Egyre kevesebbet mutatunk meg a valódi énünkből és egyre inkább azt láttatjuk, ami a látszat és az „új” normának való megfelelés. A kommunikáció is beállt a sorba? A ChatGPT lett a saját hangunk, a véleményünk?

Számos problémát vet fel az utóbbi években, hogy nem merjük felvállalni valódi énünket, mert félünk attól, hogy nem vagyunk tökéletesek. És ez eddig leginkább a kinézetünkre volt igaz. A szépségipar és a social media a tökéletességet tette normává, vagyis az a normális, ha nincs ráncod 30 felett és a bőröd olyan, mint egy 18 évesé. Bár egyre több hang próbál ellene menni, még mindig kevesen merünk kilépni a sorból.

A kommunikáció területén is ugyanez a tökéletességre való törekvés ütötte fel a fejét.

• Nem bízunk a saját gondolatainkban.
• Nem bízunk a saját véleményünkben.
• Nem bízunk a saját szavainkban.
• Nem bízunk a saját hangunkban, abban, hogy elég jók vagyunk és amit mondunk, az helyes, ha csak egy e-mailről, egy cikkről, vagy egy Instagram-posztról legyen szó.

A mesterséges intelligencia, azon belül is a ChatGPT és a különböző eszközök először lenyűgözték a szakmát és az embereket, az újdonság varázsával magával ragadott mindenkit - érthető módon. Majd mindez szépen beférkőzött a hétköznapjainkba.

Nagyon fontos problémákat vet fel véleményem szerint, hogy alig merünk egy üzenetet elküldeni anélkül, hogy ne raknánk be a tervezett válaszunkat és kérnénk meg, hogy javítsa ki. Talán ez még a jobbik eset. A nagyobb probléma ott kezdődik, amikor már a briefelésére sem fektetünk kellő energiát, vagyis briefelni sem briefelünk, csak odadobjuk, hogy válaszold meg, oldd meg stb.

Egyre többször futok bele, hogy egy cikkben, interjúban, social media posztban a mesterséges intelligenciára valló szófordulatot, kacifántos, mesterkélt, magasztos mondatszerkezetet vagy stílust használnak. És nyilván azért szúr ennyire szemet, mert én is használom. De pont ez a felismerés juttatott el oda, hogy most már mindannyian ugyanazt a hangot hallatjuk? És miért van ez? Kényelem? Hatékonyság? Vagy szimplán a trendekhez való ragaszkodás miatt kötöttünk ki a kommunikációnkban is ott ki, hogy az egyediségünket, a saját hangunkat feláldozzuk, hogy beálljunk a sorba? Miért nem bízunk a saját gondolatainkban, a saját véleményünkben? Hol húzódik meg a határ az egészéges használat és a saját véleményünk kiszervezése között? 

Az OpenAI adatai szerint 2025-ben már kb. 700 millió felhasználó aktív heti szinten a ChatGPT-n, és a használat 70%-a magán-, 30%-a munkahelyi célú. Ez azt jelenti, hogy emberek százmilliói bízzák rá a gondolataikat, szavaikat és a saját hangjukat egy gépre.

A kérdés pedig szerintem jogos: tudunk-e önazonosak maradni egy olyan világban, ahol a külsőségek normája már eltorzult és ahol már a mondatainkat is más írja meg helyettünk?

Kép: freepik.com

Varga Dorottya a Budapesti Corvinus Egyetemen végzett kommunikáció és médiatudomány mesterszakon. 2017-ben csatlakozott a Waberer’s csoporthoz kommunikációs területen, ahol több pozícióban is előrelépett. 2021-ben a Waberer’s marketing- és PR vezetőjévé nevezték ki, 2025 nyarától pedig a cégcsoport kommunikációs igazgatójaként folytatja munkáját. Számos kommunikációs kampányhoz köthető elismerés fűződik a nevéhez. A szakmai eredmények mellett két büszkesége is van: fiai, Matyi és Levi.