Vannak, akik felesleges és mesterségesen generált problémának és áltudománynak nevezik a marketingkommunikációt, vannak, akik nélkülözhetetlennek tartják, és olyanok is, akik nem foglalkoznak a témával – ennek ellenére szókincsük szerves részévé tették az említett kifejezéseket.

Vajon mi van a „másik oldalon”? Szokták-e azokat a kifejezéseket használni a marketingszakemberek, hogy „talpas lineáris antikva”, „párnacsücsök antikva” vagy „hz-program”? Persze, hogy nem. Mi sem használjuk ezeket túl gyakran, értelmetlen lenne, és még csak nem is divat. Vagyis: a MIE-n tanult dolgok a fejünkben maradnak, és – szerencsés esetekben – legfeljebb egy kreatív ötlet megvalósításakor kapnak szerepet.

Az ötlet bemutatása és eladása nem a mi dolgunk (talán mert egyesek azt gondolják, hogy „az ájult művészek nem tudnak beszélni”, vagy „droidok, akik a számítógép segítségével furcsákat művelnek”.)

Néhány éves ügynökségi és oktatói tapasztalatommal itt egy valós problémát látok. Már régóta szeretném megkérdezni: miért van az, hogy art directorból szinte sosem lesz kreatívigazgató? Miért gondoljuk, hogy a reklámban és a kommunikációban a verbalitás fontosabb, mint a vizualitás? Nem lehet, hogy valójában nem ezt gondoljuk, mégis úgy cselekszünk, mintha így lenne? Miért nem lehet egy kampányt elsősorban a képi oldaláról megközelíteni? (Akkor a reklámipar archetípusa lehetne az Absolut Vodka – talán már az is.) Miből gondolja bárki is, hogy egy vizuális kommunikációt tervező szakember nem tud stratégiailag korrekt és életképes ötlettel előrukkolni?

Gondolom, most sokan rávágják, hogy ez mennyire nem így van. Bárcsak igazuk lenne. Az én tapasztalataim alapján sajnos nincs igazuk: kreatív koncepciót tervező szakemberek a top vezetésben igencsak ritkán fordulnak elő, még akkor is, ha megfelelő felsőfokú képzettséggel bírnak.

Azt gondolom, a társadalomnak fel kell nőnie. A bankárok, ügyvédek, orvosok, gázszerelők stb. szakmai megbecsülésben részesülnek, mert a közgondolkodás szerint ez „így van rendjén”. Talán egyszer megérjük, mi tanult kreatívok is, hogy hasonló megbecsülésben részesüljünk (tisztelet a kivételnek).

Hogy versenyképesek-e a MIE vizuális kommunikáció szakán végzett diplomások a magyar reklámiparban? Hogy képesek vagyunk-e olyan kvalitással rendelkező friss diplomásokat az utcára bocsátani, akik megállják a helyüket a reklámvilágban? Részben igen. Jó művészeti vezetőkké válnak majd, ha nagyok lesznek, és nem több. Egyelőre. Nálunk.