Az online média ezredforduló óta tapasztalható rapid térnyerése óta egyre-másra jelentek meg (és tűntek el olykor) a Balatonnal foglalkozó portálok is. Kapcsolódó cikkünkben igyekeztünk felsorolni (közhelyesen szólva: a teljesség igénye nélkül) a kurrens oldalakat, amik turisztikai és/vagy közéleti vonalat képviselnek. Ezek között egy érdekes zárványt is találni:

a Balatontipp.hu-t.

A Győrffy Árpád onemanshow-jaként (ő maga fogalmazott így egy levélváltásunk közben) működő weboldal lassan két évtizedes múltra tekint vissza, és működési modellben is eltér(t) a lajstromozott oldalaktól. 

Jelenleg nonprofit alapon, kvázi blogként írja a nyugdíjba vonult szerző, akivel egy napsütéses délelőtt ültünk le beszélgetni nagyvázsonyi kertjében. Csapongó és a magyar vidéki médiatörténeten átívelő interjú lett belőle, épp ezért nem interjúformátumban közöljük.

Tolnától Balatonig

„34 éve foglalkozom viszonylag egyfolytában, közvetlenül a Balatonnal” – kezdi Győrffy, aki a rendszerváltás idején a Dátum nevű rövid életű, kisgazda hátterű országos lapnál kezdte karrierjét (amit nem a fővárosban, hanem Szekszárdon szerkesztettek). A pedagógus hátterű, de újságíróképzésen is átesett Győrffy ekkoriban a tolnai Dombóváron lakott (bár Pápa környéki származású), és a Dátum somogyi-zalai tudósítójának kérték fel azokban az időkben.

Ezzel párhuzamosan 1989-ben alakult újjá a Balatoni Szövetség, ami a régió települési önkormányzatait, azaz akkoriban tanácsait akarta összefogni. „Volt pár gyűlésük, ezekre elmentem Somogy és Zala megyei tudósítóként; onnantól kezdve balatoni ügyekkel is foglalkoztam” – idézi fel emlékeit Győrffy, aki 1992-ben a veszprémi megyei lapnál, a Naplónál folytatta, de a Juventus Rádiónak is tudósított.

„Látták, hogy egy kekeckedő alak vagyok” – mondja mosolyogva arról, miért (is) ragadt meg a Gyökér becenév, amit egyébként egyik bátyjától örökölt. 

Egyre többen megbíztak benne ennek dacára, így egyre több értesülést kapott. A kilencvenes évek eleji algásodásról első kézből szerzett információt: elhívták egy zárt körű háttérbeszélgetésre, majd „reszketve várták, hogy mit fogok ezzel kezdeni”. Megírta a sztorit, bár nevek nélkül. Egy ideig támadták a beszélgetés résztvevőit emiatt, majd rájött a közvélemény, hogy szükséges volt ezt nagy dobra verni.

Falunapos ötlet és a Heves megyei Balaton

2003-ban fél évig dolgozott a Balatoni Regionális Turisztikai Projekt Iroda  igazgatóhelyetteseként. Konfliktusokba került, mert felülvizsgálta a szerződéseket és kiderült, „folyik ki a pénz”. Lenyugtatásként megtették projektirodán belül sebtében gründolt Balatoni Rendezvénykoordinációs Központ vezetőjének, ami hivatalosan valójában nem is létezett.

„Mivel a Balaton.hu internetes címről lecsúsztunk, ekkoriban lefoglaltam és megszereztem a Balatontipp nevet a cégnek.”

Győrffy ekkor már rutinos nethasználó volt, 1997 óta működtette a (még mindig létező) Útikalauz.hu oldalt. „1995-96 környékén én már e-maileztem, vettem egy modemet azért, hogy a cégnek legyen ilyen eszköze, hogy itthonról tudjak anyagot küldeni” – emlékezik vissza a hőskorra.

