A KultNap utolsó kávészünete után kicsit elhagytuk a fővárost: a mozis közösségépítés témájában ugyanis a szolnoki művészmozi, a TISZApART Mozi nemzetközi kapcsolatokért felelős vezetőjét és a szintén mozi berkein belül évente ismétlődő Alexandre Trauner Film/Art Fesztivál igazgatóját, Demeter Évát hívtuk meg, hogy bemutassa: hogyan tud a művész mozi a streaming térhódítása és a médiafogyasztási szokások átalakulása közben fennmaradni, sőt, virágozni. Mint kiderült, a szerteágazó munka mellett a családi háttér sem árt: édesapja, Demeter István alapította ugyanis a mozit működtető céget, ami 1990 óta szünet nélkül van magánkézben, ami országos szinten egyedülálló konstrukciónak számít.
Nem elég filmet hirdetni, programot kell köré építeni
A 66 ezres lélekszámú Szolnokon a tavalyi évben 39 ezer nézőt bevonzó „Tisza mozi” koordinátora szerint a mozi intézményét számtalanszor ítélték halálra: először jött a VHS, utána a DVD, most pedig a streaming miatt küzdelmes fenntartani a folyamatos érdeklődést, de nem lehetetlen. Tapasztalatai szerint már messze nem elég meghirdetni egy előadást, vagy filmet, azok köré sok esetben a közönséget aktívan bevonó eseményeket kell szervezni.
Ezen logika mentén ők a hagyományos filmvetítésen túl többek közt workshopokat, könnyű és komolyzenei koncerteket, közönségtalálkozókat és irodalmi felolvasó esteket is tartanak.
Elmondása szerint a céljuk, hogy ezekkel az eseményekkel közösséget építsenek, és hogy ezzel egy időben a fiatalabb generáció tagjaiból értő mozinézőket faragjanak. Utóbbi érdekében rendszeresen rendeznek a 12-18 korig terjedő fiataloknak workshopokat, ezen felül pedig idén már tizedik éve tartanak nyári filmes tábort. A fiatalok megszólítása, tudatos médiafogyasztásra való nevelése már csak azért is kiemelt célja a mozinak, mert a magyar oktatásból lassacskán végleg eltűnő média órák helyett szükség van más platformokra, ahol magabiztossá válhatnak a média világában.
A mozifunkció mellett tehát a művészeti ágat is aktívan viszik, aminek fókuszában szintén a fiatalok állnak. Ennek jegyében a moziba betérő fiatalokat onnan igyekeznek tovább mozdítani: filmfesztiválokra viszik őket, segítik őket saját filmek elkészítésében (pl. YouTube workshopokkal és saját eszközparkkal) ezeket a filmeket ráadásul nevezik versenyekre is, de van, hogy filmstúdiókat látogatnak meg az érdeklődőkkel. Emellett saját animációs rövidfilm versenyt is tartanak, itt a legjobb munkák díjazásban is részesülnek. Hogyan lehet ezt a sokszínűséget hatékonyan kommunikálni? A hagyományos közösségi médiás csatornák (Facebook, Instagram) mind szerepet játszanak, de meglepő módon (főként az idősebb korosztály tekintetében) a vonalas telefon is óriási szerepet játszik a kapcsolattartásban, ami napjában többször is csörög, a másik oldalon a programról érdeklődő mozinézők ülnek.
Határokon átívelő moziszeretet
A Tisza Mozi csapata nem csak a helyi és hazai kapcsolatokban gondolkozik, a koordinátor elmondása szerint aktív nemzetközi kapcsolataik vannak Horvátországban, Szlovéniában, Szlovákiában, Romániában és Ausztriában, melyek segítségével közös, határokon átívelő programokban is részt tudnak venni. Az egyik ilyen projekt a két éven át futó Rezonáns Mozi volt, melynek fókusza az esélyteremtés workshopok keretében, például vakok vagy gyengénlátók számára. A projekt rendkívül sikeres volt, így mikor az véget ért, azonnal elkezdtek annak folytatásán gondolkozni. Ennek eredménye az a Mozi korlátok nélkül, amely során negyven akadálymentesített (audionarrációval vagy élő jelnyelvi tolmácsolással ellátott) filmet vetítenek le szintén vakok, gyengénlátók, siketek és nagyothallók számára.
Magyarországon egyedül a Tisza Mozi vesz részt ebben az öt országot érintő programban, ami egészen 2026 végéig tart, havonta két alkalommal.
