“Gazsi Zoltán egy olyan egyenes, transzparens közeget teremtett, ami nekem nagyon vonzó" - Interjú Gál Judittal

A pályádon eddig nem volt olyan időszak, hogy szünetet tartottál volna, de most a Danubius Hotels után tudatosan döntöttél úgy, hogy egy időre visszavonulsz. Miért léptél hátrébb, és mit tanultál ebből az időszakból? 

A Danubiushoz akkor kerültem, amikor a második gyerekünk egy éves volt. Ez önmagában sem könnyű időszak, de a világ történései csak fokozták a helyzetet, és a szállodák fényűző és nyugodt világára is komoly hatást gyakorolt a Covid, majd a ukrán-orosz háború kitörése. Azt gondoltam korábban, hogy ez egy békés szektor, itt kevésbé jellemző a válságkommunikáció, ám a három és fél évem alatt nem egyszer kerültem ilyen helyzetbe. Elfáradtam, és úgy éreztem, hogy szeretnék kicsit pihenni. Ráadásul egy ideje húzódott az építkezésünk, és szerettem volna ezzel is foglalkozni, hogy mihamarabb beköltözhessünk a saját házunkba. Ugyanakkor nem maradtam távol a szakmámtól, hiszen tavaly novembertől a Sigmával kezdtem el stratégiai kommunikációs és employer branding tanácsadóként dolgozni, de teljes állást csak idén ősztől terveztem vállalni. Úgy éreztem, hogy a családommal szeretnék egy szép hosszú nyarat együtt tölteni. Aztán az élet máshogy alakult, miután tavasszal egy konferencián összetalálkoztam Gazsi Zoltánnal, az Eisberg ügyvezetőjével. Ahogy kérdezted, az átmeneti időszakban tényleg tanultam, például helyt kellett állnom a férfiak által uralt építőipari világban is, és meg kellett tanulnom úgy dolgozni velük, hogy partnernek tekintsenek. A Sigmánál pedig megismertem a svéd, emberközpontú, figyelmes mentalitást. Megtapasztaltam azt, hogy elfogadják a különbözőséget és mindenkinek számít a véleménye, amit minden esetben megfontolnak és ha észszerű, meg is valósítanak – ezért minden kimondott gondolat felelősséggel jár.

Az elmúlt tíz évedből szakmai szinten mire vagy a legbüszkébb? 

A válságok végig kísértek a pályám során. Az Auchannál rengeteg politikai és gazdasági krízisen mentünk keresztül, ami természetesen meghatározta kommunikációs munkát is. Éppen ezért örültem meg a békés szállodaiparnak, itt azonban szinte rögtön belecsöppentem a koronavírus mellett egy nagy nemzetközi, csoport szintű rebranding folyamatba. Erre büszke is vagyok, mert míg az Auchannál a központi kommunikációtól kaptam iránymutatást, addig a Danubiusnál mi voltunk a központ, mi mondtuk meg, hogy az ötvenéves nemzetközi szállodaláncnál mi lesz a követendő irány. Ez hatalmas felelősség volt, hiszen a londoni Regent’s Parknál levő szállodában nem biztos, hogy az működik, ami nálunk igen. Ezért mi a kötelező elemek mellett ajánlásokat is írtunk elő. Nagyon izgalmas volt ezt az egész folyamatot csoport szinten vezényelni, összehangolni, de arra is rájöttem, hogy a szállodák fényes, élére vasalt világa a személyiségemtől távol áll. Olyan makulátlan a szálloda, hogy óhatatlanul is mindig attól tartottam, tényleg olyan vagyok-e, mint akit skatulyából húztak ki. Én ennél sokkal lazább, természetesebb, sőt kényelmesebb is vagyok, ezért a sokhullámos Covid után le tudtam zárni ezt a szép utazást az életemben. De ebből az időszakomból büszke vagyok még arra is, amikor az ukrán háború kitörésekor a menekültek számára rendkívül gyorsan megnyitottuk az ország legnagyobb szállodáját. Ekkor a nagy nemzetközi televízió- és hírszolgáltató társaságokkal kerültem kapcsolatba, akiktől óvnom kellett a menekülteket. A csapatunk emberi hozzáállása is megmarad bennem, hiszen olyan gyorsan nyitottuk ki a szállodát, hogy a konyha még nem üzemelt, ezért a kollégák önkéntesként készítették a szendvicseket, az önkéntesnek jelentkezőket is mi koordináltuk a marketingcsapattal. Az elmúlt időszakban, a tanácsadás is bőven ad büszkeségre okot, a Sigmánál elsősorban employer brandinggel foglalkoztam, és a korábban külső kommunikációval egyáltalán nem foglalkozó, egyébként egyedülálló tech céget szinte nulláról kellett felépíteni, mindössze néhány hónap alatt került Nagy György, a Sigma Technology magyarországi vezetője a Forbes Business címlapjára, ennek én legalább annyira örültem, mint ő. A házépítés pedig lassan a finisben van. 

