hero
Szedlák Ádám 2021. november 04. 11:26
A KGB hozta el nekünk Asterixet
Az Interpress Magazin kacskaringós története kémekkel, titkosszolgákkal, vasfüggönnyel és pusztító szóviccekkel.

A cikk eredetileg a nyomtatott Kreatív 2021. szeptemberi lapszámában jelent meg

A szocializmus lapkiadásának – amit igen kis gyerek-ként láttam – két érdekes foltja volt. Az egyik a Galaktika azűrhajós borítóival, a másik pedig az Interpress Magazin, aminek a szürreálistól az erotikuson át a futuristáig tartó címlapjai valami egészen új világot ígértek. Akkor még nem is sejtettem, hogy amikor utána nézek felnőtt fejjel, békaemberekkel fogok találkozni. 

A titkosszolgálati kapcsolatig pedig nem is kell mélyre ásni. A történet 1946-ban kezdődött, amikor Koppenhágában létrejött a Nemzetközi Újságíró Szervezet (NÚSZ), amibe ekkor még a világ számos országából léptek be tagok. Az eredetileg a sajtószabadság eszméjének képviselésére létrejött szervezet azonban nagyon hamar falakba ütközött. Kiderült, hogy mást értenek a nyugati újságírók és mást a szovjet blokkhoz tartozók a fogalom alatt. Utóbbiak rögtön az újságírók felelősségét kezdték firtatni, de ezt még túlélte a NÚSZ. Abban viszont már szétszakadt a szervezet, hogy 1950-ben kizárták a jugoszláv újságírókat szovjet nyomásra az akkor már prágai székhellyel működő NÚSZ-ból. A jugoszlávokkal együtt pedig távozott a legtöbb nyugati állam is, majd ők létrehozták a Nemzetközi Újságírók Szövetségét (ennek is NÚSZ lenne a rövidíA citése, de az angol betűszó után IFJ-ként szokás rá hivatkozni), ami a keleti szervezet fő ellenpólusává vált.  

Ürgebőrbe varrt újság

Jogosan merül fel a kérdés, hogyan függ össze egy újságíró-szervezet azzal alappal, amire leginkább a félig férfi-, félig tigrisfestményes borítókról szokás emlékezni? A válasz röviden annyi, hogy a magyar Interpress Magazin (IPM) és annak a gyerekeket célzó társkiadványa, az Alfa magazin is  a NÚSZ projektje volt. Ráadásul a célja még csak nem is az indoktrináció volt, nem két asterixes képregényoldal vagy népszerű tudományos hír közé rejtve próbálták meg a szovjet rendszer dicséretét zengeni.(Az IPM-évfolyamok átfogó tartalmi elemzése még várat magára.) A két lap célja a pénzkeresés volt, minél többet termeltek, annál jobb volt. A NÚSZ körül azonban nyüzsögtek a kémek és a hírszerzők. Ami nem is meglepő, tekintve, hogy a szervezet annyira berendezkedett a szovjet érdekek kiszolgálására, hogy lényegében a KGB és a csehszlovák titkosszolgálat irányítása alatt állt. De jutott benne szerep a magyar partnernek is az1960-as évektől. Például a NÚSZ mindenkori pénzügyi vezetőjét a MÚOSZ adta, Magyarországra települt harmadik világbeli újságírók megkörnyékezésére létesített továbbképző központ, és a MÚOSZ két legendás üdülője közül a 2010-ben eladott balatonszéplaki is a NÚSZ-tól származik. Az üdülő reprezentációs célja magyarázza azt is, miért nem lehetett nyereségesen üzemeltetni. A MÚOSZ állami dotációval tartotta víz felett az üzletet.  

Csak jöjjön a pénz

A magyarországi Interpress Nyomda és Lapkiadó Vállalat mindennel foglalkozott, ami a nevében található. Ha szabad lenyúlni a régi viccet, akkor leginkább az éssel. Feladata az volt, hogy „az afrikai baloldali mozgalmak támogatására, a NÚSZ újságíró-iskolájának és a párizsi iroda fenntartására” pénzt szerezzen – írja Borvendég Zsuzsanna történész Újságírónak álcázva című könyvében. Csak egyetlen sajtóterméke volt a cégnek, ami valóban sikeresnek számított, ez az IPM. A NÚSZ hivatalos folyóiratára, a Demokratikus Újságíróra a legjobb időszakában sem fizettek elő 120-nál többen az országban. (Ez jó szám egyébként, az orosz kiadás csak kilencven előfizetővel rendelkezett.) A senki által nem olvasott propagandalapból volt angol, spanyol és francia változat is, amit Prágában nyomtak. A rekorder kiadvány azonban a vizuális kultúrával foglalkozó és nyolc embert elérő Interpressgrafik. A magyar Interpress Magazint a fentiekkel szemben a nyolcvanas évek közepén 170 ezren olvasták. Az Alfát, a gyerekeknek szánt társmagazint pedig további százezren. Szerkesztőként először csak Ivanics István neve volt feltüntetve, később kapott maga mellé pár embert a névsorba, akik vagy csehszlovák katonatisztek, vagy az állambiztonság emberei voltak. Az Interpress egyéb alkalmazottjainak kilétét egyelőre nem lehet pontosan rekonstruálni, ehhez a katonai hírszerzés (azaz MNVK 2. Csoportfőnökség) aktáinak nyilvánosságra hozatalára is szükség lenne. A cég mindegyik osztályára jutott egy-egy ügynök, ezt Borvendég könyve kimerítően ismerteti. Mi elégedjünk meg azzal, hogy az Interpressnek még a nyomdásza, Rényi István is korábbi katonai elhárító volt, akit fegyelmi ügy miatt rúgott ki az ÁVH. Az Interpress ellen Magyarországon is folytatódott vizsgálat, mert a bizniszelés olyan nagyban zajlott, hogy az még a kommunista hatóságoknak is feltűnt. Mivel a cég vezetése jól be volt kötve, Siklósi Norbert, a magyar sajtó „pacifikálását” 1956 után elvégző káder a  MÚOSZ elnökeként a NÚSZ pénzügyi vezetője is volt, így  a nyomozás nem jutott messze. A 80-as években gazdagon termelte a pénzt az Interpess magazin, de nem az épülgető kapitalizmus első, hanem az omladozó szocializmus egyik utolsó bástyája volt.  

