrajna és háború minden mennyiségben.” Egy másik levélváltásban egy Orbán Viktor elleni fenyegetéssel foglalkozó tartalom további erősítését javasolta. Egy választási műsor 2023-as előkészítésekor pedig a hírigazgató egyik közreműködőről azt írta, azért gondolt rá, hogy az eredménytől függetlenül egy megbízható „mi emberünk” legyen jelen; Várhegyi válasza az idézett levélben az volt: „nekem ok”.
Ezek a levelezések – amennyiben hitelességük és kontextusuk a további vizsgálatokban is igazolást nyer – arra utalhatnak, hogy a politikai szempontok nem csupán alkalmi külső nyomásként jelentek meg, hanem a szerkesztési és jóváhagyási folyamatokba is beépültek.
A megállapítások illeszkednek a közmédia korábbi teljesítményéről készült nemzetközi értékelésekhez. Az EBESZ 2022-es választási jelentése szerint a közmédia és több magánmédium elfogult hírszolgáltatása széles körű kampányfelületet biztosított a kormánypártnak. A szervezet a 2026-os magyarországi választás után is a kormánypártnak kedvező, egyértelmű elfogultságot állapított meg az általa vizsgált média hírszolgáltatásában.
Személyzeti és gazdasági ügyek
A háttéranyag szerint Várhegyivel egyeztettek szerkesztőségi vezetőkről, műsorvezetőkről, lehetséges új munkatársakról, külsős szerződések felmondásáról és összeférhetetlenségi kérdésekről. Az egyik felvételi javaslatra az anyagban idézett levél szerint homofób megjegyzéssel reagált.
A vizsgálat gazdasági ügyekben folytatott egyeztetéseket is bemutat. Ezek között szerepel a Fradi Média pálya mellőli élő bejelentkezési kérelmének elutasítása, egy szinkroncsomag RTL-nek történő értékesítése és egy egyházi rádiós partner béremelési igénye. Az utóbbi ügyben Várhegyi az idézett levél szerint ezt írta:
„Lehet. De ha kiderül, letagadjuk.”
A háttéranyag Várhegyi juttatásait is vizsgálta. Eszerint az MTVA nevére szóló ajánlat alapján egy magas felszereltségű Škoda Superb gépkocsit választottak ki bruttó 20,91 millió forintos áron. A dokumentum szerint a Duna Médiaszolgáltató egyik, hivatalosan rendezvényszervezőként foglalkoztatott munkavállalója rendszeresen Várhegyit szállította.
Az átvilágításban idézett meghallgatási jegyzőkönyv szerint a munkavállaló maga mondta el, hogy ténylegesen sofőri feladatokat végzett, és hetente két-három alkalommal vitte Várhegyit. A dokumentum azt állítja, hogy a gépkocsihoz nem vezettek menetlevelet, és másfél év alatt mintegy 53 ezer kilométert tettek meg vele. Ezek egyelőre a belső vizsgálat megállapításai; az esetleges szabálytalanságok jogi minősítése a hatóságokra tartozik.
Közvetítő a kormányzat és a közmédia között
A háttéranyag Várhegyit a kormányzat és a közmédia közötti közvetítőként is bemutatja. Az idézett levelezésekben Rogán Antal, Gulyás Gergely, Szijjártó Péter, Semjén Zsolt és Hankó Balázs neve jelenik meg: egyes ügyeket Várhegyi továbbított volna kormányzati szereplőknek, más esetekben minisztériumi vagy kormányzati megkeresések érkeztek hozzá.
Egy, a közmédia finanszírozási problémáiról szóló dokumentumra Várhegyi az anyag szerint azt válaszolta: „Nyomtatva menjen egy példány Rogánnak, aláírni nem kell. Jelzem neki.” Más levelezésekben a „Bemegyek hozzá” és az „Intézem” válaszok szerepelnek.
