Könyv

Szépirodalmat a legjobban magyar szerzőktől szeretek olvasni. Az anyanyelvemen olvasott mondatok beolajozzák útjukat szellemig, lélekig. Nagy kedvencem a kassai Hosszú Ferenc újságíró, író, műfordító Hegytetőn három fenyő című emlékező regénye gyerekkortól felnőtté válásig. Vinném a lakatlan szigetre.

A kortárs Szilágyi István Hollóidő regénye a török hódoltságból nemrég nyűgözött le azzal, ahogy megteremtette az archaizáló nyelvét. Beszippantott, lelassított.

Külföldi könyvélményem mostanában Martin du Gard Thibault családja, amit a XX. század Háború és béké-jeként is emlegetnek. Riasztó a párhuzam a ma és az I. világháború kitörése előtti időszak között… Nagy kár, hogy akiknek kellene, épp ők nem olvasnak!

Film

Sorozatot nézek. Az első három nálam: Breaking Bad, Six Feet Under és a szuperérzékeny Rectify, aminek most kezdtem az utolsó évadját. Daniel 20 évig volt a börtönben halálraítéltként, majd mégis szabadon engedik. El tudod képzelni, hogy kiesett 20 év? Hazamész, és walkmanről hallgatod a 90-es évek eleji zenéid onnan, ahol abbahagytad. Fél évig szemüvegre szorulsz, amíg a látásközpontod visszaáll rövidlátásról, mert húsz évig szűk cellában csak közeli falakat néztél. Közben a szülővárosodban körülötted sokan még mindig azt gondolják, elkövettél egy rémtettet. De nem is a történet a lényeg, ez a sorozat megvalósításban nagyon erős. A legbeszédesebbek épp a ki nem mondott mondatok, lélegzetvételek, „üres” pillanatok.

Az elmúlt egy évemből tudom ajánlani a retrohorror Stranger Things gyerekszereplőit, a BB előzménysorozat Better Call Saul testvértusáját, az Expanse űr sci-fi grandiózus látványvilágát, az acélkék The Killing nő-férfi nyomozópárosát és a Vinyl-beli korai hetvenes éveket.

Két sorozathoz személyes kötődésem is van: Kolumbiában anno hónapokat töltöttem, ezért a Narcos nekem kicsit háztáji, és ismerős füllel hallgatom a szereplők, például Pablo Escobar, „locombiano” szlengjét. ¿Listo? A Mad Men pedig minden reklámosnak kötelező. A befejező 7. évad Coca-Colás lezárása reklám- és filmtörténeti.

Zene

Ausztrál zenemániám van. Így alakult. Különös megtiszteltetés volt, hogy két éve a mágikus Steve Kilbey-nek dolgozhattunk egy videóklipjén.

Itt posztolom rendszeresen az új koalacsemegéket. Legújabb kedvenceim: Jarryd James és Matt Corby. Itt pedig a Legaussie válogatásom: ha valaki azt hinné, hogy nem ismer aussie zenéket, akkor ebből könnyen rájöhet, mekkorát téved.

És hát amiről az elmúlt egy év zeneileg nekem szólt, az David Bowie. A Darkstar lemez szívott be az univerzumába, nem is a halála. Mára szerintem nincs olyan Bowie-szám, ami ne lenne meg a gépemen. Csináltam Collabowie-kollekciót, RiffBowie-t, JazzBowie-t, CoverBowie-t, InstrumentalBowie-t stb., ez pedig itt a kedvenceim listája 90 percben.

Életre szóló emlék lett, hogy kollégáimmal lezúztuk az I’m Afraid of Americanst a Reklámzajon.

Kiállítás

Több mint tíz éve van a neo irodája a Gellérthegyen, kvázi lokálpatriótának mondhatom magam. Mégis csak mostanában jutottam el a nagyszerű Molnár-C. Pál műterem-múzeumba a Ménesi úton. Fontos, hogy nem csak múzeum, hanem ez volt a festő-grafikus „Cöpál” műterme is. Így aztán nem fehér falakon vagy vitrinek mögött vannak sterilen a képek és szobrok, hanem egy olyan személyes mikroverzumban, ahol a mester fél évszázadon keresztül alkotott. Vagy inkább játszott. Mert állandó kiállítása igazi meglepetéseket tartogat: ennyiféle témában (egyházitól zsánerképen át aktig), stílusban (szecessziótól szimbolizmuson át szürrealizmusig) és eszközben, technikában (sportgrafikától gótikus favéseten át freskóig) jártas alkotót nem ismerek mást. „Végigjátszottam az életemet” – olvastam tőle az önéletrajzi könyvében, amit szintén szívből ajánlok.

Május végéig Medgyessy Ferenc szobrászművész „szobortapogatós” kiállítása is műsoron van az MCP Múzeumban, a két tárlat együtt bőven megér egy sétát a hegyre.

Kirándulás

Fapadossal egy (5 órás) ugrás Lanzarote szigete. A „fekete Kanári-sziget” a világ minden általam ismert tájához képest egyedi abban a tekintetben, hogy totálisan egységes turizmusfejlesztési és arculati koncepció mentén sorakoznak a látnivalói. César Manrique művész és építész keze és esze nyomát viseli az egész sziget akár vulkánon járunk, akár föld alatti barlangokban, akár kaktuszparkban vagy magas sziklák szélére épült tengeri kilátóban.

Étterem

Első diplomám alapján vendéglátós lehetnék. Ilyen előélettel csak olyan éttermet ajánlanék, amiben jó ízű, változatos ételeket, egészségesen elkészítve, napi szinten is megfizethető áron, sztenderd minőségben lehet enni, gyors kiszolgálással kényelmes környezetben – és akár gyerekkel beülve. Nem jut most eszembe ilyen… Ami nem (csak) az éttermek hibája, mert sajnos nincs elég képzett szakmunkás, magasak a bérleti díjak, drágák a jó alapanyagok, és nem állandó a minőségük.

Ha ilyen-olyan kompromisszumok mentén említhetek jó helyeket: Vörös Homár, Pata Negra, Árnyas, Alessio, Peppers a Marriotban, Róma ételbár, káli Kővirág vagy a gárdonyi Dolce e Salato.

Sport

Nem sport, de mozgás (is): néhány éve astangázom és agni jógázom. Ha nem otthon, akkor az Atma centerbe megyek, ahol lelkiismeretes oktatók terelnek a cél felé. A cél pedig itt is, mint mindenben: az út.