E héten kedden megszavazta a parlament azt a június elején benyújtott tiszás törvényjavaslatot, amely visszaszorítja a közterületi reklámokat, valamint betiltja a kampányidőszakon kívüli és gyűlöletkeltő politikai hirdetéseket. A tervezet kapcsán akkor piaci szereplőkre hivatkozva azt írtuk, hogy nemcsak a vérlázító órásplakátokat tüntetné el, de a teljes közterületi hirdetési piacot kinyírná. A kérdés, hogy ez az elfogadott verzióra is érvényes-e.

A június elején benyújtott törvényjavaslatot ugyanis több ponton kiegészítették – néhány helyen enyhült a szigora –, tehát azt az eredetitől némileg eltérő verzióban szavazták meg. 

Bár június elején az MRSZ Közterületi Tagozata (OOH) nyílt levélben fordult Vitézy Dávid közlekedési és beruházási miniszterhez a közterületi reklámokat érintő törvényjavaslat kapcsán – amelyben támogatta a szabályozás szükségességét, ugyanakkor kifogásolta a szakmai egyeztetés hiányát, és érdemi párbeszédet sürgetett a jogszabály parlamenti tárgyalása előtt, hogy a szabályozás megalapozott és végrehajtható legyen – egyelőre úgy tűnik, nem sok mindent sikerült elfogadtatniuk javaslataikból.

Mi az „egyéb” az utcabútor, a hirdetőoszlop, a villanyoszlop és a tetőreklám mellett? 

A közterületi piaci szereplők jelentős része jelenleg úgy látja, hogy érdemi módosítás nem történt a június eleji törvényjavaslathoz képest, szakmai szempontjaikat nem vették figyelembe. Az új törvény explicit módon továbbra is négy kategóriát jelöl meg közterületi hirdetésre – utcabútor, henger alakú hirdetőoszlop, villanyoszlop, tetőreklám – ezeket azonban az elfogadott verzióban kiegészítették egy „egyéb” kategóriával is, amelynek részleteit a kormányrendelet tartalmazza majd. Feltehetőleg ebben az egyéb kategóriában szerepelhetnek majd például az óriásplakátok is. 

A szabályozás menete szerint a törvény elfogadását a kormányrendeletnek kell követnie, amely pontos technikai részleteket, méreteket és technológiai előírásokat tartalmaz. A kormányrendelet részletei azonban még nem nyilvánosak, tehát további részletekről a piacnak még nincsenek ismeretei. 

Több piaci szereplő is úgy véli azonban, hogy csak ezen kormányrendeletben foglalt paraméterek birtokában alakíthatnák ki a helyi önkormányzatok a saját, új településkép-védelmi rendeleteiket.

Sietős fővárosi lépés

Megjegyzik viszont, hogy a főváros némileg előreszaladt, és már június 19-én megfogalmazta a saját rendelettervezetét, amelyet még a nyári szünet előtt, június 26-án el kívánnak fogadni – azaz igencsak rövid időt hagytak a társadalmi egyeztetésre. Sőt, a közgyűlés témáinál már azt írják: „a városvezetés azt javasolja többek között, hogy a közgyűlés általános jelleggel tilalmazza Budapest közterületein az óriásplakátok és más hasonló méretű reklámeszközök elhelyezését”. Emellett hirdetőoszlop is csak a Kiskörút és a Nagykörút pesti szakaszán, valamint négy, a két körút közötti utcaszakaszon, köztük az Andrássy úton maradhat néhány. A tetőreklámok közül pedig csak a hagyományos „vonalszerű”, más néven áttört megoldások maradhatnak, ponyvák vagy ledfalak például nem. 

Szerintük több vidéki városban furcsállják is a sietős fővárosi lépést, hiszen 

a helyi rendeletnek összhangban kellene állnia a még ismeretlen kormányrendelettel. 

Többek szerint vagy rendelkeznek már belső információkkal, vagy így próbálják befolyásolni a többi önkormányzatot, hogy hasonló szabályozást vezessenek be. 

Az MRSZ állásfoglalása

A Magyar Reklámszövetség az új fővárosi reklámrendelet-tervezet társadalmi egyeztetéséhez maga is állásfoglalást küldött. Ebben az MRSZ és annak Out of Home Tagozata azt kérik a fővárosi önkormányzattól és közgyűléstől, hogy a rendelettervezetet jelenlegi formájában ne fogadja el, hanem a döntést megelőzően az MRSZ szakmai tagozatának javaslatait megfontolva járjon el.

Kiemelik, hogy támogatják a közterületek rendezettebbé, esztétikusabbá és átláthatóbbá tételét úgy, hogy a végleges szabályozás ne csökkentse indokolatlanul a bevételi, fejlesztési, versenyzési és kommunikációs lehetőségeket, hanem kiszámítható, minőségi és hosszú távon is fenntartható keretet teremtsen a közterületi reklámfelületek és utcabútorok működésére.