Bár a terveid őszi munkakezdésről szóltak, mégis korábban, nyáron kezdtél el az Eisbergnél dolgozni. Hogyan jött ez a lehetőség? 

A Bridge Budapesttől Pistyur Veronikának köszönhetem a Eisberget – ahogy a Sigmát is. Tavasszal a Media Hungaryn egy asztalhoz ültünk vele és Gazsi Zoltánnal. Zoli éppen azt mesélte, hogy a marketinges kollégája, Spielmann Laura nemzetközi megbízást kapott, és most nincs helyette senki. Erre mondta azt Vera, hogy akkor vonuljunk mi ketten külön és beszélgessünk. Ez annyira jól sikerült, hogy egy héttel rá a magyar csapattal, majd a svájci CEO-val interjúztam és két hét múlva állásajánlatot kaptam. 

A feladatköröd végül komplexebb lett, nem a megüresedett posztra érkeztél. 

Nemcsak marketinggel és kommunikációval foglalkozom a cégnél, hanem a menedzsment tagjaként a döntéshozók közé kerültem be, így a stratégiai és üzleti célok megvalósításában is részt vehetek. Itt egyébként olyan a cégkultúra, ami elsőre meglepő volt, hogy tényleg arra bátorítanak, hogy nyíltan mondd el a véleményed, nem csak a saját területeddel kapcsolatban, fejezd ki, amit gondolsz. Lehetnének ettől lassabbak a folyamatok, mégis inkább megalapozottabb döntések születnek, mert több szempontból járjuk körül az adott problémát, és egyébként a döntéshozatal kifejezetten gyors, mert lapos a cégstruktúra. Gazsi Zoltán egy olyan egyenes, transzparens közeget teremtett, ami nekem nagyon vonzó. Ő az a példakép, aki nyíltan beszél még a betegségéről is, arról, hogy évek óta komoly kezeléseket kap. Júniusban érkeztem, nem sokkal utána indult Zolinak a műtétet követő kemoterápiás sorozata, megelőzendő korábbi betegsége kiújulását. Ezért mi az első hónapokban nagyon keveset találkoztunk, volt, hogy a kórházi ágya mellett beszélgettünk, vagy elmentem hozzá vidékre, hogy egyeztetni tudjunk. Most már szorosabban tudunk együttműködni, a tréningemnek is vége, és eljött az ideje, hogy bejelentsük, hogy csatlakoztam a vállalathoz. 

Egy új területre kerültél, hogyan kezdted az ismerkedést? 

Én az Auchannál és Danubiusnál is mindent megnéztem a raktártól a tetőig, a mosodától az elnöki lakosztályig. Itt is az egész üzemet bejártam, kíváncsi voltam, hogy hogyan működik. Most már tudom, hogy létezik előkészítő (ahol salátát torzsáznak és tisztítanak elképesztő sebességgel), és azt is, hogy hányféle folyamat kell ahhoz, hogy a konyhakész, friss saláta az üzletek polcaira, majd az asztalra kerüljön. Szerencsés vagyok, mert az Eisberg egy lovebrand, a maga területén piacvezető, közel áll hozzám az egészségtudatos táplálkozás és az a cégkultúra, amit itt megismertem. Ennél a Magyarországon 30 éves cégnél is vannak kihívások, és bár az alapok nagyon jók, azért hozzá tudom tenni azokat a dolgokat, amik még hiányoznak: előttünk áll a jövőre tervezett rebranding, és a megújuló márkához igazított hazai marketingkommunikációs, szponzorációs és CSR-stratégia kidolgozása is.