Az Iwiw, pontosabban szülőanyja, az egykori Wiw története klasszikus, zseniális „garázssztori”. A szájtot néhány egyetemista alapította négy évvel ezelőtt, hogy segítségével három dimenzióban modellezzék a budapesti alternatív értelmiségi fiatalság kapcsolati hálóját. Az ötlet nagyon bejött: az első hónapok után már látszott, hogy a közösség, amelyre az egész ötlet épült, rendkívül élvezi a játékot.
Az is nagyon hamar látszani kezdett, hogy a dologban sok pénz lehet – már ha az üzemeltetők ezt akarják. Először nem akarták, legalábbis így nézet ki. A Wiw-en nem voltak reklámok, aztán lettek, de csak óvatosan: koncertek, kiállítások, partik promói, módjával. A piac persze már itt is áttüremkedett: a nyitólap felszíne alatt, a fórumokon ment az adok-veszek: lakás, albérlet, autó, bicikli, állás, miegymás. A közösség működni, a pénz forogni kezdett.

A felhasználhatóság és a „fun” vonzza az embereket: a Wiw röpke másfél év alatt kinőtte a rászabott virtuális teret. Egyszerűen annyian lettek, hogy nem bírták a szerverek. A kritikus tömeg elkezdte összedönteni a rendszert – ezért az alapítók (ahogy tudni lehet: nem kevés belső vita után) a váltás és az üzleti modell kialakítása mellett döntöttek. Némi átrendeződés után pénz és új szerverek kerültek az immáron Iwiw-é mutálódott oldal alá. A megújulás átszakította a gátat: az oldal a tervezett lineáris tagnövekedés helyett exponenciális repülésbe kezdett. Az időközben a hirdetők érdeklődését is felkeltő honlap alig néhány hónap alatt újra ugyanabba a helyzetbe került, mint korábban: a megfelelő működéshez még több pénz kellett.

Itt lépett be a történetbe a T-Online. Hírlik, hogy a cég már korábban is fontolgatta a vásárlást, majd elvetette az ötletet. Hát, lehet, hogy most vannak stratégák, akik fogják a fejüket: mintha kicsit többet fizettek volna a cuccért, mint egy éve tették volna, elvégre szervert ők is tehettek volna a rendszerbe – de ez legyen az ő gondjuk.

A T-Online érkeztének híre néhány „ősfelhasználónál” kivágta a biztosítékot, ők főleg adatvédelemmel kapcsolatos félelmeket fogalmaztak meg, és kiléptek a rendszerből. A józan ész azt mondatja velem, hogy félelmük alaptalan, de a realista azért gondterhelten ráncolja bennem is a homlokát. Talán a nagy cég ismeri a médium természetét. Remélhetőleg tudja, hogy
a netes közösség nagyon érzékeny – még akkor is, ha már lényegesen
nagyobb létszámú, mint akár egy évvel ezelőtt. Ez a közösség még mindig zsigerből óvatosabb a multikkal szemben az átlagos médiafogyasztónál. Ha egy multi akar tőlük valamit, meg kell próbálnia nem multiként viselkednie.

Nyilván tudják ezt a T-Online-nál is, nyilván ezért vettek erre a meccsre jegyet. De még tanulniuk kell a dolgot: a felvásárlás körüli kommunikációs szervezetlenség, a kiszivárgó információk, a hamis vezérigazgatói levelek keltette zűrzavar azt mutatja, mintha elfelejtették volna végiggondolni, hogy mit és hogyan akarnak mondani az iwiweseknek. Annak a közösségnek, amit megvettek. Merthogy ezt kell megérteniük, bármely furcsa is: a megvásárolt médium természetéből fakadóan nem csak egy csatornát, hanem felhasználókat is vásároltak. Ők maguk ugyanis a médium.

Az új tulajdonosnak nem sok esélye tehát van hibázni. A netes közönség büntet: ha valamit elrontanak, a felvásárolt kapcsolati hálózat könnyen
ellenük fordulhat és a médium egyszerűen felemésztheti önmagát. És akkor kidobták a pénzüket az ablakon.

[Az Iwiw-sztoriról és a közösségi oldal lehetséges jövőjéről következő lapszámunkban olvashatnak részletes elemzést.]