Idén ünnepli 45. évfordulóját a Voyager űrszonda párosa, melyek jelenleg is az űr sötétjét járják. Különlegességük, hogy mindkettőre felszereltek egy hanglemezt, hogy ha valaha intelligens lényekkel futnának össze, kapjanak egy kis ízelítőt a Föld hangjaiból. Az évforduló alkalmából felkutattuk a lemez akkori producerét, a most már közel 80 éves Timothy Ferrist, aki beleegyezett, hogy beszélget velünk.
Irány a végtelen!
A tudomány egyik forgatókönyve arról, hogyan pusztul el a bolygónk, úgy hangzik, hogy a Nap szép lassan (milliárd évekről van szó) kifogy az üzemanyagának számító hidrogénből. A folyamat közben az átmérője növekedni kezd, és szépen bekebelezi az útjában lévő bolygókat - a Merkúrt, a Vénuszt, aztán jövünk mi, sőt, még talán a Mars is.
Ha ezután valaha intelligens élet járna erre, semmilyen arra utaló nyomot nem találna, hogy volt itt egy szép, kék bolygó, és rajta egy intelligens faj, az ember. De ha máshol nézelődnek, talán szerencsével járnak.
1977. augusztus 20-án Cape Canaverale-on, az amerikai légierő egyik bázisáról a Voyager 2 űrszondát szállító űrrepülőgép hatalmas robajjal megindult a világűr felé. A szondák nem kaptak retúrjegyet: feladatuk a naprendszer többi bolygójának közelebbi vizsgálata volt, köztük a Jupiteré és a Szaturnuszé. A feladat teljesítésével a Voyager nem vált haszontalanná, és a mérnökök sem úgy programozták, hogy valamelyik bolygó légkörébe lépjen és ott elporladjon, hanem az ismeretlen felé kormányozták - kifelé a Naprendszerből, a csillagközi űrbe.
A kilövésre összegyűlt tömegben két férfi egymás vállát lapogatva kiabálta: “Megcsináltuk! Megcsináltuk!” Ez a két férfi Dr. Carl Sagan (csillagász, asztrobiológus, a tudományos ismeretterjesztés egyik legismertebb arca, a NASA kutatóközpontot nevezett el róla halála után) és Timothy Ferris (újságíró, tudománykommunikációs szakember, több tudományos könyv szerzője, egyetemi tanár, producer) volt. Minden okuk megvolt az ünneplésre, a Voyager oldalán egy aranyból készült hanglemez csillogott - a lemezre a Föld hangjai kerültek - zene, a természet hangjai, beszéd több nyelven. A lemezhez 116 kép és egy kozmikus térkép is tartozik, amelyek arra várnak, hogy egy nap valaki az univerzum távoli vidékén felfedezze őket.
“Izgalmas idő voltak” - idézi fel a napokat Ferris a Kreatívnak. A harmincas éveiben járó Timothy Ferris néhány évvel azelőtt ismerkedett meg Carl Sagannal egy interjú kapcsán, akkoriban Ferris a Rolling Stone újságírója volt, Sagan pedig még ismeretlennek számított a tudományos körökben. “Írt egy könyvet a földön kívüli életről, de ekkor még senki sem ismerte a nevét. Barátok lettünk, sokszor meg is látogattuk egymást” - mondta Ferris. Az egyik ilyen látogatás során Sagan mesélt Ferrisnek a Voyager projektről és arról, hogy valamilyen formában az emberiségre utaló üzenetet szeretne felvinni rá. “Aznap este zenét hallgattunk. Egyszer csak odafordult hozzám, és azt kérdezte: "Tim, mi lenne, ha hanglemezt használnánk?!”
Az ötlet egyszerű, de nagyszerű volt, viszont tudták, hogy ha a NASA-t is sikerül meggyőzniük, akkor nem lesz sok idejük. “Utólag azt gondolom, hogy a szűkös büdzsé és az időnyomás nagyon jót tett a projektnek, nem lehetett felesleges köröket futni, koncentrálnunk kellett.” Az, hogy mi kerülhet a lemezre, már egy összetettebb kérdés volt.
Lennont, nem Lenint
“A kérdés az volt, hogy milyen tartalom védhető több milliárd év távlatában? Nem lehet 1977 legjobb slágereit rálapátolni egy lemezre és kilőni az űrbe!” - mondja nevetve Ferris. “A legfőbb aggodalmam az volt, hogy vajon földrajzilag le tudunk-e fedni megfelelő mennyiségű területet.” Az 5-6 fős csapat éjt nappallá téve dolgozott, de a projektet nehezítette, hogy muszáj volt elvonatkoztatva is gondolkozniuk. “A lemezre került Bach és Beethoven is, mindkettő azért, mert nagyon sok bennük a matek, számolnunk kellett azzal, hogy ha megtalálja egy intelligens lény a korongot, az esetleg nem azon a frekvencián hall, ahol az emberi fül." - Bach és Beethoven zenéiben sok a hasonlóság, mindkettőben megjelennek olyan elemek, amelyek a matematika nyelvére is lefordíthatóak.
A korongon ezen kívül a világ különböző területeiről származó népdalok is helyet kaptak. “ Jó másfél méter magas lemezgyűjteményt szereztünk, amelyeken a világ mindenféle népcsoportjának zenéi megvoltak." A napok azzal teltek, hogy ezeket a korongokat hallgatták, és jegyzeteltek. Hamar rájöttek, hogy a lemezre kb. 30 percnyi anyagot tudnának rögzíteni, de szerencsére Ferris kamaszkora óta készített hangfelvételeket, tudta, hogyan lehet megduplázni ezt a hosszt.
