Pályája kezdetén újságíróként dolgozott, és azon gondolkodott, hogy milyen tévéreklámokat tudna csinálni – de egy dtp-s kolléga felhívta a figyelmét, hogy ez bizony egy szakma. Amikor Budapestre került, számos szakkönyvet elolvasott, és elkezdett ügynökségekhez jelentkezni – végül 1997-ben a TBWA-hoz került. „Ott láttam bele ebbe a szakmába, és nagyon tetszett, hogy mindig más és állandóan új információkkal kell dolgozni.” 

Ezután a Leo Burnett következett, ahol rengeteget tanult, hasonló gondolkodású emberekkel találkozott, majd öt év után kreatívigazgatói lehetőséget kapott a DDB-nél. Bár kezdetben úgy érezte, nincs elég tapasztalata, de itt belelátott, hogy milyen az ötletek mellett az embereket is menedzselni és az ügyfelekkel beszélni. Az Artificialhez már résztulajdonosként érkezett: „Itt nem csak alkalmazott voltam, ami egyszerre volt óriási kihívás és teher, de nagyon élveztem, amit csinálok. Azonban eljött az a pont, amikor a munka az egészségem rovására ment – és ekkor éreztem, hogy változtatnom kell.”  

Elkezdett freelancerkedni, és épp a Publicisnek dolgozott egy néhány hónapos projekten, amikor beütött a Covid, így home office-ban töltötte az első hónapokat. Amikor a Publicis átalakult, creative group head lett, amit nagyon szeretett, mert minden téren használhatta tudását. De megint előjött a váltás gondolata – ezúttal nem a munka, hanem az ország vonatkozásában. 

„Nem éreztem jól magam az otthoni közhangulatban, és ahogy a munkám során bújtam a kutatásokat, kiderült, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Nem konkrét emberekkel volt bajom, hanem azzal az iránnyal, ami felé tartott az ország. Megpróbáltam nem foglalkozni a bennünket körülvevő problémákkal, de ez nem működött, ezek elől egyszerűen nem lehet elbújni, ezen a környezeten nem tudsz változtatni. Közben láttam, máshol hova tart a világ, és mennyiben másképp élnek az emberek, hogyan működnek a dolgok, és rájöttem, hogy nekem is lehetne jobb életem. A megoldás, hogy menni kell, de ki kellett találnom, hova.”

Testvéries kapcsolatteremtés

Irány nélkül a szándék még kevés volt, de Dezsőnek valamiért folyamatosan a fejében zakatolt a Neurotic Adj gázt! című dala:

Ez a lift most felmegy a tizedikig
Aztán a repülőgép elvisz Lisszabonig
Ott a tengerparton vár nyolc Oldsmobil
Engedd el hát a babakocsit

Érezte, hogy ez neki szól, bár fogalma sem volt, milyen is lehet Lisszabon, de az első néhány kiguglizott kép alapján érdekesnek tűnt. Fél év múlva járt ott először, és amint kiszállt a taxiból, azonnal tudta, hogy ez a vibe nem fogja elengedni. Hazatérve kihasználta a Publicisen belüli internal program lehetőségét, azt, hogy hálózaton belül hat hétig a világ bármely pontján dolgozhat. A lisszaboni hat hétből végül három hónap lett, és hazatérve elkezdte szervezni a költözést, majd számára is meglepő módon újabb három hónap elteltével már a portugál fővárosban intézte letelepedésének adminisztrációját.  

„Most ott vagyok, ahol szeretek lenni, és olyan kollégákkal dolgozom, akiket már korábbról is ismertem” – foglalja össze az elmúlt két év történéseit. Továbbra is hosszú távon tervezi portugáliai életét: a nyelvet már tanulja (bár nem gondolta volna, hogy ez jóval bonyolultabb lesz az angolnál), és miközben szabadúszóként magyarországi ügynökségeknek dolgozik, elindítottak egy mikrovállalkozást. Igaz, most még hobbi szinten megy, de Dezső érzi, hogy minél több energiát tesz bele, annál jobban működik majd. 

