Hogyan alakult ki az ügyvédi kommunikáció jelenlegi, szabályozott rendszere?
A kommunikáció sokáig rendkívül szabályozott része volt az ügyvédi munkának. 2006 előtt még az is meg volt szabva, hogy mit lehet feltüntetni egy ügyvédi honlapon – például nem lehet ott ajánlattételi felhívást közzétenni. Jelenleg a Magyar Ügyvédi Kamara szabályzata az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól tartalmaz egy másfél oldalas részt, amely a reklámot szabályozza. Ezt két részre osztják: az egyik az ügyvédi tevékenységhez kapcsolódó reklám és a külső kommunikáció; a másik pedig kifejezetten az ügyvédi honlap, amelyre szűkített szabályozás vonatkozik.
Az ügyvédi reklámra vonatkozó alapvető korlátok nagyrészt megismétlik a többi szabályozást, például nem ütközhet a tisztességtelen piaci magatartás tilalmával vagy a gazdasági reklámra vonatkozó rendelkezésekkel, ami nyilvánvalóan ugyanaz, mint bármely más szektorban. Ezután jönnek viszont a „gumiszabályok”, amelyek szerint például az ügyvédi reklám nem csökkentheti az ügyvédi hivatásba vagy az igazságszolgáltatásba vetett közbizalmat – az azonban nincs definiálva, hogy ezekben a helyzetekben mi számít közbizalomnak.
Fontos az összehasonlító reklámra vonatkozó szabályozás, amely azt mondja ki, hogy az ügyvédi reklám nem utalhat munkája eredményességi mutatójára, ügyfelei számára, illetve fontosságára. Tehát az, amit az amerikai ügyvédreklámokban látunk (pl. „tavaly 9,8 milliárd dollárt nyertem az ügyfeleimnek”), Magyarországon nem írható ki, hiszen az eredményesség nem kommunikálható.
Azt sem mondhatja el az ügyvéd, hogy például tíz perből hatot megnyert tavaly, még akkor sem, ha ez tény. És nem kommunikálhatja azt sem, hogy 18 válóperes ügyfele volt, vagy 38 adásvételt bonyolított le, esetleg az elmúlt tíz évben tíz bankot képviselt.
Milyen korlátozások vonatkoznak az ügyvédi honlapra?
Itt komoly megkötés, hogy az ügyvéd által ellátott ügy és a képviselt ügyfél nem nevezhető meg. Vicces módon ezt a korlátozást az ügyvédi honlapra vonatkozó pont alá tették, ami azt jelenti, hogy a honlapon kívül az ügyvéd bárhol leírhatja az ügyfél nevét vagy az ügyet. Óriásplakátra kirakhatja, brosúrában kiadhatja, prezentációban kivetítheti, vagy akár a járdára is felfestheti. Itt ellentmondó a szabályozás. Hiszen a korábban említett, reklámkorlátozásról szóló részben csak azt mondták ki, hogy az ügyvéd általánosságban nem beszélhet eredményességi mutatókról, ügyfelek számáról vagy fontosságáról.
Ezt az ellentmondást azzal próbálják feloldani, hogy az ügyfelek típusa általánosan megjelölhető, így mondhatja például, hogy autóipari ügyfeleknek dolgozik, de azt nem, hogy az Audi az ügyfele. Ráadásul az ügyvédi honlapot a szabályzat kiterjesztően értelmezi: ide értendő az ügyvéd bármilyen közösségi platformon létesített profilja, vagy az ügyvéd más, interneten való megjelenése. Ügyvédi honlapnak minősül az Instagram- és a LinkedIn-profil, a YouTube-csatorna és a szabályzat szerint lényegében minden, ahol az ügyvéd az interneten szerepel.
„A közösségi média is ügyvédi honlapnak minősül.”
Sőt, ha az ügyvéd megjelenik például a kreativ.hu oldalon egy interjúval, az előbbi szerint az is az ügyvéd interneten való megjelenésének számítana. Persze a valóságban erre a megjelenésre nem vonatkozik az ügyvédi honlap szabálya, még ha ez is van a szabályzatban írva. Ebből ugyanis az következne, hogy ott sem mondhatná ki senki az ügyfelének a nevét, de ez nyilván nem életszerű.
A következő nagy korlátozás az, hogy nem gyűjthetők a látogatók elektronikus levélcímei az ügyvédi honlapon, ami kizárja a hírlevélre való feliratkozást – ezt az ügyvéd csak offline tehetné elvileg, ha például kitöltet valakivel egy űrlapot. Ez nagyon megnehezíti a hírlevél-adatbázis kiépítését, és ez a korlátozás szinte egyedülálló egy teljesen üzleti alapú és nyitott üzleti környezetben.
Mi a helyzet az árak feltüntetésével?