A nemzetközi térbe való kilépés nem csak a közös programokat jelenti, hiszen a Tisza Mozinak saját nemzetközi filmfesztiválja is van. A Trauner Sándor magyar származású Oscar- és háromszoros César-díjas francia festőművész, grafikus, jelmeztervező és díszlettervezőről elnevezett Alexandre Trauner Art/Filmvesztivált (ATAFF) ősszel tartják meg, itt filmes mesterkurzusokkal és tíz nagyjátékfilmes versenyszekcióval találkozhatunk, utóbbiak látványtervezőit neves szakmai zsűri díjazza. A filmfesztivál, pontosabban a filmszemlék története egészen 1969-ig nyúlik vissza Szolnokon, ennek egyik oka, hogy a városban az előző századforduló óta neves művésztelep működik. Az évek során filmfesztivállá fejlődő filmszemlék 2000-ben váltak nemzetközivé, és 2018 volt az az év, amikor Demeter Éva vette át a fesztivál igazgatását, ekkor vették fel a már említett Alexandre Trauner nevét, ezzel természetesen arculatváltás is járt.
A fesztivál kilenc egyetemről fogad hallgatókat, tanárokat, közönségben pedig helyet foglalnak látványtervezők, képzőművészek, tudósok.
A fesztivál korábban vendégül látta Peter Greenawayt, Peter Webbert, (a Leány gyöngy fülbevalóval rendezőjét), Csupó Gábort, Antal Nimródot, Alan Starsky látványtervezőt (A zongorista), vagy éppen Emir Kusturicát, aki nemcsak mesterkurzust tartott, hanem fel is lépett zenekarával Szolnokon. Az ATAFF zsűrijében pedig korábban Janklovics Marcell, Gyulai Líviusz és Rajk László is megfordult.
A fesztivál záróeseménye rendhagyó módon mutatja be a város értékeit: ekkor lép fel a Szolnoki Szimfonikus Zenekar és a Bartók Béla Kamarakórus is, a külföldi látogatók legnagyobb örömére. Demeter Éva előadásából láthattuk, az egyre nagyobb mértéket öltő digitalizálódás közepette még mindig óriási szükség van a személyes kapcsolatokra, élményekre. Külön öröm, ha ezek a kapcsolatok, élmények a kultúra, esetükben a művészmozi köré épülnek fel.
Siker és önazonosság?
A gyors színpadátrendezés után a filmes siker kérdéseit jártuk körbe a már fent említett szereplőkkel. A sikeres film fogalma első hallásra egyszerűnek tűnik: az a film, amit nagyon sokan megnéznek. Legalábbis ezt mondja a Google és a mesterséges intelligencia. A szakmai beszélgetésen azonban a magyar filmipar kitűnő szereplői, alkotói ennél sokkal árnyaltabban közelítették meg a kérdést. Vajon tényleg csak a nézőszám számít?
Orosz Dénes határozottan állította, hogy a siker mint cél nem szerepel a stábmegbeszéléseken, mert annak elérése nem ettől függ. Egy filmnek nem az elvárt nézőszámhoz, hanem ahhoz kell igazodnia, hogy jól tudjon működni. Ha egy alkotás csupán a népszerűséget hajszolja, abból gyakran egy kilúgozott, lélektelen mozi lehet, sokkal inkább kulcs az önazonosság. Azt a filmet érdemes elkészíteni, amit az alkotó valóban magáénak érez, és el is tud készíteni. Arra is kitért Dénes, hogy a közérthetőség abszolút nem egyenlő a saját stílus vagy önálló mondanivaló feladásával.
Hozzátette azt is, hogy szerinte a mesterséges intelligencia téved, ha azt állítja, hogy a sikerfilm a nézettséggel egyenlő. Példaként Magyarországot említette, ahol tapasztalatai szerint nem csupán az számít sikerfilmnek, amit sokan tekintenek meg, hanem az az alkotás is, amely bár nem éppen nézett, nem túl népszerű, de fesztiválokra kijut és helyt tud állni.
Ifjúsági és családi filmek – Budavári Balázs és Eke Angéla moderátorok szemével
Budavári Balázs arra hívta fel a figyelmet beszélgetőpartnereinek, milyen nehéz lehet egyszerre több célcsoporthoz szólni. Kiemelte Lakos Nóra sikerfilmje, a Véletlenül írtam egy könyvet kapcsán, milyen bátor húzás, hogy a történet úgy indul, hogy egy kislány közli a kamerába nézve: meghalt az anyukája. Ez a direkt, személyes, megrázó alaphelyzet azonnal erős érzelmi kötődést alakíthat ki a nézőben – még inkább persze fiatalabb közönség esetén.
