A cikk eredetileg a Kreatív 7-8. számában jelent meg.
Luca Orsolya 2010-ben költözött Angliába, amikor felvették a University of the Arts London, London College of Fashion, Fashion Photography szakára. „Meg kellett teremtenem a körülményeket a váltáshoz”. 2014-ben diplomázott, „egy fantasztikusan tehetséges osztállyal”, és még ugyanabban az évben ugyanezen a szakon kezdett el tanítani. Az egyetem jó keretet adott a fejlődéséhez és hogy megismerjen embereket és tanárokat, akik beajánlották és később együtt is dolgoztak. „Így inspiráltak például egy fashion editorial-t az autós képeim a Numero Homme Berlin-ben. De dolgoztam a London Fashion Week-en és fashion designerekkel is a Central Saint Martinból még diákként.”
A képeinek vizuális nyelvezete a demokratikus, street és konceptuális fotó keveréke, örök inspirációja a modernizmus: „Az utca káosza, ami lelazít és ott teljesen bízom a véletlenben, legyen az saját vagy megbízásos munka. Egyszerűen hagyom, hogy a dolgok megtörténjenek, nekem csak ott kell lennem mentálisan és megfigyelni. Szeretek képpárokban gondolkodni, vagy sorozatban, ami egy gondolatmenetet reprezentál.”
Ma már kettős magyar-brit állampolgár, van, hogy csak egyszer egy évben jön haza, de nem csak vakációzni, nyáron a szeptemberi Glamour AI-inspirált divat editorialját is fotózta itthon.
„Ha hazamegyek sokszor hiányérzetem van. Ürességet érzek és ez nem egy jó érzés.” Itthon is fotós szemmel járja az utcákat, „szeretem nézni ahogy öltöznek az emberek, a csíkos nylon szatyrokat, a hajakat és az épületeket.”
Először 1998-ban költözött el Magyarországról, akkor Kanadában élt. „Valójában ott váltam felnőtté. Mondjuk úgy, hogy a dzsinnt többé nem lehetett visszadugni a palackba.” Közben érez magában gyökértelenséget is az elszakadás miatt. „A múlt hiányzik, - egy nosztalgikus élmény, álom, ami már valójában nagyon régen nincs ott.”
A magyar nyelv szerinte máshogy strukturálja a gondolatokat és ezáltal a gondolkodást is. „Hálás vagyok, hogy ebből a kulturális térből jövök, ahol nemcsak az irodalomban, de a komolyzenében és a vizuális kultúrában is visszatükröződik a nyelvünk.” Nádas Péter, József Attila, Bartók Béla vagy Moholy-Nagy László örökségét pluszként éli meg, de a szocializáció és a generációs traumák őt is érintik: „az áldozati szerep és a tanult tehetetlenség vagy az önsorsrontó viselkedés egy határozottan szocializációs probléma és megvannak bennem is” – vallja, és úgy érzi, hogy ezek képesek aláásni a lehetőségeket. „Az érvényesülési mintáim határozottan mások, mint azoknak, akik Angliában nőttek fel.”
A fotózás számára egy önreflekció. „Tulajdonképpen folyamatosan vizsgálom magam, hogy mit veszek észre, ami nem tudatos. Ezek természetes módon beszivárognak a kommersz munkáimba is.”
Magyar kreatívokkal kiköltözésekor kapcsolódott Londonban is, az egyik Tégely Laura smink szakra járt ugyanarra az egyetemre, lakótársak voltak, ő már visszatért Magyarországra, „a mai napig legjobb barátok vagyunk.” Szabó Ádám fodrásszal is voltak közös projektjei, aki azóta New Yorkban él. „Velük olyan kreatív csapatunk volt, ami most is hiányzik.” Sok magyar kreatívot fogadtak be néhány napra vagy hónapra a kelet-londoni házukba.
De manapság már szinte egyáltalán nem dolgozik kint magyarokkal. „Egyszer olvastam egy tanulmányt, hogy a külföldön élő magyarok individualisták. Ahogy én látom, inkább a lengyelekre jellemző az összetartás, ez szerintem sokat elmond rólunk.”
Melyik munkádra vagy a legbüszkébb?
Általában arra, ami teljesen a sajátom és senki nem fizetett azért, hogy megvalósuljon. Ezekben a munkákban valami személyes van. A Dystopia, Lucky Shanghai és néhány fashion editorial ami tényleg én vagyok, és még most sem utálom őket.
Volt az egyetemi évek alatt egy munkám, ami egy alapítvány és az LCF közös projektje volt. Börtönben női rabokkal készítettünk egy divatanyagot. A munka az ő integrációjukról szólt. Emlékszem egy lányra, aki rappelt a fotozás alatt, és volt, aki végre nőnek és szépnek érezte magát. Nem mutathattam meg az arcukat, de mai napig emlékszem rájuk.
Legutóbb milyen kreatív megoldás volt rád nagy hatással, mi inspirál a hétköznapokban?
A filozófia mindig hatással van a munkámra. Slavoj Žižek az egyik kedvencem. Én egy progresszív gondolkodó vagyok, mindig szkeptikus, kritikus és analitikus. Ezt tudatosan egyensúlyozni próbálom a vizuális nyelv és a téma kiválasztásával, a hétköznapi és látszólag átlagos dolgok, emberek és szituációk vannak a témáim központjában, ők érdekelnek.
Hogyan változtatott meg az, hogy külföldön dolgozol?
Olyan hatások értek, ami megváltoztatta az általam világról addig tanultakat, sokkal nyitottabb lettem. Szerintem a legjobb, amit az ember tehet, hogy élettapasztalatot szerezzen, az az utazás: minél több országba és helyre.