Visszatérve a karrierre, felmondott a rendezvénykoordinációs cégnél, miután kitalálta, hogy a balatoni települések ne szervezzék egymásra a falunapokat, az kapjon támogatást, aki ezt betartja. „Ezen úgy felháborodtak, hogy a háttérből elkezdtek fúrni” – mondja Győrffy. A másik csalódása volt, hogy nem tudták megszerezni a régiónak a Balaton.hu domaint. Pedig lehetőség lett volna rá. El is ment érte a Heves (vár)megyei (!!!) Balaton községbe, egyeztetett az önkormányzattal, hogy a település jogán vetessék el a domaint az azt öt éve működtető veszprémi kft.-től. A megszerzés után a balatoni regionális turisztikai szervezet működtette volna az oldalt tovább, bemutatva Balaton községet és persze a hasonló nevű tavat és régióját is.

„Mentem volna arra az ülésre, ahol ezt megszavazták, de telefonáltak, hogy ne menjek, nem lesz szavazás.”

Kiderült, hogy leszóltak a Belügyminisztériumból Balaton községbe, hogy nem kéne erőltetni a domain átadását, érdeket sértene.

Yamaha hátán épül a website

Felmondásakor megtudta, a cégének nem kell a Balatontipp név, meg is szerezte magának. Visszatért újságíróként a Naplóhoz. Mivel ott a Balaton témája már foglalt volt, „a Balatontipp.hu-n elkezdtem hobbiból felépíteni a strandok oldalát, végigjártam az összes balatoni strandot, szinte a part minden centijét többször is. Ehhez volt egy Yamaha enduro 50 köbcentis segédmotoros kerékpárom, később lett egy Velosolex motorhajtású biciklim, amivel bárhová el lehetett jutni” – meséli a gépesített strandfelderítéseiről.

A Naplónál is elfogadták, hogy járja a régiót. Elkezdett bicikliutakról is írni, miközben már adtak támogatást egyes Veszprém megyén kívüli önkormányzatok is neki. 20-50 ezer forint közötti összegekért vállalta, hogy ír a programjaikról. A strandminősítő rendszert is elindította, szavazni is lehetett ezen. „Természetesen sajtót csináltam magamnak”, jelezte az eseményeit szerkesztőségeknek (eleinte faxon). A HVG például rendszeresen beszámolt Győrffy kezdeményezéseiről.

2003-tól tehát párhuzamosan futott a Balatontipp és Győrffy Árpád megyei lapos munkája (ahol egy Balaton Legkedvesebb Települése versenyt is végigvitt). Aztán 2014-ben elbocsátották Győrffyt a Naplótól, „akkor 15 emberből 9-et kirúgtak”. Szerinte „formailag csak később zajlott a NER alá tagozódás, de a szelleme már akkor megjelent”. A kirúgásáig tartó időszakról azt mondja: „Nagyon sokat köszönhetek nekik, mert addig gyakorlatilag szabadon dolgozhattam a Naplónál.”

Új támogatási modell

Rendes állás helyett úgy döntött 2014-ben, beleáll a Balatontippbe és emeli a tétet: „évente 60-120 ezer forint közötti támogatási szerződéseket kötöttem önkormányzatokkal, hogy hírt adok a rendezvényeikről, bemutatom a település turisztikai lehetőségeit (főleg a strandjait), egy évben egyszer a polgármester elmondhatja, hogy mit terveznek, mit tettek, és a nagyobb eseményekről, fejlesztésekről tudósítok.” Ez azt jelentette, hogy évente 4-5-ször elmegy az adott településre és lead anyagot. Ebből összejött annyi pénzük, hogy a felesége tanári fizetésével együtt jól elvoltak a Covidig.

Feltettük a kérdést, mennyire tudott így a Balatontipp független maradni. Győrffy elismerte, „ennyiből nem voltam független: önkormányzati ügyekkel, balhékkal nem nagyon foglalkoztam”. Régiós ügyekkel azonban igen, több cikkét átvették országos médiumok. Felmerült, hogy olyan önkormányzatok zűrös ügyeiről írjon-e, amik nem támogatják, „de az duplán ciki lett volna, mintha bosszút állnék, hogy nem támogatnak”. Egy idő után azért „nagyon idegesítő” önkormányzati ügyek is bekerültek a Balatontippbe.

