Több megrázó, tragikus halálesettel záruló influenszer „mutatványról” is beszámolt a magyar és a nemzetközi sajtó az elmúlt hónapokban, majd szeptember végén három fiatal argentin nő megkínzását és brutális meggyilkolását élőben közvetíthették egy zárt Instagram-csoportban, ami sokkolta az egész világot: 

Életét vesztette egy jászsági nő, miután egy TikTok-kihívás miatt felgyújtotta a pólóját – derült fény júniusban egy halálos tragédiára. A fogadás szerint húsz másodpercig nem vehette volna le a lángra kapott ruhadarabot, ám addigra a tűz átterjedt a többi ruhaneműjére is, amelyektől már nem tudott megszabadulni. A felvételen hallható volt, ahogy a nő kétségbeesetten kiabál férjének segítségért, miközben két kisgyermeke sikoltoznak.

A nővel TikTok-on fogadást kötő férfit – aki az élő közvetítés alatt sokáig csak nevetett, és nem vette komolyan a helyzetet – a rendőrség öngyilkosságban közreműködés bűntette miatt állította elő.

Nem sokkal később egy 46 éves francia influenszer tragikus halálhíre döbbentett meg mindenkit. Augusztus 18-án élő közvetítés közben vesztette életét Raphaël Graven (online nevén Jean Pormanove vagy JP) – a közösségi médiaplatformokon, köztük a Kick élő közvetítési platformon több mint egymillió követővel rendelkező streamer –, miután „barátai” és követői buzdítására extrém kihívásokat teljesített, amelynek része volt a napokig tartó erőszak és bántalmazás, éhezés és alvásmegvonás. 

Az üggyel kapcsolatban felmerült, hogy kényszer hatására cselekedett, és esetleg azért nem akart kilépni a helyzetből, mert félt a következményektől és a társaitól. Emellett vizsgálják azt is, hogy más streamerek (a „barátai”) közvetlenül részt vettek-e a bántalmazásban, valamint felmerült a Kick felelőssége is, a platform ugyanis nem állította le a közvetítést.

Szeptember végén pedig Buenos Airesben három fiatal nő – a 20 éves Brenda del Castillo, a szintén 20 éves Morena Verdi és a 15 éves Lara Gutiérrez – megkínzása és brutális meggyilkolása döbbentette meg Argentínát és az egész világot. Az önmagában is szörnyű gyilkosságot az tette még megrázóbbá, hogy a gyanúsított kábítószer-kereskedők élőben közvetítették bűncselekményüket egy privát Instagram-csoportban egy körülbelül 45 fős közönség előtt – állították a helyi hatóságok. Az Instagram anyavállalata, a Meta azonban vitatja, hogy a gyilkosságokat az ő platformjukon közvetítették volna.

Érthető is a Meta tiltakozása, hiszen maguknak a platformoknak is komoly felelőssége lehet a tragikus események bekövetkezésében, amennyiben nem állítják le a nyilvánvalóan erőszakos vagy veszélyes események közvetítését, miként más esetekben mind az influenszereket buzdító „társak”, mind az ilyen tartalmakat követő, kommentelő vagy akár szavazó közönség, és természetesen az influenszerek felelőssége is több szempontból felmerülhet. Mindezeket dr. Tömördi Boglárka, a Jaczkovics Ügyvédi Iroda ügyvédje segít tisztázni a Kreatív olvasói számára.

Kreatív: Létezik-e jelenleg olyan jogszabályi keret, amely kifejezetten az influenszertartalmak biztonsági kockázatait szabályozza? Felelőssé tehetők-e az influenszerek, ha tetteik másokat is károkozásra buzdítanak? 

dr. Tömördi Boglárka: Jogi szempontból hangsúlyozandó, hogy az influenszerekre nincs átfogó, speciális szabályozás Magyarországon, ez nem jelenti azonban azt, hogy egyáltalán ne kellene megfelelniük bizonyos jogi előírásoknak. A másoknak való károkozásért az általános polgári jogi szabályok szerint felelnek; vonatkoznak rájuk fogyasztóvédelmi, versenyhatósági előírások, reklámszabályok is. 

A Gazdasági Versenyhatóság például aktívan, rendszeresen foglalkozik az influenszerek tevékenységeivel, ahogy honlapjukon fel is hívják erre a figyelmet, 2022. év végén frissítették például az influenszer marketing tájékoztatójukat is, „amely gyakorlat-központúan, pozitív és negatív példák szemléltetésével mutatja be, miként lehet jogszerűen eleget tenni a fogyasztók tájékoztatását biztosító elvárásoknak.” 

Alkalmazandó reklámtilalmak és reklámkorlátozások – így pl. kifejezetten kiskorúakat, gyermekeket védő általános előírások – a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvényben szerepelnek; a szerzői jogi védelemben részesített művek felhasználása pedig a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény keretein belül történhet.