Büntető szóviccek a nyugati képregényeket elsőként magyarító Alfa magazinból  

A francia kapcsolat

Az Interpress először a francia Dargaud Kiadóval kötött szerződést, így a magazinban és az ifjúsági fókuszú magazinban olyan figurák jelenhettek meg, mint Willám Wili, vagy más fordításokban Talpraesett Tom (született Lucky Luke), Asterix és Obelix. Az1943 óta képregénykiadóként működő Dargaud remek partnernek bizonyult, hamarosan más, a kiadónál lévő képregények is megjelentek az IPM magazinjaiban. Achille Talont, akit magyarul Sarok Akhillésznek keresztelt a fordító, Leonard követte. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem az IPM szólaltatta meg ezeket a figurákat először magyarul. Azújvidéki Fórum Kiadó 1968-tól adott ki képregényeket. Talán még mindig képes hitvitákat kiváltani, hogy a két fordítás közül melyik számít jobbnak. Az Alfa pusztító szóvicceit pedig a mai napig emlegetik, akik annak idején elszenvedték azokat.

A kémek nem szívódnak fel

Az ember azt várná, hogy a NÚSZ és az Interpress is gyorsan eltűnt a rendszerváltás után. A gyakorlatban azonban mindkét szervezet kialakította a saját érdekes szökési módját. A prágai székhelyű Nemzetközi Újságíró Szervezet megoldása volt a kevésbé elegáns. A tevékenységéről szóló dokumentumok nagy része megsemmisült Prágában, ez akadályozza a szervezet történetének a kutatását is. A végjátékot azonban ismerjük. A NÚSZ még megünnepelte 1989 áprilisában Gárdonyban a fennállásának 25. évfordulóját. Itt a matematika eleve nincsen rendben, hiszen ehhez 1964-ben kellett volna alapítani a szervezetet. Ehhez képest 1950-ben a harmadik kongresszusát rendezte meg, amiről például az Arcanum archívumából elérhető Népújság vonalas cikke tudósít is. Eszerint – betűhív idézet – az esemény „az angol-amerikai imperialisták háborús propagandájának leleplezéséért és meghiusításáért harcoló demokrata ujságírók hatalmas megnyilatkozása volt”.A csehszlovák állam nem örült annak, hogy a NÚSZ és több más, KGB-s befolyás alatt álló nemzetközi szervezet használja Prágát bázisául. Illetve feltételezhetjük, hogy a szervezetnek az 1968-as prágai tavasz alatt végzett tevékenysége sem ért piros pontot. A rendszerváltó kormány szerint sértették Csehszlovákia szuverenitását, illetve gazdasági kárt is okoztak, ezért kiutasították őket. A NÚSZ nem adta egyszerűen magát, 1995-ig pereskedett, közben kettévált az ország alatta, de végül elvesztette a pereit, és székhely nélküli nemzetközi szervezetként szűnt meg. Az Interpress 1995-ig működött, bár az IPM Magazin és az Alfa kiadását beszüntették már 1990-ben. A cég különböző vegyesvállalatokat hozott létre nyugati cégekkel, ebben látta a tovább élés lehetőségét. Ilyen például az utóbb évtizedeken át McCann Ericksonként ismertreklámügynökség, amely eredetileg McCann Interpress néven jött létre. Interpress Magazin néven ma is létezik egy sajtótermék, de ennek semmi köze nincs a korábbi újsághoz, csak a névhasználatot vették meg.  

Források:

azArcanum adatbázisa mellett Borvendég Zsuzsanna Újságírásnak álcázva és Kertész Sándor Comics szocialista álruhában könyveit használtam. Ebből a Borvendég-könyv PDF-ben ingyenesen elérhető, ajánlott olvasmány