A dokumentum szerint Orbán Viktor péntek reggeli rádióinterjúinak napján Várhegyi fogadta a miniszterelnököt, végigkövette az interjú lebonyolítását, majd az adás után együtt távozott vele. Az anyag azt is állítja, hogy a stúdió mellett a miniszterelnök számára kialakított helyiségben egy körülbelül 15 millió forintos kanapé állt. Ehhez a háttéranyag nem mellékel beszerzési dokumentumot, ezért az összeg függetlenül nem ellenőrizhető; bizonyított tényként nem kezelhető.
A leírt működés az Európai Médiaszabadság-törvény szempontjából is releváns. Az EMFA 5. cikke a közszolgálati médiaszolgáltatók szerkesztői és működési függetlenségének biztosítását, vezetőik átlátható és megkülönböztetéstől mentes kiválasztását, valamint a megfelelő, fenntartható és kiszámítható finanszírozást írja elő. Az EBU a 2026-os uniós jogállamisági jelentéshez kapcsolódó állásfoglalásában hangsúlyozta, hogy a közszolgálati média politikai beavatkozástól való függetlensége az EMFA alapján már uniós jogi követelmény.
Nemzetközi körkép: egyedinek számít a Várhegyihez köthető működési modell?
A közszolgálati média politikai ellenőrzésére több országból is vannak dokumentált példák, de ezek működési módja nem minden esetben azonos a magyar „ötödik emeletként” leírt rendszerrel.
Lengyelországban a Jog és Igazságosság 2015-ös hatalomra kerülése után a közmédia politikai ellenőrzése elsősorban formális intézményi változtatásokkal erősödött meg. A 2015 végén elfogadott átmeneti médiatörvény a kormány egyik tagjára ruházta a TVP és a Polskie Radio vezetőinek kinevezését és felmentését. Az EBU megbízásából készült jogi elemzés szerint ez közvetlen kormányzati ellenőrzést teremtett a vezetői pozíciók felett, és veszélyeztette a közmédia politikai függetlenségét, objektivitását és pártatlanságát.
A lengyel modell tehát elsősorban jogszabályokkal és vezetőcserékkel tette láthatóvá a politikai befolyást, szemben a magyar háttéranyagban leírt, formális pozíció nélküli irányítással.
A magyar modellhez működési logikájában közelebbi párhuzam a Leonyid Kucsma elnöksége alatti „temnyik”-rendszer Ukrajnában. A temnyikek nem nyilvános szerkesztési iránymutatások voltak, amelyek meghatározták, hogy a nagy televíziók milyen politikai eseményeket és álláspontokat emeljenek be a hírműsorokba, illetve melyeket hagyjanak ki. Az EBESZ 2004-es választási jelentése megállapította, hogy a fő televíziók politikai tartalmát ilyen útmutatók korlátozták. A megfigyelők számos állítást kaptak arról, hogy az instrukciók az állami adminisztrációtól érkeztek, ezt azonban az EBESZ akkor nem tudta önállóan igazolni. A szervezet ugyanakkor feltűnően hasonló szerkesztési mintákat talált három nagy csatorna híradóiban. Az Európa Tanács későbbi jelentése már az elnöki adminisztrációból érkező útmutatókként hivatkozott a temnyikekre.
Az ukrán rendszer nem kizárólag a közszolgálati médiát érintette, ezért nem teljesen azonos a magyar esettel. A hasonlóság abban áll, hogy a politikai központ a nyilvános szerkesztőségi hierarchián kívül, nem átlátható csatornákon keresztül próbálta meghatározni a témaválasztást és a hírek értelmezési keretét.
A dél-afrikai közszolgálati műsorszolgáltató, az SABC esetében egy 2019-ben lezárult független belső vizsgálat dokumentált hasonló beavatkozásokat. Az SABC által közzétett jelentés szerint 2012 és 2017 között a hírigazgatás vezetői olyan személyektől is elfogadtak utasításokat, akiknek nem volt szerkesztőségi hatáskörük. A jelentés név szerint említette Faith Muthambi korábbi kommunikációs minisztert és Ellen Tshabalalát, az SABC igazgatóságának egykori elnökét. A vizsgálat ugyanakkor nem talált bizonyítékot arra, hogy közvetlen utasítási lánc működött volna az ANC pártközpontja és az egyes szerkesztőségi döntések között. A dél-afrikai parlament 2017-es vizsgálata ettől függetlenül szerkesztői beavatkozásokat, súlyos irányítási problémákat és tapasztalt munkatársak szabálytalan eltávolítását állapította meg az SABC-nél.