Ferris és Sagan humoruknál voltak, és megpróbáltak egy kis gaget is beépíteni, a Beatles Here comes the Sun című nótáját is megpróbálták rátenni a lemezre, de egy nagyon földhözragadt problémával találták szembe magukat: a kiadó csak pénzért lett volna hajlandó engedélyezni, hogy kilőjék az űrbe a slágert. Külön érdekesség, hogy a lemez producerének magát John Lennont kérték fel. “Ott lakott tőlünk néhány sarokra, átmentem hozzá, és meséltem neki a projektről, megkérdeztem, hogy nem lenne-e kedve producerként segíteni nekünk. Tetszett neki az ötlet, de a Nixon adminisztráció állandóan a nyomában volt, egy adóhatósági ügy miatt egy időre Japánba is költözött a feleségével. Két dologban azonban segített: kölcsönadta a hangmérnökét, Jimmy Iovine-t, aki akkoriban csak egy ismeretlen fiatal hangmérnök volt Brooklynból (Iovine később lényegében az egyik legnagyobb név lett a szakmában, a kilencvenes években ő alapította azt az Interscope Recordot, aki Dr. Dre és Snoop Dogg zenéit is kiadta. A portfólióban azóta olyan előadók szerepelnek, mint Eminem, Lady Gaga, a One Republic, Dr. Dre, Billie Eilish, Selena Gomez, Kendrick Lamar, Lana Del Rey, a Maroon 5, Gwen Stefanie és a U2. Lovine később Dr. Dre-vel közösen alapította a Beats Electronic zeneplatformot, amelyet az Apple azóta felvásárolt - a szerk.), illetve megsúgta, hogy ő a lemezekre néha kézzel beleírt egy személyes üzenetet. Ez Ferrisnek annyira megtetszett, hogy ő is felvésett egy kézzel írt mondatot, amelyben a korongot a zenék szerzőinek ajánlja - függetlenül attól, hogy mikor, vagy melyik világban éltek- ”To the makers of music - all worlds, all times.”
Ez a kis trükk majdnem meghiúsította az egész projektet, a NASA mérnökei ugyanis nem ismertek tréfát, ha műszaki leírásokról és tervrajzokról volt szó, márpedig a lemezt és annak minden apró részletét megvizsgálták, a kézírás viszont semelyik tervrajzon nem szerepelt. Végül Carl Sagan közbe tudott lépni, és meggyőzte a NASA vezetőit, hogy nem csak, hogy nem jelent kockázatot az írás, de ez lesz az egyetlen kézzel írt üzenet a világűrben.
A korongon a hangok mellett 116 fotó is helyet kapott, amelyek hétköznapokat, embereket ábrázolnak, viszont nincs a képek között sem háború, sem szegénység vagy szenvedés. “A hetvenes években úgy gondoltuk, hogy a szegénység csupán egy átmeneti állapot, amellyel az emberiség meg fog birkózni a jövőben. Én már akkor azt gondoltam, hogy a saját életemben látni fogom ennek az eredményét, így is lett, a világ ma már főként középosztálybeli társadalmakból áll, tömeges éhezésre leginkább a polgárháború sújtotta országokban, a háború miatt lehet példát találni. Nem voltunk szemellenzősek, a zenében megjelenik a szenvedés, Blind Willie Johnson dala egy hajléktalan emberről szól, aki meghalt, mert nem kapott orvosi ellátást.” - részletezi Ferris.
"A háború, illetve az erőszak azért nem szerepel a képeken, mert úgy gondoltuk, hogy nem tudunk vele újat mondani. Szinte minden evolúciós fejlődésben megjelenik, elég ha csak a párválasztás és a szaporodás kérdését nézzük az emlősöknél. Ha intelligens élet találja meg a felvételt, valószínűleg nem mondanánk neki újdonságot. Az emberiséget az apró részletek teszik különlegessé - ez volt az álláspontom akkor is, és ezt fenntartom ma is! - szögezte le a lemez producere.
Ha ma készülne egy ilyen lemez, elképzelhető, hogy dudorodó pénztárcával állnának a sorban a hírességek, hogy az ő hangjuk vagy fényképük kerüljön a hordozóra, ami túléli az emberiséget. Timothy Ferris azonban nem így gondolja. “Nehezen tudom elképzelni, hogy Lady Gaga, vagy Taylor Swift kopogna az ajtómon, hogy sok pénzt adna, ha rátennénk a lemezre!” - mondja nevetve. “Politikailag talán lenne erre kísérlet, annak idején a NASA azt kérte, hogy tegyük fel a Moszkvai esték című szovjet dalt a lemezre, hogy egy kicsit kedveskedjünk a szovjeteknek. Eszem ágában sem volt kedveskedni nekik, hiszen saját állampolgáraik millióit ölték meg addigra. Meghallgattuk a dalt, borzalmas volt, haladtunk tovább.”
Idén nyáron lesz a 45. évfordulója annak, hogy a két Voyager megindult végtelen útjára. Jelenleg ezek a Földtől legtávolabb lévő ember alkotta szerkezetek, a Voyager 2 pedig nemrég elhagyta a Naprendszer határait is, sebességük az elsőre talán felfoghatatlan 16 kilométer másodpercenként. “Most már egy teljesen más közegben haladnak, a csillagok óceánja veszi őket körül. Ez sokszor eszembe jut! ” - mondja Ferris.
A Voyagerek nem azért indultak, hogy intelligens életet találjanak, az intelligens életnek kell felfedeznie őket. Ferris is tisztában van azzal, hogy ennek az esélye rendkívül csekély - elég csak abból kiindulni, hogy mind a ketten ugyanazon a bolygón vagyunk, beszélünk egy közös nyelvet, az interjú mégis kis híján meghiúsult, mert Timothy Ferris első válasza a felkérésre a spamszűrőmben landolt.
