Naplónk cselekménye kitalált történeten alapul. A történet szereplői kitalált alakok, mindennemű egyezésük a valósággal csupán a véletlen műve.

8.00 – Pittyeg, vinnyog, sipít a telefon, hajnali 8 van, most már tényleg fel kell kelni, hétágra süt a riviéra. Az éjszaka úgyis nyűgös volt, itt mindenki benzines robogóval jár, és nyilván az airbnb-nk ablaka alatt húzatja ki, a fekvőrendőr után.

9.04 – Állunk Nóra kolleginával a Jean Jaurès megállóban, jön az 1-es busz, tömeg van, de legalább ma nem verekednek rajta nyugdíjasok és nem akarnak nekünk kokaint eladni.

9.31 – Leszállunk a Palais de Festivalnál, át a zebrán, be a szekuritin (vigyorogva kérdi az őr átvizsgálandó táskánk láttán: „Fegyver, drog?”, tényleg most már, minek nézünk ki?), be a fesztiválpalotába, majd hosszas lépcsőzés a sajtóközpontig.

9.41 – Az italos pultnál álló lány szájunk kinyitása előtt, egy nap rutinjával már kérdezi: „Water? – Yes” – felelem tört angolsággal. Kapom is az ökoaktivisták rémálmát, a 0,33-as dobozos (!!!) vizet.

10.00 – Miután Nóra kollegina felhörpintette kávéját (ezt nem tudta a vízhez hasonlóan megjósolni a pultos dolgozó), beülünk a nap első sajttájára. Érdekes kategóriák győzteseit és 2., 3. helyezettjeit jelentik be, ma többek közt a digitális átállás a nyomógombos játékokban nevűt, valamint a papír nélküli nyomdatermékekre való kreatív adaptációt.

10.02 – Bemutatkozik a nemzetközi zsűri, de alig tudunk figyelni a cukorhiány és az egyik magyar shortlistes miatt (róluk később). Eközben megtudjuk mindegyik kategória zsűrielnökétől, hogy az övék volt a Neander-völgy óta eltelt emberi történelem legjobb zsűrije.

10.32 – Végre jön a mi kategóriánk, a Medvék alkalmazása merchandise helyett/mellett című, és a zsűri megerősíti, amit az ajtóban kiosztott, környezetbarát A4-es papírokon látunk, a magyar Blue Gardener ügynökség (kollabban a bécsi Tote Schwanz csapatával) bronzot kapott a Grizzly or Hat (Mackó vagy kalap) c. projektért.

11.00 – „Water? – Yes”, csendül fel ismét a párbeszéd, amint elhagyjuk a fülledt termet, de közben sikerül elcsípni az üzbég zsűrielnököt, aki elmondja, életében ilyen jó ítészcsapattal nem dolgozott még együtt, a Blue Gardener kreatív medvés megoldása pedig egyenesen lenyűgözött mindenkit. Ekszkuzálja magát, szaladnia kell, gondoljuk, vagy wc, vagy Google-előadás állhat a háttérben.

11.10 – Őrült klimpírozás kezdődik a laptopokon, igyekszünk Nóra kolleginával elérni a Blue Gardener alapítóját, Kraut-Tóth Eleket. Ismerünk olyan embert itt, aki háttal már látta őt a Meta Beachen heinekenezni, reménykedünk, legalább este elcsípjük. Telószám megvan, felhívjuk, lelkes, mesél, persze nem köphetünk neki az eredményről, fél tízig embargó van, de azért gratula a részvételhez, este ott tali a díjátadón.

12.00 – Beülök gyorsan egy előadásra, ami az AI szerepe a csempevágók mediatizált evolúciójában címre hallgat, és amin egy startup michigani ügyvezetője lelkendezik arról, mennyire szeretik új fejlesztésüket a hidegburkolók. A harminc perces session végére sem derül ki két dolog: mi haszna ebből a kreatíviparnak, illetve miért nem lehet a Deepl-en burkolási terminus technicusokat lefordíttatni. AI, ccccc...

13.02 – Eddigre infomorzsákból összeáll a medvés projektről szóló cikk, ki is tesszük az oldalra egyből, megőrül az internet. Mi is az éhségtől, leszaladok gyorsan hozni kettőnknek hideg háromszögszendvicseket. De persze előbb: „Water? – Yes.”

