hero
Bicsérdi-Fülöp Ádám 2022. január 18. 11:35
Beszélnünk kell az Eufóriáról és Brunóról
Visszatért a provokatív, idén még az első évadnál is sötétebbre hangolt tinidráma, az Eufória, amit egyelőre felemásan fogad a kritika. Eközben a Disney letarolja a világot egy olyan betétdallal, amit nem is slágernek szántak. Ismét jelentkezünk sorozatunkkal, ahol a streamerek toplistáiból hozunk egy-egy érdekességet.

Ezentúl rendszeresen jelentkezünk olyan cikkekkel, amelyekben a legnépszerűbb globális tartalomszolgáltatók (Spotify, Netflix, HBO Go, Youtube) rangsorainak érdekességeit mutatjuk be. Az első ilyen cikket erre találjátok.

Az Eufória 2022 első kiugró sikere az HBO felületein

Az Eufóriánál lett igazán feltűnő, mennyit változhat egy sorozat fogadtatása a hosszabb Covid-leállás után. Míg az Eufória első, 2019 nyarán bemutatott évada a kamaszlét sötét bugyraiban tett kirándulásaival, a reklámipart is inspiráló, egyedi stílusával egyöntetűen pozitív kritikákat kapott, az idén januárban bemutatott második évad már jóval megosztóbbnak számít. 

A nézettségen ez nem érződik, az HBO Max közlése alapján 2,4 millióan követték az évadnyitót, ezzel az Eufóriáé a legnézettebb sorozatpremier eddig az HBO Max történetében. 

Itthon is jelentős a tábora a sorozatnak, hiszen az HBO Magyarország adatai alapján  az új évad a premier hetében a 2. helyen nyitott a sorozatok között a magyar HBO Go-n, és csak az Egyszer csak… előzi meg. Az is látszódott a hazai adatokon január első hetében, hogy sokan visszanyúltak az első évadhoz (vagy újranézték a korábbi részeket, vagy a hájp miatt kezdték el a szériát), hiszen az Eufória hosszú idő után tért vissza még a második évad premierje előtt a top 15-be a sorozatok között. 

Visszatérve az Eufória felemás kritikai fogadtatására, az is egyértelműen érződik az új évadot értékelő írásokban, hogy a sorozat 2020/2021 telén kiadott két különálló extra epizóddal el is távolodott az első évadra jellemző harsány vizualitástól. Kicsit olyan most a helyzet, mintha a sorozatról írók is azon dilemmáznának, hogy melyik is az Eufória igazi arca: az első évadra jellemző, klipszerű, stilizált miliő, ahol a a szereplők életét befolyásoló témák (szex, drogok, mentális egészség) olykor brutális közvetlenséggel jelennek meg; vagy a két különkiadás belassult, jóval szelídebb, mély karakterábrázolása?

Valójában a második évad egyik sem a fenti kettőből, hiszen ahogy azt már Rév Marcell is hangsúlyozta korábban, az új részekkel semmiképp sem akarták ismételni magukat. 

A Guardian szerint azonban a sorozat már annyira a vizualitásra és a provokációra fókuszál az új évadban, hogy időközben elfeledkezett a történet szívéről, a karaktereiről. Az Indiewire szerzője pedig úgy véli, a főszereplő, Rue karakterénél a sorozat többször fut önismétlésbe. 

Közben az A.V. Club ezzel vitába szállva már azzal érvel, hogy amíg az első évadot sokszor túlságosan leuralta a rendezés és az operatőri munka, a második évadban sokkal inkább a történet és a karakterek sorsa került a fókuszba. A The Playlist kritikája pedig épp azt az epizódot tartja a sorozat eddigi legjobbjának (2. évad 5. rész), amelynek rendezését a sorozatot író Sam Levinson vállalta magára. A lap kritikusa szerint Levinson néha túlcsorduló vizuális burjánzása az indie thrillerre emlékeztető epizódban végre a helyére került. (Több médium is előre kiadott 7 rész alapján írt kritikát az új évadról.)

A Rogerebert.com szerzője pedig már arra hívta fel a figyelmet, hogy a sorozat alkotói magabiztosabbak is lettek: az első évad egyik védjegyszerű megoldása volt a karakterek arcára gyorsan rádollyzó kamera, a második évadban erre a figyelmet megragadó trükkre már nincs is szüksége a sorozatnak. 

Igaz, a második évadban  egy másik védjegyszerű elemet használnak, amiről Levinson és Rév az évadot felvezető videóban is külön mesélt. A második évadot nyitó bulijelenet egy pontján ugyanis szinte polaroidszerű fotókat készítenek a sorozat főszereplőiről, ahogy a teljes sötétségben csak egy-egy pillanatra „villantják rá” a lámpát a fő karakterekre. Ezek a pillanatfelvételek is ráerősítenek arra az alkotói szándékra, amit Rév úgy fogalmazott meg, hogy a második évad vizuálisan nem annyira jelenidejű, inkább “a gimis évek emlékének” érzetét kelti.

A szereplőkre, vagy a szereplők arcára eső részleges fénnyel pedig később is nagyon hangsúlyosan játszik a sorozat, ez már a második epizódban is elég látványosan megjelenik (Cal vagy Cassie jeleneteiben például).  "Az első évad olyan volt, mint egy házibuli csúcspontja, a második inkább már a buli vége: az a hajnali ötkor beálló hangulat, amikor már mindenkinek rég haza kellett volna mennie” – jellemzi az új megközelítést Sam Levinson, aki szerint ezért is forgatták a digitálisnál telítettebb színvilágú, gazdagabb Kodak Ektachrome filmre az új részeket.

