A magyarok többsége már találkozott a neten a rollerest megtámadó nyúllal vagy a hátsó ülésen csodálkozó kislánnyal, mégsem biztos, hogy ezek ugyanazt jelentették mindenki számára. Bár tízből nyolcan rendszeresen látnak internetes mémeket, a különböző generációk számára ezek eltérő üzenetet hordozhatnak és más az elvárt reakció is – állítja egy friss kutatás. Dr. Guld Ádám médiakutató szerint a mém több egyszerű internetes viccnél, ugyanis fontos szerepet játszik a digitális közösségek összetartozásában.
Hogyan használják valójában az emberek az internetet a mindennapokban – erre kérdez rá a Yettel. Ehhez a szolgáltató egy országos, reprezentatív kutatást készített az online tér egyik leggyakoribb, mégis nehezen kategorizálható jelenségéről, a mémekről. Kiderült ugyanis, hogy tízből nyolc magyar rendszeresen találkozik mémekkel az online beszélgetései során. Ez abból is adódhat, hogy
a válaszadók több mint fele szerint egy emojival, GIF-fel vagy mémmel néha sokkal könnyebb kifejezni az érzéseket, mint szavakkal.
A kitöltők több mint fele szerint a mémek az internetes kultúra szerves részét képezik, kétharmaduk viszont úgy véli, vannak köztük olyanok, amelyeket csak bizonyos közösségek értenek meg. Ugyanakkor a többség megegyezik abban, hogy
a belsős poénokra épülő mémek közelebb hozhatják egymáshoz a közösség tagjait.
Dr. Guld Ádám médiakutató szerint ahogy régen a közös beszélgetések és történetek erősítették a társas kapcsolatokat, ma egy jól időzített vicc vagy mém is ugyanazt az üzenetet közvetíti: „egy csapatba tartozunk”. A mémek ezért sokkal többek egyszerű internetes vicceknél: a digitális közösségek összetartozását és közös identitását is folyamatosan újratermelik.
Mémet küldök, ha rád gondolok
Tízből hét magyar legalább hetente küld mémeket az ismerőseinek. Legtöbbször azért, hogy megnevettessenek valakit (56%), ezt követi, hogy reagáljanak egy helyzetre (36%), belsős poént osszanak meg (36%) vagy csak mert megtetszett nekik (33%). Viszont nem mindegy, ki kapja: tízből hat válaszadónak van olyan ismerőse, akinek nem küldene mémet, mert úgysem értené meg, 28% szerint pedig kifejezetten kínos, ha valaki elcsépelt mémeket oszt meg.
„A mémek tulajdonképpen kulturális gyorsírásként működnek:
néhány másodperc alatt képesek olyan közös élményeket, médiatartalmakat vagy belső poénokat felidézni, amelyeket más eszközökkel sokkal hosszabban kellene elmagyarázni. Minél inkább ugyanabban a digitális közegben mozognak az emberek, annál hatékonyabban működik ez a közös nyelv. Ahhoz azonban, hogy valaki értse a digitális kultúrát, ismernie kell azokat a kulturális utalásokat is, amelyekre a mémek épülnek. A mémek értése egyre inkább digitális kulturális kompetenciává válik” – tette hozzá Dr. Guld Ádám.
Sértés nem reagálni? Az illem nem tűnik el, csak átalakul...
Ahogy korábban az volt a természetes, hogy telefonhívásra vagy e-mailre mindenképp válaszolunk, úgy ma már a fiatalabb generációk számára egy elküldött mém is társas gesztusnak számít, amelyre reakciót várunk. A kutatás is rámutatott: tízből négy magyar szerint igenis illik reagálni egy kapott mémre, függetlenül attól, hogy tetszik-e vagy sem. Guld Ádám szerint ez jól mutatja, hogy az illem nem tűnik el a digitális térben, csak átalakul.
„A kutatás tulajdonképpen egy új online etikett formálódását dokumentálja, amelyben már nemcsak a szavaknak, hanem az emojiknak, GIF-eknek és mémeknek is megvannak a maguk társas szabályai.”
Amennyiben a kapott mém tetszik, a legtöbben emojival válaszolnak rá (59%), harmaduk szöveges üzenetet küld, negyedük pedig egy másik mémmel reagál. A 18-35 évesek az átlagnál nagyobb arányban viszonozzák a gesztust egy újabb mémmel, mentik el a képet későbbre, vagy írnak hozzá valamit. Ezzel szemben az 54 év felettiek 15%-a egyáltalán nem tesz semmit – ami azért is érdekes, mert
a fiatalok többsége szerint a reakció hiánya kimondottan udvariatlanság.
