Hogyan kerültetek a kreatíviparba?

Pregun Eliz: Ha azt mondanám, hogy középiskola kilencedik osztályában kitaláltam, hogy art director szeretnék lenni, és aztán vért izzadva dolgoztam, hogy azzá váljak, akkor hazudnék. 

Legalábbis részben: a vért izzadásos részben van némi igazság. A Visartra járva a harmadik évtől volt reklám órám, ahol rájöttem, hogy egy reklám lehet ötletes, inkluzív, lehet véleményformáló, nevelő, és hogy egy-egy ilyen ötlet mögött mennyi szociális érzékenység, mennyire szerteágazó tudás van. Mindig érdekelt a pszichológia, a miértek, és bármilyen gyermetegnek is hangzik, mindig meg akartam változtatni a világot. Legalább csak egy kicsit. 

A reklám az életünk szerves része: minden nap minden percében márkákkal, üzenetekkel vagyunk bombázva, onnantól, hogy felébredtünk addig, amíg lecsukjuk a szemünket – már, ha más is a telefonja görgetésével kel és fekszik. Ha akarjuk, ha nem, ezek a tudatalattinkban hatással vannak a mindennapjainkra, meghatározzák a véleményünket bizonyos termékekről, embercsoportokról, de saját magunkról is. Ez egy óriási hatalom. Félelmetes, pszichológiai hatalom, amivel tömegeket lehet mozgatni. 

Szerintem ezt a hatalmat jóra is lehet használni: megváltoztatni vele a világot egy pozitívabb, elfogadóbb irányba. Reklám órákon megláttam, hogyan lehet a napi darálás, favágás helyett, vagy mellett felejthetetlen élményt is nyújtani akár az embereknek. Hogyan lehet közösséget teremteni, segítséget nyújtani, informálni és akár társadalmi percepciókat átalakítani. Ebben akartam részt venni, és annak ellenére, hogy ez a munkánknak csak kisebb részét teszi ki és a változás is apró lépésekben történik, ez nekem megéri. Lassú víz, partot mos, nem igaz?

Pál Zorka: Amikor kikerültem az egyetemről, akkor kezdett el a márkáknál alap lenni, hogy van Facebook és Instagram oldaluk, amin lehet közösségeket építeni és megszólítani őket kreatív módon. Na, meg az influencerek fogalma is akkoriban körvonalazódott. Amellett, hogy a közösségi médiában ki tudom bontakoztatni a kreativitásomat, ez egy izgalmas, folyamatosan fejlődő, változó terület, így mindig van mit tanulni.

Mi az, ami a szakmán belül most a leginkább érdekel titeket, amivel a legszívesebben foglalkoztok?

P.E.: Egyszerre engem mindig sok minden érdekel! Talán úgy a legegyszerűbb megfogalmazni, hogy társadalmi témák, azon belül is a nők helyzete, esélyegyenlőség, body positivity, ezek a témák érdekelnek a legjobban, ezeken pörög mindig az agyam. Amikor éppen nem ezeken, akkor azon, hogy hogyan állítsam le a pörgést. Néha ez abban manifesztálódik, hogy este az erkélyen ülök és egy órán keresztül egy fát nézek, amíg teljesen be nem sötétedik.  

P.Z.: A gasztromarketing mindig is a szívem csücske volt, az ételfotózástól kezdve a social brand építésig.  De jelenleg a social media stratégiák alapjainak az elsajátításában, a trendek és a friss vizuális megoldások kutatásában szeretek elmélyülni. Hiszek a napindító és napzáró TikTokozásokban.

Melyik munkátokra vagytok a legbüszkébbek? 

P.E.: Több olyan projektre is büszke vagyok, amelyeknek a kitalálásában, megvalósításában részt vettem, ilyenek például az RTL Konyhafőnök VIP 2021 kampányok.

A briefben arra kértek minket, hogy emeljük ki a műsorban zajló drámát – erre jött az ötlet, hogy a barokk festmények fény-árnyék drámáját vegyítsük a híres accidental renaissance mémekkel, és így készítsünk izgalmas, drámával teli vizuálokat a közelgő új évadnak. Egy igazán különleges fotózást hoztunk össze, ahol a füst és a tűz is valódi volt. Ezzel kapcsolatban készült egy mini influencer-együttműködésünk is.

A másik, amire büszke vagyok, az RTL Konyhafőnök – Tűzvédelmi Tippek kampánya. A Konyhafőnök kampányképein fellobbanó serpenyő egy nagyon valós veszélyre hívja fel a figyelmet: a konyhai tűzesetekre, amelyekre a műsorban is bőven van példa. 