Eke Angéla fejtegette azt is Nóra filmje kapcsán, hogy Nóra nem csupán rendezőként, íróként is részt vett az alkotás elkészültében, így duplán is szembesülhetett azzal a kihívással, hogy egy családfilmnek több generációt is sikeresen kell megérintenie. Fontosnak tartotta Angéla megjegyezni, hogy nyilván alkotói szempontból nagyon fontos lehet egy családi moziélménynél, hogy több szinten is értelmezhető legyen az alkotás.
Gyerekeknek, de komolyan – Lakos Nóra
Lakos Nóra szerint nagy hiba lehet, ha a gyerekeket nem veszik komolyan és túl speciális célcsoportnak tekintik. Azt mondta, a jó gyerekfilm egyszerűen egy igazán jó film is. Fontosnak érzi, hogy egy film inkább helyzeteken és karaktereken keresztül tudjon erős igazságokat felmutatni, ami nem elhanyagolható gyerektémánál sem, hiszen értékelik a komolyságot, az őszinteséget annál inkább.
Filmjük egyik különlegességeként említette, hogy 195 jelenetből áll – ami kétszerese az átlagosnak –, emiatt mozaikszerű, sok szálon futó történetet kapunk. A célközönség kiválasztása sem volt egyszerű persze: Magyarországon hivatalosan csak néhány korosztály számára lehet filmet minősíttetni (6, 12, 16, 18 év), de ők egy 9 éveseknek szóló történetet akartak. Ez több külföldi országban megszokott kategória, itthon viszont hiányzik – emiatt külön kihívás volt, hogy megtalálják, kik lesznek a film közvetlen nézői Magyarországon.
Talán épp a sok atipikus helyzet hozta el azt a váratlanságot, amely a Véletlenül írtam egy könyvet című filmet kiemeli a mezőnyből.
Merész döntések és közönségkapcsolat
A beszélgetésen szó esett arról is, hogy a sikerhez sokszor merész döntésekre van szükség. Lakos filmjében például meghal egy aranyos macska – annak ellenére, hogy a gyerekek körében végzett kutatás szerint ez kifejezetten elutasított elem lett volna a filmben. Mégis fontosnak tartották ezt a tartalmat, mert mélyebb érzelmi rétegeket nyitott meg, és erősebb kapcsolatot alakított ki a nézőkkel.
Érdekesség még, hogy a film nem tartalmaz klasszikus értelemben vett ellenlábas karaktert – ez is tudatos vállalás volt, eltérve a megszokott filmes sémáktól. Talán épp ez a bátorság lehet a siker egyik kulcsa. Néha nem azt adni a nézőnek, amit szeretne.
Sztárok helyett színészek?
Felmerült az is, hogy van-e ma Magyarországon olyan sztár, aki önmagában mozikba vonzza a nézőket. Lakos Nóra szerint ez a gondolat korábban igaz lehetett, de mára megváltozott a helyzet. A producerek ugyan szeretik, ha ismert név szerepel a stáblistán – biztonságérzetet ad számukra –, de nem feltétlenül garantálja a sikert a stáblista.
Orosz Dénes úgy véli, tíz-tizenöt éve néhány színész neve garancia volt egy film minőségére, ma azonban a piac nyitottabb: nem kell sztárnak lenni ahhoz, hogy valaki hiteles és sikeres legyen. Sőt, sok kiváló színész épp attól válik emlékezetessé, hogy nem viseli a sztár címkét.
A változó mainstream – Orosz Dénes
Nem lehetett megkerülni a mainstream fogalmát. Angéla, Balázs, Nóra és Dénes között remek téma lett az, hogy vajon a mainstream még mindig az-e, aminek hisszük? Dénes például meglepőnek találta, hogy a rendkívül igényes, művészi értékekkel teli A Fehér Lótusz sorozat mainstream, mert megérzése szerint olyan minőséget képvisel, ami korábban lehet, hogy nem hozott volna (ekkora) nézettséget. Azt is megjegyezte, hogy a streaming-platformok hatására a nézők ízlése is fejlődik, trenírozódik – ez szerinte nagyon pozitív folyamat.
Végül egy nagyon lényeges megállapításhoz jutottak a beszélgetés végénél: nem feltétlenül veszélyes, ha több sikeres film egyszerre kerül a mozikba. Sőt, ezek az alkotások akár támogathatják is egymást, még ha a régi beidegződések ezt nehezen is engedik elhinni. A közelmúltban jó példa erre a Futni mentem és az Azahriah-film nagyjából egyszerre megjelenése, melynek kapcsán sokan félthették Herendi Gábor filmjét, végül kiderült, alaptalanul.
Borítókép: A 4. KultNap filmes kerekasztala / Szabó Réka