Hangsúlyozzák, hogy ezek a felületek nem kizárólag piaci bevételt termelnek, hanem több esetben közvetlenül vagy közvetve kapcsolódnak fővárosi, kerületi, közlekedési vállalati vagy közszolgáltatási bevételekhez is. Szerintük Budapest érdeke nem a működő, bevételt termelő, közérdekű kommunikációra is alkalmas és jogszerűen létrehozott felületek általános felszámolása, hanem azok átlátható, arányos, szakmailag megalapozott, versenysemleges és városképi szempontból is vállalható szabályozása.

A JCDecaux az átrendeződés egyik fő nyertese

Karácsony Gergely azt nyilatkozta – emlékeztettek mások –, hogy a tiltásoknak nem lesz negatív pénzügyi hatása a fővárosra, ezt azonban több piaci szereplő is vitatja. Az érintett cégek 95%-a jelentős mértékű iparűzési adót és egyéb díjakat fizetett a fővárosnak, így a kiesés érezhető lesz – állítják. Kormányszinten a járulékok elmaradása miatt szerintük még nagyobb veszteséggel lehet számolni. 

Hozzáteszik ehhez, hogy a kültéri reklámpiacon nagyjából húsz olyan cég működik, amely számára ez a helyzet a túlélést veszélyezteti, és van néhány, amelyik jól jár; tehát ez egy rendkívül súlyos piaci megrázkódtatás, ami versenyjogi szempontból is aggályos.

A helyzetből a fővárosban elsősorban a francia hátterű, JCDecaux jöhet ki jól – vélik. Az utcabútor-koncepciót eredetileg ők fejlesztették ki Franciaországban még a 60-as években (azt az üzleti modellt, hogy buszmegállók, illemhelyek stb. telepítéséért és karbantartásáért cserébe reklámfelületeket értékesíthetnek rajtuk), és náluk koncentrálódik hazánkban a legtöbb ilyen típusú szerződés. A főváros már évtizedek óta szerződésben áll velük, és a legforgalmasabb helyeken még évekig csak ők szolgáltathatnak, miközben szinte minden más kültéri hirdetési felület megszűnik. A konkurencia visszaszorulásával a fővárosi hirdetési lehetőségek náluk összpontosulnak majd, ami várhatóan áremelkedést von maga után, így ők profitálhatnak az átrendeződésből – ami igencsak aggályos monopolhelyzetet eredményezhet. Vidéken szerintük a NER-közeli Publimont lehet majd hasonlóan kedvező helyzetben. 

Kérdéseinkkel megkerestük a fővárost is, amint válaszolnak, cikkünket frissítjük. 

A gigaplakátoknak és óriás épülethálóknak már biztosan vége

Akárhogy is alakul a helyzet a fővárosban, az már egyértelmű, hogy az új törvény az egész országban betiltja a 15 négyzetméternél – azaz a hagyományos óriásplakátnál – nagyobb közterületi reklámfelületeket, ami többek között a gigaplakátok és az épületek homlokzatára kihúzott óriási reklámhálók tilalmát jelenti.

Emellett betiltja a szabadon álló citylight reklámtáblák használatát – ezek a jövőben csak utcabútorokon, például buszmegállókon helyezhetőek el. A már álló citylight reklámtáblák sorsáról a helyi önkormányzatok dönthetnek, de új hirdetőtáblákat sehol sem lehet elhelyezni.

Noha a törvényjavaslat június eleji változata eredetileg október 31-ig adott időt a gigaplakátok és reklámhálók tulajdonosainak azok saját költségen való eltávolítására, ezt a határidőt az elfogadott verzióban december 31-re módosították. Az önkormányzatok a kint hagyott plakátok tulajdonosaira akár négymillió forintos bírságot is kiszabhatnak – ez nem változott.

Több nyilatkozó piaci szereplő szerint azonban még így is elég nehéz elképzelni a leszerelés gyakorlati megvalósítását. Rengeteg cég érintett, ha pedig egyik napról a másikra megszűnik a bevételi forrásuk, kérdéses, hogy miként finanszírozzák majd a leszerelés költségeit. Az összes ilyen felület eltávolítása ugyanis országos szinten többmilliárd forintos tétel. Azt pedig túlzott általánosításnak vélik, hogy a plakátos cégeknek bőven jutott az elmúlt időszakban, és mind a NER kedvezményezettjei voltak. 

A plakáttörvénnyel kapcsolatos részletesebb cikkünket, amely a többi között a Google és a Meta várható térnyerését is érinti, itt olvashatja.

Nyitókép: Charlie Deets / Unsplash