„Ha valaki Magyarországról költözik Nyugatra, bizonyos dolgokban vissza kell vennie. Én sem tudom az otthon megszokott életszínvonalat élni, de ki kellett találni, hogyan boldoguljunk itt. Korábban sok magyar mondta, hogy egyfajta testvériséget érez a portugálok iránt, hiszen sok szempontból hasonlóak vagyunk, de itt felszabadultabbak és szabadabbak az emberek. És jóval élénkebb közösséget alkotnak: ha nem esik az eső, kimennek a parkokba, az utcákon zajlik az élet, könnyű kapcsolatokat kialakítani – főleg, ha beszéled a nyelvet. Nagyon tetszik, ahogy a generációk egymáshoz viszonyulnak, itt fiatalok és idősek sokkal jobban értik egymást, és alapvetően hihetetlenül segítőkész mindenki. Én is gyorsan találtam társaságot és barátokat, külföldieket és portugálokat egyaránt.”   

Céget alapítani viszonylag gyors és egyszerű volt, viszont vannak helyi furcsaságok, így például a vállalkozás nevét nem döntheted el: a hivatal által javasolt 150 verzióból kell választani tíz perc alatt. Dezsőéknek többek közt az Apolló büszkeségét is felajánlották, de ők inkább a Szomszédos bolygóra bólintottak rá. A hivatali ügyek intézése itt is kihívás, a tömegközlekedés szerinte jobban szervezett Budapesten, ám ettől függetlenül a Portugáliában új életet kezdeni szándékozókat nagyon bátorítja, hogy vágjanak bele. Ő a belvárosban lakik, egy minden szempontból multikulti környezetben, amit a helyiek ki is használnak: nemrég például nemzetek fesztiválját szerveztek a kerületben, amely lehetőséget adott az itt élő külföldieknek saját országuk és kultúrájuk bemutatására. Lisszabonban amúgy is számos rendezvény van egész évben, a fesztiválok mellett az egyik legnagyobb a WebSummit, és persze semmi nem hozza jobban lázba a portugálokat a focinál.

A távolság nem akadály

„Freelancerként, ahogy korábban is, százszázalékosan bele akarom adni magam a munkába, és főleg koncepcionális feladatokban tudok jól teljesíteni. Kicsit sajnálom, hogy így csak egy részét látom a feladatoknak, nem a teljes képet, de forgattam már Portugáliából online közvetítéssel filmet Magyarországon” – mondja Dezső. A szabadúszó lét nagy kihívása viszont, hogy hosszú távú szerződések híján nehéz előre tervezni, ha lenne lehetőség, nyitott lenne egy projekteken túlnyúló elköteleződésre is. Volt már rá példa, hogy hónapokon át dolgozott ugyanannak az ügynökségnek, prezentált ügyfélnek Lisszabonból mindenféle fennakadás nélkül.  

Sokat dolgozik együtt korábbi kollégákkal, és a szabadúszók szívesen ajánlgatják egymást, ha nem testhezálló egy feladat, vagy nincs rá kapacitásuk. Bízik benne, hogy hosszú távon ez a járható út, nem pedig az, ha az összes beeső felkérést elvállalja még akkor is, ha nem vág a kompetenciájába; elvégre mindenki a megfelelő embert keresi a megfelelő feladatra. 

Meglátása szerint a portugál reklámiparban nagyjából ugyanaz a helyzet, mint otthon – így például ugyanazok a legfontosabb hirdetők (FMCG, pharma, telco stb.), de még nem találkozott olyan kampánnyal, ami komoly beszédtéma lenne. És itt is nagy probléma az elöregedő társadalom, valamint az, hogy sok fiatal keres külföldön munkát.

Cikkünk a Kreatív 2025/1-2. számában jelent meg.