14.00 – Tápanyagok bent, irány a következő előadás, megnézzük, a Méltán Elismert Big Tech Vállalat mit mond az AI-ról, hátha ér cikket. Nem cicóznak, egyből a CEO-t küldik ők is beszélni (aztán nyaralni), aki 3/4 órában előadja, a mesterséges intelligencia megvált majd minket. Nem kell félni, minden munka megmarad, ami nem, ahelyett lesz új, amit persze mindenki gyorsan meg fog tudni tanulni. Vagy nem. Hogy illusztrálja az AI világmegváltását, megmutatja, hogy az általuk kifejlesztett toollal bármilyen mormota fotójából tudunk urdu nyelven versmértékben Szapphót szavaló kereklevelű kapotnyakot kreálni.

14.05 – Ebből nem lesz cikk, sommázom.

15.30 – Gyorsan kitolok socialre egy kásás minőségű videót a kikötőben himbálódzó, cégek által kibérelt (nyilván ökobarát) jachtokról és a Méltán Elismert Big Tech Vállalat kivetített gyászcincér előtt hadonászó CEO-járól, majd leszaladok a Csillogó Hollywoodi Színészóriás fémjelezte beszélgetésre. Nyilván teltház, keresem a rést a pajzson, mindhiába.

15.33 – Szomorúan majszolom az ingyen mekis fagyit a tűző napon.

16.00 – Simán beférek a következő workshopra, ahol arról mesél egy New York-i reklámügynökség fő kreatívja, hogyan szabadítsuk fel a bennük élő kreatívat kreatívan. Egy mukkot sem szól a kávéról, mint eszközről, furcsa.

17.00 – Már a vacsora körül forognak a gondolatok, ezt enyhítendő a sajtóközpontban odamegyek a már ismerősként köszöntött pultos lányhoz: „Water? – Yes.”

17.10 – Evés helyett jön meg az étvágy, ugye, szóval inkább leülök dolgozni, ki kéne tolni egy cikket az előző napi csúcs sessionről, ahol az elismert LA-i rapper beszélt volna a sörözés elleni harcáról, de nem tudom, mit írjak, mert a végén nem mondott semmit, de egy kurva jó spontán koncert lett az egészből. Elkezdek azért leragadó pillákkal pötyögni...

18.50 – ...Ijedten ébredek fel az asztalra borulva, ránézek az órára, megijedek, laptop összecsap, „Water? – Yes!!!", rohanás le a lépcsőn, ki az épületből, beengedés, lépcsőn fel, megint be az épületbe, és már benn is ülök a díjátadó gálán. Elegánsan, rövidgatyában és papagájos pólóban, mint a férfiak nagy része. Szexizmus ide vagy oda, de megint csak a nők és a Buenos Aires-i férfiak képesek szépen felöltözni egy ilyen eseményre.

21.00 – Álmoskásan tülekedünk ki a díjátadóról, ezúttal nem kapott aranyat magyar érintettségű munka. Miközben a vörösszőnyeges lépcsőn arany oroszlánokkal pózoló bogotái és párizsi ügynökségi embereket kerülgetjük, már egy bigmac lebeg a szemünk előtt.

22.00 – Bigmackel a kézben érkezünk meg az airbnb-be, fáradtan hallgatjuk, ahogy Ravel cseng a liftben, benyitunk a lakásba, gyors kaja, majd megírjuk a még hátralévő cikkeket kajakómázva.

23.55-től – Fürdés, fogmosás, bezuhanok az ágyba. Hamar mély álomba merülök, a fejemben egymást kergetik a szürreális képek: Dalí elfolyói óráin okostelefonozó tinik ülnek, akik kambodzsai jégkrémreklámokat néznek, majd darabokra foszló testük átalakul Godzillává, ami a legújabb szállásfoglaló appot tukmálja egy szavannán táncolva. Aztán egyszer csak pittyeg, vinnyog, sipít a telefon, hajnali 8 van, most már tényleg fel kell kelni, hétágra süt a riviéra. Az éjszaka úgyis nyűgös volt, itt mindenki benzines robogóval jár, és nyilván az airbnb-nk ablaka alatt húzatja ki, a fekvőrendőr után.

(A borítókép forrása: Marian Brannelly / Cannes Lions)