Kedves Korombéli és Kevésbé Korombéli Kreatív Kollégáim!

Ne kenjétek az ügyfélre! Ne kenjétek a médiásokra! Ebben ti is benne vagytok. Egy közös bűvészmutatvánnyal eltüntettétek azt a korosztályt, amelyik minden felmérés szerint összekuporgatott már annyit, hogy ne csak a napi chips beruházásáért legyen érdemes udvarolni neki.

A múlt évben mindössze egy chipsreklámban tűntek fel 48 feletti „lények”, azok is egymás protkójának megszerzésével harcoltak

a hőn áhított sült krumpli megszerzéséért, amit aztán egy délceg húszas fiatalember happolt el előlük. Bocsánat, megfeledkeztem a vizelet-visszatartási problémák megoldásában nélkülözhetetlen inkontinenciabetét reklámjáról. És arról a pederasztagyanús bácsiról, aki a gyerekek elől falja fel a tejcsokit.

Azzal már megbékéltem, hogy a marketingkommunikáció szakos diákok dolgozataiban az elérni kívánt célcsoport felső határa 35 körül van. Istenkém, ők még így látják a világot! (Vagy ezt látják a világ példáiból.) De az megdöbbentő volt, hogy az Effie-re benevezett több tucat kampány között egyetlenegy akadt, ahol a célcsoport megjelölésénél nem engedtek a negyvennyolcból. Egy ajakherpeszkenőcs hirdetéséről van szó. Mondanom sem kell, hogy a kampány „kreatívjában” már egy huszonéves szexbomba csaj látható, bukósisakban. A többi kampány megjelölt célközönsége kivétel nélkül 18 és 38 közt szóródik.

Rendben van. Tudjuk, hogy mintakövetésben a fiatalság a legvonzóbb példa. Tudjuk, hogy az attitűdök ennél a korosztálynál formálhatók a legkönnyebben, és az ő zsebükből énekelhető ki legkönnyebben a pénz is. Az is tény, hogy a divatfüggő fogyasztási javak döntő hányada nekik készül. És jól ismerjük a kereskedelmi televíziók nézőtáborának összetételéről szóló hideg-rideg, ám vitathatatlan tényeket. De akkor is!

A nyugdíjkor előtt van még egy életkor, amikor az emberek állítólag szellemi és anyagi potenciájuk csúcsán vannak. Biztos, hogy ők leírhatók a reklám szempontjából? Biztos, hogy az autó, a bútor, a bank, a szórakoztató elektronika és ki tudja, hányféle kereskedelmi téma számára ők érdektelenek? Miért nem figyeltek oda a tárgyilagos elemzők és a kutatók szavára? Miért nem olvassátok el Törőcsik Mária tipológiáját, amelyben az életkor semmitmondó számai helyett egy olyan korosztályról beszél, amelyik „újragondolja az életét”.

Milyen csodálatos és milyen inspiratív meghatározás ez minden kreatív számára, ha azokat a fogyasztókat keresi, akiknek a családjából most röppentek ki a felnőtté vált gyerekek, és nem nagyon tudnak mit kezdeni a rájuk zuhant szabadsággal! Tudjátok, mekkora réteg ez? Tudjátok, mennyi pénz van a zsebükben?

Biztos megfordult a fejetekben, hogy egyfajta protekcióként a saját korosztályom védelmében emelem fel a szavam. Egy frászt! Eszem ágában sincs a kisebbségi vagy esélyegyenlőségi ombudsmanért kiáltani. Az ötvenesek jól elvannak. Az ötveneseknek nincs szükségük a reklámosok kegyeire. A reklámosoknak van szükségük az övékre!

Gondoljatok erre, és tartsátok szárazon a puskaport!

Barátsággal,
Sas Pista