És mi történik akkor, ha nem tetszik a kapott tartalom? Tízből négyen egyszerűen figyelmen kívül hagyják, ugyanakkor a fiatalabbakra ez kevésbé jellemző, ők ilyenkor is inkább egy emojival reagálnak (42%). A nyílt elutasítás viszont ritka: mindössze a válaszadók 15%-a írná meg őszintén, hogy nem tetszett neki a mém.
A reakciót jelentősen befolyásolja a küldő személye (41%), valamint az is, ha a fogadó nem érti a mémet (45%). A megkérdezettek negyedével fordult már elő, hogy másképp értelmezett egy mémet, mint aki küldte. Ilyen helyzetben a legtöbben rákérdeztek a jelentésre, rákerestek az interneten, vagy egyszerűen nem foglalkoztak vele. Érdekesség, hogy tízből egy válaszadó ilyenkor is úgy tesz, mintha értené. A 18–35 évesek körében különösen jellemző, hogy ilyenkor a neten keresnek rá a háttérinfókra, vagy csak megjátsszák, hogy értik.
A jó mém receptje
De mitől lesz jó egy mém? A többség szerint egyértelműen attól, ha vicces. Ezt követi lényegesen lemaradva az aktualitás, a kreativitás, valamint az, ha tudnak vele azonosulni. Az már kevésbé lényeges, hogy egy mém eredeti vagy meglepő legyen, esetleg „örökzöld” maradjon – ennek ellenére tízből négy ember úgy véli, a legtöbb mém csak rövid ideig érdekes.
A kutatás konkrét mémek jelentését is vizsgálta, hogy kiderüljön, mennyire ismerik őket a magyarok. A felsoroltak közül a legtöbben (73%) a több mint tíz éves „Side Eyeing Chloe” mémet ismerik. Ezt a mémet ismerők 70%-a találja viccesnek, függetlenül attól, hogy mindössze 26%-uk tartja még mindig aktuálisnak.
Szintén sokan (66%) ismerik a világot is bejáró hazai klasszikust, a „roller vs. nyulat”: 70% tartja szórakoztatónak, és a megkérdezettek fele szerint a mai napig megállja a helyét. Ezzel szemben bár hiába nemrég ért véget a világbajnokság, a „Marc Cucurella cat” mémet csupán 41% ismerte és 37% érezte időszerűnek.
„A Side Eyeing Chloe vagy a rolleres esete a nyúllal mára kulturális referenciákká váltak: akkor is működnek, ha a felhasználók már nem emlékeznek az eredeti történetre. A konkrét eseményekhez vagy hírekhez kötődő mémek ezzel szemben gyorsabban elveszítik aktualitásukat, mert velük együtt kopik ki az a közös tudás is, amely életre hívta őket. A jó mém tehát nem egyszerűen vicces, hanem kreatív módon újrahasznosítható is. Amikor egy közösség ugyanazzal a képpel évek múltán is képes új jelentéseket létrehozni, a mém már nem pusztán internetes tartalom, hanem a digitális kultúra közös nyelvének a részéve is” – magyarázza Dr. Guld Ádám.
A kutatásról:
A kutatásban szereplő mémek kiválasztása szakértők bevonásával történt. A cél az volt, hogy a vizsgálatba olyan példák kerüljenek, amelyek a lehető legjobban reprezentálják a hazai online mémkultúra sokszínűségét. A válogatás során több szempontot is figyelembe vették, többek között az adott mém ismertségét, aktualitását, megjelenésének időpontját, valamint azt, hogy milyen mértékben vált a szélesebb online közösségek által ismert kulturális referenciává. Fontos szempont volt az is, hogy a kutatás szándékosan nem foglalkozott politikai témájú mémekkel, így kizárólag a mindennapi online kommunikációban megjelenő, politikától független mémkultúrát vizsgáltak a szakértők. A mémek kizárólag a kutatás tárgyának azonosítását szolgálták.
A kutatás 1027 fő megkérdezésével zajlott 2026. július 24. és 2026. július 27. között az Instant Research felületén. A minta reprezentatív a 18-65 éves magyar internetező lakosságra nem, kor, településtípus és régió mentén.
Mém alatt minden olyan internetes képet, videót vagy egyéb tartalmat értettek, amelyet humoros, ironikus vagy kulturális üzenete miatt osztanak meg egymással a felhasználók.
Nyitókép: A „Side Eyeing Chloe” mém. Készítője ismeretlen. (Forrás: Know Your Meme)
