Becsült olvasási idő: 6 perc
Mr. Cracktől a Brazucáig

Hosszú idő telt el, amíg a nehéz, fűzős szájú golyókat felváltották a habkönnyű, hosszú röppályát bejáró labdák. Változott a bőrdarabok száma, hosszúsága, színe, de még a sporteszköz gömbalakja is. Következzenek a legkülönlegesebb gömbölyded formák, amelyekkel négyévente világbajnokot avattak.

TÁMOGATOTT TARTALOM

1930. Uruguay – a kezdet

Az 1970-es évekig nem volt a világbajnokságoknak egységes labdája, minden válogatott a sajátját akarta használni, de mind bőrből készült, barna volt, és sokáig a szájukat fűzővel kötötték meg. A szabvány labda hiánya már az első, Uruguayban rendezett világbajnokság döntőjében is gondot okozott, ahol a házigazdák az argentin válogatottal mérkőztek meg. Utóbbiak tiltakoztak az ellen, hogy az uruguayi csapat által választott labdával játsszák a döntőt, ezért az első félidőre Argentína, a másodikra pedig Uruguay hozhatta a saját sporteszközét. Az első félidő végén még az argentinok vezettek (1-2), de a labdacserés második félidőt és az egész döntőt, a világ akkori legjobbjának számító, Uruguay válogatottja nyerte (4-2). 

1930


1954. Svájc – az első 18 paneles bőrlabda

Az ötvenes évektől kezdve a fűzős labdákat leváltották a szelepes labdák. Azonban az 1954-es svájci világbajnokságon még mindig barna és hosszúkás bőrdarabokból összevarrt, Swiss World Champion Match-Ball felirattal ellátott labdákat rugdostak. Svájcban, 1938 után már másodszorra játszottunk döntő mérkőzést, és nyertünk ezüstöt, Puskásék ugyanis egyszer kevesebbszer találtak be az NSZK-beliek kapujába. Ez volt az első világbajnokság, ahol számozni kezdték a mezeket, és a labda már nem 12, hanem 18 darab bőrcsíkból volt összevarrva. 

1954

 

1962. Chile – a lecserélt döntőlabda

A chilei döntőben a brazilok a csehszlovákokat verték meg 3:1-re, pedig a labda kérdése itt is bonyodalmat okozott. Az eredetileg Mr. Crack-nek elnevezett chilei vb-labda sárgás színű volt, kemény marhabőrből készült és 18 panelből állt. Azonban Ken Aston játékvezető és több európai csapat is jelezte, hogy a chilei labda rossz minőségű, játék közben többször leereszt, és a színéből is veszít a meccsek alatt. Ezért a döntőben azt a típusú Crack Top Star labdát használták végül, amely már az ’58-as svéd világbajnokságon is bevált. Az 1960-as években aztán egy amerikai építész és feltaláló egy egészen új dizájnt dolgozott ki. Richard Buckminster Fuller labdája már 20 hatszögből és 12 ötszögből állt, innentől kezdve ezt a típusú labdát használták. 

1962


1970. Mexikó – a mindenkori klasszikus labda

Az 1970-es év nemcsak a jellegzetes klasszikus labda, de az Adidas-korszak kezdete is volt. A világbajnokságoknak ugyanis 1970 óta van hivatalos labdájuk, előtte nem játszottak egységes labdákkal. Az Adidas ekkoriban vált a világ vezető futballmárkájává, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség, a FIFA a német sportszergyártó céget kérte fel a vébé-labdák legyártására, a Buckminster által megálmodott dizájnnak megfelelően. (A FIFA 2030-ig hosszabbította meg az Adidas-szal a szerződését a világkupa labdák kizárólagos gyártására.) Így aztán az Adidas Telstar labdái már 20 fehér hatszögből és 12 fekete ötszögből álltak, vagyis összesen 32 panelnyi bőrt varrtak össze kézzel. Mivel ez volt az első világbajnokság, amit a televízió élőben közvetített, így a fekete-fehér labda a képernyő előtt ülő néző számára is könnyedén követhető volt a pályán. A mai napig ezt a Telstar külsővel ellátott labdát tekintik a labdák klasszikusának. 