Észak-Macedóniában a 2015-ben nyilvánosságra került lehallgatási ügy vetett fel hasonló kérdéseket a Gruevszki-kormány és a média kapcsolatáról. Az Európai Bizottság 2016-os országjelentése szerint újságírók tömeges jogellenes lehallgatása, a fenyegetések és a bizonytalan munkakörülmények erősítették az öncenzúrát. Ez azonban nem dokumentál olyan, egyetlen külső szereplő köré szervezett párhuzamos irányítási rendszert, mint amilyet a magyar átvilágítás állít.
Szerbiában a közszolgálati média tartós kormánypárti elfogultsága dokumentált, a mögötte álló konkrét informális utasítási mechanizmusról azonban kevesebb ellenőrzött adat áll rendelkezésre. Az Európai Bizottság 2026-os Szerbia-jelentése szerint egy megfigyelt időszakban az RTS központi híradójának politikai műsoridejéből 95 százalék jutott a kormányzó többségnek, és 5 százalék az ellenzéknek. Ez az arány súlyos kiegyensúlyozatlanságot jelez, de önmagában nem bizonyít a magyar „ötödik emelethez” hasonló rejtett parancsnoki láncot.
A politikai befolyás tehát nem egyedi magyar jelenség. A legközelebbi szerkesztési párhuzam az ukrán temnyik-rendszer, a közszolgálati intézményen belül dokumentált, hatáskör nélküli beavatkozás tekintetében pedig az SABC esete. A magyar ügy sajátossága – amennyiben az átvilágítás megállapításait a további vizsgálatok is alátámasztják – az informális befolyás szélességében állhat: ugyanahhoz a szervezeti hierarchián kívüli tanácsadóhoz futhattak be tartalmi, sajtókommunikációs, személyzeti, gazdasági és kormányzati kapcsolattartási ügyek.
Mi következhet most?
A bejelentett feljelentést követően az illetékes hatóságnak kell eldöntenie, hogy a rendelkezésére bocsátott adatok megalapozzák-e nyomozás elrendelését. Ha eljárás indul, annak kell tisztáznia a dokumentumok eredetét és teljességét, az idézett döntések körülményeit, az érintettek tényleges hatáskörét, valamint az intézményi vagyon és erőforrások használatát. A jelenlegi információk alapján
nem állapítható meg, milyen bűncselekmény gyanúját vizsgálhatják, illetve kik lehetnek az eljárás érintettjei.
Az ügy jelentősége ugyanakkor nem merül ki az esetleges büntetőjogi következményekben. A közmédia 2026-os átalakítása során az MTVA beolvadt a Duna Médiaszolgáltatóba, az egyesült társaság pedig Magyar Rádió és Televízió Nonprofit Zrt. néven működik tovább. Az átalakítás jogi alapját a 2026. évi XXI. törvény teremtette meg. Horváth P. András átmeneti vezető egyik feladata a közmédia helyzetének átvilágítása lett; kinevezésének és feladatainak részleteiről korábban a Kreatívon is beszámoltunk.
Az átvilágítás azt jelzi, hogy az új intézményi modellben nem csupán a vezetők személyét és a szervezeti felépítést kell rendezni. Olyan dokumentált és ellenőrizhető döntési rendszert is ki kell alakítani, amelyben egyértelműen azonosítható, ki, milyen hatáskörben és milyen felelősséggel hoz szerkesztési, személyzeti és gazdasági döntéseket.
A teljes, kilencoldalas “Ötödik emelet” című dokumentum itt érhető el.
Borítókép: Kallos Bea / MTI