Bóka István balatonfüredi polgármesterrel több súrlódása volt, Győrffy Árpád szerint azért, mert őt nagyon jó régiós vezetőként ismerte meg, de mostanság már „nem annyira gondolkodik régióban, nem annyira harcos, más helyzetbe került” – utalt a Füredre befolyó állami támogatásokra, a város őrült tempójú fejlesztésére, kiépítésére. „A NER szemet vetett Füredre, ez van” – sommázza.

Mittudoménmilyenbalaton.hu

Győrffy Árpádnak voltak más vállalkozási próbálkozásai is (pl. kedvezménykártyával), de a fő csapás a Balatontipp maradt. A célja az volt, hogy iránytűt adjon az embereknek ahhoz, mi történik a Balatonnál. 

Ő viszont egyedül kevés volt a nagy régióhoz, ilyen jellegű oldal pedig szerinte azóta sincs. „Látom, hogy a LikeBalaton, a CsodálatosBalaton, meg nem tudom, milyen Balatonok vannak még, próbálkoznak ezzel, pedig csak kellene egy központi szervezet, ami ezt csinálja” – osztja meg álláspontját.

Sok lap készített print kiadványokat, azok eljutottak a Tourinform-irodákba. De jelenleg a neten sincs szerinte olyan oldal, ami pontosan, megbízhatóan bemutatja a programokat. „Nekem az volt a nagy szerencsém, az volt a többlet a munkámban, hogy ott is voltam a falunapokon, láttam, mi történik”, így ami közleményt megkapott arról, mi lesz, azt nem feltétlen úgy írta meg, ha mást tapasztalt az adott eseményről.

„A lényeg, hogy én teljesen amatőrként, barkácsolóként, kézműves módon létrehoztam egy oldalt, ami attól tudott kicsit fontossá válni, hogy próbáltam jó propagandát mellé tenni, és megbízható is volt.”

A honlap első verzióját „egy ismerős srác csinálta nagyon olcsón”, ez „egy borzalmas html-fejlesztés volt”. Később állt át egy Wordpress-alapú rendszerre, ami nyilván reszponzív volt. Győrffy kiválasztotta a sablont, azt pedig feltupírozta az ismerőse. A Balatontipp logóját házilag rakták össze egy megtetsző betűtípusból.

Megkérdeztük, volt-e valaha tartalmilag más besegítő ember, illetve volt-e tervben munkatárs bevonása az írásba, de Győrffy mindkettőre nemleges választ adott. Új ember fizetését nem tudta volna eleve kigazdálkodni.

Sic transit gloria Balcsi

A Balatontippet eleinte egy többször átalakított bt.-ként csinálta. A Covid alatt aztán eltűntek a rendezvények, bezártak a strandok, nem volt pénzük az önkormányzatoknak, Győrffy le is állt a támogatásszervezéssel. Úgy döntött, felszámolja a cégét és alapítványt tesz a Balatontipp mögé. Ezt nem tudta végigvinni egy családon belüli betegség miatt, ami az újságírói munkát is lehetetlenné tette. Véletlen még felfedezett sztorikat (mint a Bahart-konténert az almádi mólón), ám egy korszak véget ért.

A nyugdíjas Győrffy Árpádnak „gyakorlatilag hobbi maradt” a Balatontipp. Azért még karban tartja az oldalt, frissíti a bicikliutak listáját (végigtekerte már a bringakörút új nyomvonalait), valamint ismét végig tervezi járni a szabadstrandokat.

Rendezvényekre azonban már nem jár, a rizikós sztoriktól pedig elment a kedve. „Én a dicsőségért dolgozom, hogy használok valakinek; vagy sokan elolvassák, vagy elindítok valamit, amit mások kiteljesítenek” – vázolja az utóbbi időszak ars poeticáját.