2020-ban bekerült a szabályzatba, hogy a megbízási díj mértékére vonatkozó tájékoztatás tényszerű, pontos, nem félrevezető és nem összehasonlító jelleggel közzétehető. Tehát most már explicit ki van mondva, hogy az ügyvédi díj kiírható.
Nagyjából tehát ez a három fennmaradó korlátozás maradt: 1) Nem lehet megnevezni a honlapon az ügy nevét (pl. Vörösiszap-ügy). 2) Nem lehet elmondani az ügyfél nevét (pl. Mal Zrt-t képviseltem). 3) Nem lehet ügyszámokat közölni (pl. „tavaly ennyi ügyem volt” vagy „ennyi ügyet nyertem”). Ezeken kívül szinte minden más szabad, de sokan mégsem alkalmazzák, mert túl erősen él még a korábbi, reklámtilalmi világ. Sokan ezért nem írnak ki árakat a honlapjukra, akár csak tájékoztató óradíjat sem.
Mennyire értelmezik rugalmasan ezeket a szabályokat?
Különösen a nagy ügyvédi irodákra jellemző, hogy a meglévő szabályokat rugalmasan kezelik. Például tájékoztatják a közvéleményt, ha egy nagy ügyletet bonyolítanak, vagyis megosztják LinkedInen, hogy részt vettek egy jelentős ingatlan eladásában. Szigorúan értelmezve ezt a hírt nem oszthatnák meg a saját LinkedIn-profiljukon, mivel az ügyvédi honlapnak minősül, ahol tilos megnevezni az ellátott ügyet vagy az ügyfelet. A szabályozás nyilván nem erre gondolt évekkel ezelőtt, egy független hírportál linkjét mindenki megoszthatja – még ha a szabályozást lehetne tiltólag is értelmezni.
Mi van azokkal az információkkal, amelyek köztudomásúak?
Ez egy érdekes kérdés. Például köztudott, hogy Magyar György volt a Viszkis rabló ügyvédje, mert rengeteget nyilatkozott, ennek ellenére ezt nem írhatja ki a honlapjára, pedig komoly marketingértéke lenne. Egy védjegyekkel foglalkozó ügyvéd számára marketingértékkel bírna, ha kiírhatná, hogy „tavaly 132 védjegybejelentést tettünk, ebből 131 sikeres volt”. Ehelyett csak azt írhatja, hogy „számos ügyfelünk van a zeneiparban, ezért jók vagyunk a zeneipari védjegyekben”.
Az ügyvédet tapasztalat alapján választjuk, de ha nem tájékoztathat a tapasztalatáról, csak annyit mondhat, hogy „sokat szoktam védjegyekkel foglalkozni, különböző iparágakban” – ez nem segítség. Ez olyan, mintha egy ingatlanos azt mondaná: „Van a honlapomon rengeteg ház, egy csomót áruluk közülük, de nem írhatom le, hogy melyikeket. Gyere be az irodába, ott megmutatom!”
Mi a helyzet a csoportos perekre való felhívásokkal?
Az Egyesült Államokban lehet csoportos perhez toborozni embereket – ha, mondjuk, egy akkumulátorgyár megmérgezi a vizet egy településen, mondhatja egy ügyvéd, hogy gyűjtsünk össze száz embert és pereljük be az akkumulátorgyárat – nálunk ilyen sajnos elképzelhetetlen.
Szerinted az itthoni szabályozás mennyire korlátozza az emberek tájékoztatáshoz és joghoz jutását?
Annyi bizonyos, hogy csak a megfelelő információk birtokában lehet megalapozott döntést hozni. Az egyik kamarai érv az ügyfél megnevezésének tilalma mellett, hogy az félrevezető lehet, például valaki kirakhatja egy bank logóját, kimondva, hogy annak a pénzintézetnek dolgozott. Erről az emberek fejében egy nagy tranzakció képe rajzolódik ki, holott valójában csak egy tíz évvel ezelőtti, 30 ezer forintos, bérelt pincehelyiség takarítási szerződését készítette el az adott banknak. De nem ezt csinálja minden iparág a referenciákkal kapcsolatban?
A kamara másik érve volt a szigorú ügyvédi titok sérthetetlensége. De ne felejtsük el, hogy az ügyfél adhat felmentést az ügyvédi titok alól. Ha az ügyfél hozzájárul, hogy az ügyvéd beszéljen az ügyéről, miért ne írhatná ki a honlapra? Amikor tavaly erről beszéltünk a kamara egyik vezetőjével, azt mondta, hogy a szabályozás megváltoztatása nincs napirenden, és elégedettek a jelenlegi állapottal.
Nyitókép: Dr. Bende Máté jogász, a Pro/Lawyer Consulting ügyvezetője (Forrás: Dr. Bende Máté)
A cikk eredeti változata nyomtatásban, a Kreatív 2025 / 11-12. számában jelent meg.