1970


1978. Argentina – az első triádok

A hetvenes évektől használt Telstar nemcsak fekete és fehér színe miatt jelentett mérföldkövet a futballtörténelemben, de kialakításának köszönhetően ez számított a kor legkerekebb labdájának. Nevét az 1962-ben Föld körüli pályára állított, gömb alakú Telstar amerikai távközlési műholdról kapta. A formulán továbbra sem, csak a küllemen változtattak az 1978-as argentin világbajnokságra, amikor a hatszögekre úgynevezett triádokat rajzoltak, ezek így optikailag 12 fehér kört adtak ki a labdán. Az ekkoriban a legdrágábbnak számító (300 amerikai dollár) labdát az Adidas Tango Durlastnak nevezte el, még egy fényes vízszigetelő réteggel is bevonta. A következő öt világbajnokságra is ez alapján készültek a meccslabdák, amelyeken a triádokat a rendező országra jellemző motívumvilággal támogatták meg. A Tango labdacsalád 12. tagját a londoni olimpián láthattuk.



1986. Mexikó – első szintetikus labda

A magyar labdarúgó válogatott az 1986-os mexikói tornán már a futball vb-k történetének első műanyag labdáját rúghatta. Az Azteca névre keresztelt, szintetikus anyagból készült meccslabda az elődeihez képest már jóval keményebb, tartósabb és ellenállóbb volt a vízzel szemben, így komoly lépést jelentett a sport fejlődésében. A labda díszítésében a vendéglátó mexikóiak ősi, azték mintáit használták. A mexikói világbajnokság a szintetikus labda első, és egyben a magyar csapat utolsó szereplése volt a világbajnokságok történetében. 

1986


1994. USA – az első high-tech labda

Az Amerikai Egyesült Államokban megrendezett világbajnokságon az Adidas az első olyan meccslabdát mutatta be, amelyben az energiahasznosítást segítő speciális polisztirén habréteget helyeztek el. Ennek köszönhetően a labda könnyebbnek, a rúgáskor puhábbnak tűnt, ezáltal irányíthatóbbá vált, és lényegesen könnyebb volt vele gólt lőni. A Questra meccslabda nevében is utalt az amerikai űrtechnológiára. A quest for the stars vagyis az útban a csillagok felé kifejezés rövidítésével az Egyesült Államok egyik legfontosabb pillanata, az Apollo 11 sikeres holdra szállása előtt tisztelegtek, amelynek 1994-ben volt a 25. évfordulója. 

1994


1998. Franciaország – az első többszínű labda

Az első többszínű labdát már az 1998-as francia világbajnokságnak köszönhetjük, amelynek nevét és mintázatát a francia lobogó és a futballszövetség hagyományos szimbóluma, a kakas ihlette. Az 1970-es évek óta ez volt az első labda, amely nem Európában, hanem Marokkóban készült, és az utolsó olyan labda, amely a korábban említett klasszikus Tango-dizájnt követte. A Tricolore megújult szintetikus habszerkezete még tovább növelte a labda rugalmasságát, gyorsabbra és messzebbre lehetett vele lőni a levegőben. 

1998


2002. Dél-Korea és Japán – a szurkolók kedvenc labdája

Ezt a vb-t Dél-Korea és Japán közösen rendezte, és a német sportcég is egy teljesen új dizájnnal jelent meg a focipályán, amelynek színeit és mintázatát az ázsiai kultúrából merítették. Így került fel a Fevernovára a nindzsák háromágú dobócsillaga is. A labda belsejébe egy olyan háromrétegű hurkolt vázat építettek, amely lehetővé tette, hogy röppályája pontosabb és kiszámíthatóbb legyen. Bár a labdát sokat kritizálták habkönnyű volta miatt, pláne a kapusok, sok szurkolónak a mai napig ez a labdatípus a kedvence. 

2014. Brazília – a legszínesebb labda

A FIFA kérésére az Adidas minden vb-résztvevő csapatnak szállított tesztelésre a világbajnokság hivatalos labdájából, így összesen 30 ország 600 csapata próbálhatta ki eddig. A Brazuca fantázianevet viselő labda hat poliuretán felületű panelből áll, amelyek formája nemcsak a gyorsabb repülést biztosítja, de a tapadást és a labda aerodinamikai adottságait is. Ennek köszönhetően még kiadós esőben is képes megtartani a tökéletes gömb formáját és súlyát. Ez lett minden idők legszínesebb vb-labdája is egyben, amelynek döntőre készített verziója a fekete-fehér színek mellett zöldben és aranyban is pompázik majd. 

2014

Cikkünk megjelenését a Nemzeti Sport támogatta!