A jogi előírásokon túl a mozgásterük fő határait az általuk használt közösségi média platformok felhasználási feltételei, közösségi alapelvei határozzák meg, és nem feledkezhetünk meg szakmai-etikai előírásokról sem, amelyek követése azonban jogi eszközökkel nem kikényszeríthető.

Míg például internetes sajtótermékek kiadóira hárul olyan jogszabályi kötelezettség, hogy amennyiben a sajtótermékük tartalmára nézve a saját internetes felületükön vagy akár online platformon biztosítják az olvasói hozzászólások lehetőségét, úgy kötelesek a jogellenes tartalmú hozzászólásokkal szemben hatékonyan fellépni, ennek rendjéről szabályzatot alkotni és azt közzétenni; addig influenszerekre ilyen speciális előírás jelenleg nincsen, ők alapesetben sem sajtótermék kiadóknak, szerkesztőknek, sem médiaszolgáltatóknak nem minősülnek.

Az influenszerek tehát nem személyüknél fogva, hanem a tevékenységük egyes aspektusai tekintetében szükséges, hogy megfeleljenek bizonyos szabályoknak. Ezek nem biztonsági szabályok, de vannak közöttük olyan ágazati rendelkezések, amelyek a biztonságot szolgálják (pl. fogyasztók megtévesztésének elkerülése körében).

Felelőssé tehető-e a közönség, ha adományaikkal vagy kommentjeikkel közvetetten hozzájárulnak egy veszélyes kihíváshoz, amely esetleg tragédiába torkollik?

A közönség, a hozzászólók, felhasználók általános polgári jogi felelősséget viselnek a magatartásukért, online aktivitásuk kapcsán speciálisnak legfeljebb az a körülmény tekinthető, hogy az online térben cselekedeteik nyilvánosságot kapnak, sok esetben széles körben.

A polgári jog körében anyagi kártérítési felelősség fennállásáról főszabály szerint akkor beszélhetünk, ha a keletkezett kár ok-okozati összefüggésben áll a károkozó jogellenes magatartásával. Önmagában etikailag kifogásolható, de jogot nem sértő magatartásból tehát például nem merül fel kártérítési felelősség. Másik oldalról vizsgálva: amennyiben valaki jogsértően viselkedik, de abból kár nem merül fel, vagy nincs megfelelő ok-okozati összefüggés a kárral, akkor sem áll fenn a kártérítési felelősség. Lényeges továbbá, hogy polgári jogi értelemben a kártérítés anyagi kárt, vagyoni kárt tud orvosolni, tehát az érzelmi vagy egyéb anyagi vonzattal ki nem fejezhető károk nem kezelhetők az általános kártérítési felelősséggel.

Szükséges azonban megemlíteni a klasszikus kártérítési felelősség mellett például a személyiségi jogsértések világát, amely némileg eltér a fent írtaktól, itt a jogsértő magatartás már önmagában felelősségre vonást eredményezhet. Például amennyiben egy hozzászóló becsületsértő véleményt tesz közzé, úgy az eset körülményeitől függően bíróságtól kérhető többek között a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítása, a jogsértő eltiltása a további jogsértéstől, vagy ún. nem vagyoni sérelem esetén sérelemdíj fizetés követelhető.

Látható, hogy bár bizonyos jogi eszközök rendelkezésre állnak, a közönség egy-egy tagja bizonyos körülmények között „utolérhető”, azonban ezen jogi eszközök egy esetleges tragédiáért való felelősségre vonásra, annak bármely szintű orvoslására aligha alkalmasak.

Mi a jogi felelősségük a platformoknak, miközben a nézők aktív részvételét kezelik a veszélyes kihívások közben, és felelősségre vonhatók-e, ha nyilvánvalóan önveszélyes tartalmat engednek tovább közvetíteni? Ennek megakadályozása érdekében kell-e szűrő- vagy beavatkozó mechanizmusokat beépíteniük, például valós idejű moderálást alkalmazni? Ha létezik egy platformnál ilyen beavatkozási lehetőség, úgy hogyan kell egyensúlyt találnia a szólásszabadság és a felhasználói biztonság között?

A közösségi média, valamint egyéb online platformok számának és jelentőségének növekedésére tekintettel a működésük átláthatósága, elszámoltathatósága, a felhasználók érdekei érvényesülésének elősegítése érdekében került sor a digitális szolgáltatásokról szóló EU-rendelet, a DSA megalkotására, amely 2022 novemberétől hatályos. Célja többek között éppen az, hogy hatékonyabbá tegye az illegális és káros tartalmakkal szembeni fellépést, biztosítsa a felhasználók biztonságát, alapvető jogvédelmet nyújtson. A DSA szabályai kiterjednek az ún. közvetítő szolgáltatókra, így az online platformokra, online piacterekre, a közösségi és tartalommegosztó oldalakra, de akár online utazási és szállásplatformokra is.