Hunter Schafer az Eufória 2. évadában (Fotó: Edy Chen / HBO)

Az Eufória visszatérése még egy fontos témára ráirányította a figyelmet, főleg azután, hogy a premier előtt a főszerepet alakító Zendaya külön posztban emlékeztette rajongóit arra, hogy teljesen oké, ha valakinek egyszerűen sok és kényelmetlen az Eufória. 

A briteknél például a részek előtt a sorozat előtt is lemegy egy, a széria sokkoló képeire, nyelvezetére figyelmeztető üzenet, de van olyan vélemény is, amely szerint egy ilyen figyelmeztetés felesleges és csak a cenzúra egy formája. A briteknél egy tavalyi kutatás utóbbi véleménnyel szemben azt mutatta ki, hogy a tinik 64 százaléka szeretné előre tudni, mennyire zaklathatja fel őket az adott műsor. Az amerikai nézők számára épp ezért elindítottak egy éjjel-nappal elérhető Eufória-vonalat is, ha a sorozatban látottak miatt valaki szakemberhez fordulna, vagy segítséget kérne.

Már nagyon kijárt a világnak egy vidám Disney-dal

Ezek most egyértelműen a színész/rendező/zeneszerző Lin-Manuel Miranda hónapjai Hollywoodban. Miranda nem csak két jól fogadott musicalfilmmel jelentkezett 2021-ben (In The Heights; Tick, Tick…Boom), de valószínűleg 2022 egyik legsikeresebb dala is a nevéhez fűzödik. 

Természetesen az Encanto, a Disney legutóbbi animációs filmjének egyik daláról, a We Don't Talk About Brunóról van szó, amely már a Let It Go babárjaira tör népszerűségben. 

Itthon a dal a Youtube trending listáján jelenleg a 18., a globális összevetésben pedig már a harmadik. Jellemzően azokban az országokban robbant be igazán a szám, ahol van Disney+, az Encanto ugyanis karácsonykor került fel a felületre, így az is megnézhette, aki a mostani helyzetben nem szívesen jár moziba.

Ez a siker egyáltalán nem volt kézenfekvő, hiszen több szempontból is rendhagyó, hogy pont egy ilyen Disney-dal tört fel a listák élére. A Disney-filmek esetében általában a történet érzelmi csúcspontjára időzített, a főszereplő által előadott szólódalok válnak igazán slágerré. A We Don't Talk About Bruno azonban pont az Encanto sztorijának oldásakor érkezik, és pont az a lényege, hogy szinte az összes szereplő (néha egyszerre) énekel vagy rappel benne

A dal egyik fő vonzereje a nyugati zenei sztendertektől eltérő hangzás és ritmus, hiszen a  Miranda által írt dal animációs filmekben ritkán hallható kubai zenei motívumokat (montuno, csacsacsa és guajira) ötvöz a Broadway-musicalekre jellemző megoldásokkal.

Jót tett persze a dal gyors terjedésének, hogy a szereplők feleselgetésére építő szám szinte kiáltott a TikTok-feldolgozásokért, így nem csoda, hogy a felület egyik legnépszerűbb trendjét generálta több nyelven is a We Don't Talk About Bruno.

A New York Times külön cikket szentelt a dal keletkezéstörténetének, a film alkotói szerint Miranda élőben, egy videóhívás alatt rögtönözte a számot a rendezőknek és producereknek egy zongorán, miután elmesélték neki, a történet melyik pontjára keresnek zenei betétet. 

A dal azonban már biztosan nem kaphat Oscart, hiszen a bevett szokásoknak megfelelően a Disney egy lassú, érzelmes balladát (Dos Oruguitas) nevezett a legjobb betétdal katagóriájába az Encantóból. Nem is csoda, ha inkább a balladában bíznak, hiszen utoljára 1989-ban fordult elő, hogy egy vidám, játékos Disney-betétdal nyerte el az Oscart ebben a kategóriában. Akkor A kis hableányban elhangzó Under The Sea című dal(a magyarul a szintén népszerű Ringat a víz) nyert Oscart, azóta csak szívszorító dalokkal jutott a díj közelébe a Disney.

A Youtube trending (nem össznézettség, hanem aktuális felkapottság alapján összeállított) listája január 18-án Magyarországon. (A megtekintések száma globális adat):

1. T. Danny: Ha Elmegyek (2,9 millió megtekintés)
2. ByeAlex és a Slepp: Ájkosz (2,6 millió megtekintés)
3. BSW: Mióta elhagytál (Nem vagyok álmos) (4.,5 millió megtekintés)
4. Essemm: Hullám (272 ezer megtekintés)
5. Young Fly: 24 karát (feat. Desh) (824 ezer megtekintés)
6. Csík Laci x L.L. Junior: Tönkretesz engem a fájdalom (611 ezer megtekintés)
7. Rokko: Hidd azt lányom minden rendben (1,1 millió megtekintés)
8. ALEE X MANUEL: Deja Vu (3 millió megtekintés)
9. ALEE: Hey lány (1,7 millió megtekintés)
10. Missh: Szilikon (feat. HRflow) (950 ezer megtekintés)
11. Missh: Bocsáss meg (712 ezer megtekintés)
12. Mahiana Roszallo: Kicsikém (533 ezer megtekintés)
13. Merci B - Hol Voltál (228 megtekintés)
14. Gerendás, Radics Gigi & Király Viktor: Nem szóltál (158 ezer megtekintés)
15. Frendz x Nemazalány x Sofi - VIHAR (673 ezer megtekintés)
16. Young G x Béci X Berkes Olivér: Édesanyám (156 ezer megtekintés)
17. Karola - Menned kell (142 ezer megtekintés)
18. We Don't Talk About Bruno (From Encanto) (95 millió megtekintés)  
19. Adele: Oh My God (25 millió megtekintés)
20. Missh: Honnan van (508 ezer megtekintés)