Becsült olvasási idő: 4 perc
Armstrongtól a sivatagi stadionépítőkig

Csalások, vesztegetések, amelyek megrengetik a sportrajongók hitét, és doppingügyek, amik miatt vastag szponzorok vonulnak ki a sportágak mögül. Megszégyenített sportolók, stadionépítő rabszolgamunkások és 380 megbundázott meccs. Az elmúlt hónapok legnagyobb port kavart sportbotrányai.

TÁMOGATOTT TARTALOM

A XX. század legelső sportbotránya a St.Luise-ben tartott 1904-es olimpiához kötődik, ahol a New York-i születésű Fred Lorz úgy nyerte meg a maratoni futószámot, hogy a távból 18 kilométert autóban tett meg. Persze ez csak utólag derült ki, a második helyezettet avatták olimpiai bajnokká, de a csalás jelensége automatikusan része lett az olimpiai versenyszellem negatív kánonjának.

Az évtizedek során aztán a csalások, vesztegetések, doppingolások mintha tematizálódni kezdtek volna. Egyre többen kérdőjelezik meg a sport makulátlanságát a mögötte köthető fogadások miatt, és sokan az élversenyzést, mint az emberi teljesítő képesség határainak állandó, kényszerszerű megdöntését sem tudják elképzelni dopping-ügyek nélkül. Bálványozott sportolók hullanak ki a ranglistákról, a sportlapok évértékelő gyűjtésekben számolnak be a legnagyobb bundabotrányokról, miközben sportágak vesztik hitelességüket. Dopping, bunda és sivatagi stadionépítés - az elmúlt bő egy év ultimate sportbotrányait szedtük össze.

A kerekes bálvány doppingbotránya

Bár az utóbbi napok arról szóltak, hogy egy bűnbánó dán kerékpáros bevallotta, hogy egész csapata doppingolt a 2007-es Tour de France-on, az utóbbi évek talán legmegrendítőbb doppingbotránya mégiscsak minden idők legnagyobb kerékpárosához, Lance Armstronghoz fűződik. A minden részletre odafigyelő, ezért Mr. Milliméternek is becézett sportoló a kilencvenes évek közepén kezdett el doppingolni, és mind a hét Tour de France-győzelmét tiltott szereket használva aratta.

Év elején Oprah Winfreynek adott interjújában őszinte részletességgel mesélt doppingolásának módjáról és természetes voltáról, amely során tesztoszteronnövelővel dúsított vérének transzfúziója számára olyan rutinfeladat volt, mint felpumpálni bringája kerekét. Mindenesetre Armstrongot tavaly októberben megfosztották a hét Tour de France-elsőségétől, eltiltották minden profi kerékpárversenytől, és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elvette tőle a 2000-es sydneyi olimpián nyert bronzérmét is.

A 17 évig a kerékpár sportot támogató holland Rabobank az idei év első napjától kezdve pedig meg is szüntette a férfi és a női profi kerékpáros csapat támogatását. Armstrong doppingbotrányának hatására egyszerűen kivonultak a profi nemzetközi kerékpársportból. Döntésüket azzal indokolták, hogy egyáltalán nincsenek már arról meggyőződve, hogy a nemzetközi profi kerékpározás megtisztulhat, és fair sport lehet.

Az évszázad legnagyobb bundabotránya

Ilyen szalagcímmel volt tele a sajtó tavasszal, miután kiderült, hogy 2008 óta egy Ázsiában gyökerező fogadási maffia közel négyszáz meccset vett meg Európában, így aztán nálunk is kiépítette hálózatát. A meccsek között voltak világ- és Európa-bajnoki kvalifikációs mérkőzések, két Bajnokok Ligája összecsapás, és még ki tudja hány találkozó, amelyekre nem lehetett a manipulációt rábizonyítani.

A 18 hónapos nyomozás alatt, 13 ezer emailt néztek át, négyszáznál több gyanúsítottat azonosítottak, és szám szerint 380 meccsről derült ki, hogy eladták. A BBC szerint az Európát lefedő befektetői maffia átlagosan nyolcvanhatezer fontot költött a bírókra és játékosokra. A bundabotrányról az európai sajtó a csalás mintapéldányaként ír, a bírósági tárgyalás aktuális szakaszairól azóta is az újságírók szinte percről percre formátumban tudósítják lapjaikat.

A klimatizált közterek országának botránya

És amíg a bundabotrány diszkréten tovább gyűrűzik Európában, addig a közvéleményt idén nyár óta már inkább az foglalkoztatja, nyáron vagy télen fogják-e tartani a 2022-es katari labdarúgó világbajnokságot. Ugyanis Katar a 41 Celsius fokos napi átlaghőmérsékletével hiába ígért klimatizált sivatagot a torna idejére, sokan szívesebben látnák máshol vagy legalábbis más időpontban a mérkőzéseket.

A tengerentúli sajtó sem könnyítette meg a kis arab ország helyzetét, amikor megszellőztette, hogy Katar ezt a világbajnokságot egyszerűen csak megvette. A feltételezések szerint ugyanis az ország fizetett a nehéz anyagi helyzetben lévő, vb-házigazdákról döntő argentin szövetségnek, melynek vezetője Julio Grondona, egyben a FIFA végrehajtó bizottságának is a tagja. Azt nem tudni ugyan Grondona végül hova szavazott, mindenestre a vita még mindig tart az évszakváltásról , az említett stadion tovább épül, az ország elképesztő látványterveit pedig folyamatosan közli a média.

Tényleg nem éri meg egy botrányos sportágat támogatni?

A kétezres évek közepén egyre több cég gondolkodott el azon, hogy megéri e több millió euróból felépített márkáját kockáztatni azzal, hogy olyan sportágat támogat, amely botrányai miatt kerül egyre többször a média fókuszába.

Így hátrált ki a kerékpárosok mögül a MAN teherautó-gyártó cég, a Cofidis sem hosszabbította meg 2008-ban lejáró szerződését, de az országúti verseny német jogtulajdonosa, az ARD és a ZDF is bojkottálta a közvetítéseket, ahogy az első német versenyző megbukott a doppingteszten.

Pedig a Tour De France-nak óriási a médiaértéke, erre alapoztak az amerikai cégek is egy darabig, aztán Armstrong botránya óta már a Nike, a Trek Bicycles, az FRS energiaital-vállalat és a táplálék-kiegészítőket gyártó Honey Stinger céget sem találjuk a kerékpársport szponzorhálózatában. Habár a szponzorok tiszta versenyre és doppingmentes csapatokra vágynak, a sport mögüli kivonulást a márkáknak komolyan kell mérlegelniük.

A sajtó, a botrány és a hír szimbiózisa még mindig nagyon erős, a háromhetes verseny a sportrajongók közel egy milliárdját ülteti a tévénéző fotelba, és több százezren drukkolnak kedvenc csapataiknak a helyszínen is.

 

Szponzorált tartalom! A cikk elkészítését a Nemzeti Sport támogatta!