A DSA nem kötelezi az online platformokat előzetes tartalomellenőrzésre, de előírja a tartalommoderálást, a hatékony bejelentési és eltávolítási rendszer működtetését, valamint a nagy platformoknál kockázatcsökkentő és átláthatósági intézkedések bevezetését.

A valamennyi közvetítő szolgáltatóra vonatkozó rendelkezések között szerepel, hogy platformjaikon átláthatóságot kell biztosítaniuk: közzé kell tenniük az általános felhasználási (szerződési) feltételeket, a felhasználói kérésekkel, panaszokkal és tartalommoderációval kapcsolatos információkat, jogorvoslati és jogérvényesítési lehetőségeket is. A közvetítő szolgáltatóknak – a mikro- és kisvállalkozások kivételével – éves jelentést kell közzétenniük az általuk végzett tartalommoderálásról, beleértve a szerződési feltételeik alkalmazásának és érvényesítésének eredményeként hozott intézkedéseket.

Követelmény, hogy a bejelentési és cselekvési mechanizmusokat úgy kell kialakítani, hogy engedjék a bejelentések kellően pontos és részletes megtételét, hogy azok alapján a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságával összeegyeztethető, tájékozott és gondos döntést legyen meghozható arról, hogy az adott tartalom jogellenes tartalomnak minősül-e, és azt el kell-e távolítani vagy meg kell-e szüntetni az ahhoz való hozzáférést.

A DSA alapján elvárt, hogy szolgáltatók a bejelentések nyomán „kellő időben” intézkedjenek, figyelemmel a bejelentett jogellenes tartalom típusára és az intézkedés sürgősségére is. „Késedelem nélküli” intézkedés szükséges, amikor emberek életét vagy biztonságát fenyegető, feltételezetten jogellenes tartalmat jelentenek be. A szolgáltatónak a bejelentőt tájékoztatnia kell döntéséről, hogy intézkedik-e vagy sem a bejelentés nyomán, és azt indokolnia is szükséges.

Az online platform szolgáltatóinak – észszerű időtartamra és előzetes figyelmeztetést követően – fel kell függeszteniük szolgáltatásaik nyújtását azon igénybe vevők számára, amelyek gyakran tesznek közzé nyilvánvalóan jogellenes tartalmakat. A felfüggesztésről szóló döntést az online platform szolgáltatóknak egyedi mérlegelés alapján, időben, kellő gondossággal és objektíven kell meghozniuk.

A kiskorúak számára hozzáférhető online platformokon megfelelő és arányos intézkedések szükségesek a kiskorúak magas szintű magánéleti védelmét és biztonsága érdekében.

Az online platformot üzemeltető szolgáltatók nem tervezhetik meg, alakíthatják ki vagy üzemeltethetik online interfészeiket oly módon, amely megtéveszti vagy manipulálja a felhasználókat, vagy más módon lényegesen torzítja vagy gyengíti a szabad és tájékozott döntéshozatalra való képességet. Az online óriásplatformot üzemeltető szolgáltatóknak különös figyelmet kell fordítaniuk a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságára, beleértve a tömegtájékoztatás szabadságát és sokszínűségét is. Valamennyi közvetítő szolgáltatónak kellő figyelmet kell fordítania az emberi jogok védelmére vonatkozó nemzetközi normákra is.

Az ajánlórendszereket használó online platform-szolgáltatóknak a szerződési feltételeikben világosan és közérthetően kell meghatározniuk az ajánlórendszerükben használt fő paramétereket, valamint ezek módosítási lehetőségeit.

A DSA hatályba lépése óta a közösségi média oldalak, online platformok tehát bonyolult és meglehetősen részletes követelményrendszerben működnek, amelyben számos intézkedés szolgálja a felhasználók biztonságát, és amelyben elvárt a szolgáltatók aktív és hatékony közreműködése, a kötelezettségszegésük pedig felelősségre vonásukat eredményezheti. 

Véleményed szerint szükség lenne-e külön jogszabályokat alkotni az influenszer-tartalmak veszélyes formáinak szabályozására?

Fentiekből látható, hogy ha az influenszerek tevékenységét szabályozandóan új, speciális szabályok nem is jelentek meg, addig az online platformok körében a jogalkotás nem maradt adós a normák meghatározásával. Mindemellett a hátrányos jelenségek kezelésére nem feltétlenül a klasszikus jogszabályalkotás adja a leghatékonyabb választ, sok esetben az ún. soft law, „puha jogi” megoldások, úgy mint hatósági ajánlások, iránymutatások, szakmai önszabályozó normák aktuálisabb tartalommal bírhatnak és világosabb kereteket szabhatnak az elvárt magatartásoknak. Üdvözlendő például, hogy az elmúlt években dezinformációk visszaszorítását célzó magatartási kódexet dolgoztak ki online platformok, keresőmotorok, reklámipari szereplők és civil szervezetek, amelyet 2022-ben megújítottak, megerősítették, majd 2025 nyarától már a DSA keretében elismert magatartási kódexként működik.