Ilyen dicsőség volt a balatonvilágosi apartmanmonstrum terve, amit igazán az ő drónos képekkel illusztrált cikke dobott be a köztudatba (gyors keresésünk alapján a Portfoliótól az Octogon építészeti oldalig sok sajtótermék átvette tőle a sztorit). A Balatontippen amúgy a Sajtó menüpont alatt megtalálhatjuk a Győrffy Árpád sztorijai alapján megírt lapszemléket. 

Győrffynek rosszul esett, hogy bizonyos történetekben őt mint ősforrást meg sem említették, ugyanakkor többször szerepelt országos rádiókban, tévékben is.

„Már nincsenek meg azok az okok, amiért ezt csinálnom kellene” – mondja Győrffy, aki mivel keveset ír, már nem is hivatkozzák őt annyira. Nincs benne a köztudatban, változtatni nem tud, úgy érzi. 

Egy éve végül elhatározta magát és meghirdette a Balatontipp.hu domaint, de „az Istennek sem akart senki 920 ezer forintot adni érte”. Pedig domain eladásával is foglalkozott korábban, a Badacsony.hu-t és az Annagora.hu-t is 1 millióért értékesítette (a balatonfüredi görög falu melletti aquapark domainjét egy magánszemély foglalta le a vízi vidámpark tulajdonosa elől, Győrffy tőle szerezte meg és adta el a tulajdonos Maspednek; jelenleg amúgy nincs használatban).

Szerinte az elmúlt évtizedekben eleve „nem sikerült megtalálni a sajtónak a helyét”, a Balatonért meg pláne kevés lap dolgozik. 

„A Balatonnak sohasem volt igazán saját sajtója, a megyei lapokat annyira sosem érdekelte a Balaton”, mert az itteni lakosokat sem. Szerinte a sajtó azt sem tudta eldönteni, mennyire legyen piaci. Például egy balatoni rendezvényről milyen esetben adjanak hírt (pl. egy belépős koncertről való híradás reklám-e?).

Hajdú Pétertől a vietnámi trollfarmig

Olyan kérdések is felmerültek Győrffyben, kell-e a strandokkal foglalkozni, hisz a balatoniakat nem érdekli (vagy jól ismerik őket). Sok internetes lap is megjelent ideig-óráig, „ami azt gondolta, hogy ebben nagy üzlet van”, de ezeknél is csak egy-két ember foglalkozott a kép vagy szövegek átemelésével, ellopásával. Győrffytől is rengeteg fotót loptak, ő viszont utánajárt minden esetben ezeknek és behajtotta a szerzői jogért járó pénzt (Hajdú Péterrel vagy a vízügyes tervezőkkel is volt ilyen esete).

Győrffy szerint minden oldal üzemeltetője rájön előbb-utóbb, hogy senki sem akar fizetni a tartalomért, a balatoni vállalkozók sem. 

„Ők azt gondolják: max. egy ebédet adok vagy elhívnak egy study tourra és akkor övék a világ” – mondja Győrffy Árpád. A következmény a vendéglátósok szempontjából: „kialakul az a rendszer, hogy vagy beállsz a NER-sorba és akkor nagyobb publicitást kapsz, vagy szépen elvagy és bízol abban, hogy a vendég terjeszti a híredet”.

Kérdeztük az olvasottságról is, de Győrffy szkeptikus a különböző méréseket illetően. „Én legfeljebb a lájkot nézem” – jelenti ki. Példának hozza fel a történetet, miszerint a dégi Festetics-kastélyt (is) odaadja a kormány működtetésre kiválasztottaknak (ez a Válasz Online egyik cikkéből derült ki először). Képeket is készített drónnal a dégi októberi színes lombhullás idején. Végül 16 ezer like került a cikkére. Derűs iróniával, nevetve erre annyit mond:

„Vagy valami vietnámi trollfarmhoz került a cikk, vagy a DK valamelyik szervezete osztotta meg.”

(Kiemelt kép: Heim Alexandra / Kreatív)