A Down-szindróma a világ leggyakrabban előforduló genetikai rendellenessége miatt kialakuló állapot, a hirdetők azonban elsősorban nem azért választanak érintett személyt a reklámjukba, mert széles vásárlói réteget jelentenének, hanem azért, mert erősebb kapcsolatot tudnak kialakítani a milleniál fogyasztókkal, akik a hitelességet keresik a kommunikációban. Ezért tűnnek fel a kreatívanyagokban ma már egyre gyakrabban az átlagostól eltérő emberek: például testi fogyatékosok és Down-szindrómások. 

Ki hogyan áll ki a másság mellett? Egyáltalán, kell-e másságról beszélni? Az Instyle két évvel ezelőtti címlapsztorija szerint nem: a lap a magazinvilágban szokatlan módon egy Down-szindrómás lányt tett a címlapjára, Szalay Anna Lillát, aki egyben Down-szindróma aktivista és arról mesélt, hogy nem érzi magát másnak, azzal együtt sem, hogy ismeri a saját korlátait. 

A Fischer-Price egyik reklámfilmjében is Down-szindrómás gyerek szerepelt, ráadásul ennek is van magyar kötődése, mert mint a The New York Times korábbi cikkéből kiderült, a mosolygós kislányt Havasi Lili Boglárkának hívják. A lapban a Fisher-Price márkamarketingért felelős alelnöke azt mondta, hogy a vállalat a globális vásárlói bázis növekvő sokszínűségére válaszul 2015 óta szerepeltet Down-szindrómás gyerekeket. Az ezredfordulósoktól azt tapasztalták, hogy nemcsak a termék érdekli őket, hanem az is, hogy a mögötte álló vállalat milyen értéket képvisel.

Az Adidasnál ezért is lehetett fontos, hogy tavaly szponzorként állt a bostoni maratonon futó Chris Nikic mellett, aki ugyancsak Down-szindrómás. Nikic a versenyen a 321-es számmal indult, ami a Down-szindróma világnapjára, valamint a 21. kromoszóma triplázódására utal. Nikic úgy nyilatkozott, hogy gyerekként soha nem látott olyan sportolókat a mainstream versenyeken, mint ő maga, és ezen szeretne változtatni az Adidas segítségével.

A kanadai FCB rengeteget nemzetközi díjat begyűjtött a Project Uunderstood kampányával, amit a Google AI és a Kanadai Down-szindróma Társaság megbízásából készített. A kampányban Down-szindrómás emberek lettek a Google tanárai azzal, hogy a hangjukat felhasználva fejlesztették a Google beszédfelismerő modelljét.

A kampány mögött az az adat áll, hogy a Kanadai Down-szindróma Társaság (CDSS) szerint a Down-szindrómás emberek ma már tovább élnek – még 1983-ban az átlagos élettartam 25 év volt, addig mára ez az átlag 60 évre emelkedett. Ez azt jelenti, hogy a mostani az első olyan generáció, amely túléli szüleit, vagyis az elsődleges támogató rendszerét.
A Down-szindrómás fiatal felnőttek megfelelő támogatással képesek önálló életet élni, az önellátásban pedig segíthetnek olyan eszközök, amelyeket a hangtechnológiára épül. Az érintett emberek beszéde azonban a hangalapú asszisztens számára nehezen volt érthető, ezért fejlesztette eszközét a Google velük együtt.

Zárásként még két érdekességet megmutatunk. Az egyik a McDonald’s reklámfilmje, ami a mai trendeket jóval megelőzve, a nyolcvanas években készült. 

Végül pedig egy érzékenyítő dal.