Télen pedig a magyar háztartásokban is megnő a tűzesetek száma: szenteste akár napi harminc, negyvenszer is riasztják a tűzoltókat kigyulladt lakásokhoz, a tűz pedig gyakran a konyhából indul ki. A kampány lángoló serpenyőjét tartó Csonka Bandival karöltve egy influencer-kampánnyal hívtuk fel az emberek figyelmét, hogy lakástüzek egy kis körültekintéssel könnyen elkerülhetők. 

P.Z.: Több olyan projektre is szívesen gondolok vissza, amelynek valamilyen úton-módon a részese lehettem, ilyen például a Telenor Hipernet Túrabotkampánya. 

Ez volt az első kampány, amibe az Artificial Groupnál becsatlakozhattam, ami azért is maradandó élmény, mert több várost bejártunk, miközben iszonyat érdekes dolgokat megtudtunk utcákról, épületekről, szobrokról, helyi különlegességekről.

Nagyon cuki kampányt készíthettünk a Foodpandásokkal, pandafutárokkal és két jó fej kissráccal, egy offer kampányt pedig izgalmas módon tudtunk feldolgozni Anzselika egyedi stílusával. 

A Telenor kis gyufaáruslány kampánya a témája miatt áll közel hozzám, de említhetném még a Yettel bevezetését is, hiszen izgalmas volt megélni, megtapasztalni egy ekkora márkán a váltás és kommunikáció folyamatát.

A legnagyobb kihívásnak azt érzem, hogy mindig képben legyünk az aktuális trendekkel. Nap mint nap figyelni kell a történéseket, a platformok hétről hétre változnak, és ezt mind le kell tudni követni amellett, hogy a napi darálásban folyamatosan minőségi munkát nyújtsunk az ügyfeleknek. Másfajta, de hasonlóan nagy kihívás forgatáson két felvétel között 5 perc alatt lekattintani a fotólista minden tartalmát.

Mi az, amivel nem vagytok elégedettek a hazai piacon, és hogyan változtatnátok rajta?

P.E.: Azt érzem, hogy a magyar piacon sokszor hiányzik a merészség, a határozott állásfoglalás egy-egy társadalmi kérdésben, problémában, vagy ha hozzá is akarnak nyúlna, akkor azt nagyon félve teszik. Persze, ha példaként mondjuk arra a bizonyos Coca Cola kampányra gondolunk, akkor rögtön világossá válik, hogy hol kell a változtatást elkezdeni. 

Egy másik dolog az alkalmazottak kiégése, kiégetése: valahogy mindig elkapja az embert a darálás, a kreativitás szintje a feladatok számával fordítottan arányos. Minél több pohárba kell tölteni kreatív-dzsúszt, annál kisebbek lesznek az adagok, aztán a végén elfogy. Fontos pihenni, kiszakadni a taposómalomból munkán belül, mert ha a munka csak a favágás, darálás, kiküldés-módosítás ördögi köréből áll, akkor még ha valamibe eleinte lelkesedéssel is vetettük bele magunkat, a végére kiszáradunk. Nem lehet csak munkán kívül feltöltődni. Viszont ez egy olyan dolog, amivel tudom, hogy mindenki küzd, de senki sem nagyon tudja, hogyan lehet kivédeni. Ha véletlenül rájövök a dolog nyitjára, mindenképp megosztom a választ!

P.Z.: Közösségi médiás szemmel nézve: sok márkánál még mindig a Facebook a főplatform. Persze, ez a felhasználóktól is függ, hiszen oda készítjük a social kampányokat, ahol őket el tudjuk érni. De jó lenne vakmerőbbnek lenni. Kíváncsian várom, hogy mit tartogat számunkra a Metaverzum!

Készül a közeljövőben izgalmas projektetek? Mit árulhattok el róla?

P.E.: Az Artificial Groupnál mindig izgalmas projekteken törjük a fejünket, de egyelőre ezekről nem árulhatok el semmit.

P.Z.: A Yettel zenei kampánya épp most zajlik, turnéztunk Pécsett, Ózdon és a Balatonon is.

Mivel lennétek elégedettek, ha megtörténne a karrieretekben?

P.E.: Nagyon szeretnék részt venni egy olyan nagy volumenű kampányban, platformépítésben, ami hozzátesz az emberek életminőségének a javításához, valódi diskurzust indít el, és változást tud elérni társadalmi tabukban, problémákban. Éppen ezért régóta kedvencem a Libresse Womb Stories kampánya és az eköré épített platform. Nagyon üdvözlök minden törekvést, ami egy elfogadóbb, tabuk nélküli, átláthatóbb és átlátszóbb, empatikusabb világ építésén munkálkodik! 

P.Z.: Azzal, ha végig tudnám kísérni egy nemzetközi márkának egy új platformra való bevezetését és felfuttatását. Meg hát a viral tartalom minden social-ös álma!