Tetszik a Tűsarok.org, mert nem csak tartalmában, de megjelenésében is egyéni. A szürkeség itt nem unalmasságot, hanem (az élénk ciklámenszínnel ellensúlyozva) jól megválasztott alapszínt jelent, ehhez igazodik az egész dizájn.
A Tűsarok.org nyitóoldala |
A teljes tartalom néhány alapsablonra épül. Vannak rovatoldalak (tartalomjegyzék), cikkoldalak és fórumoldalak - ez utóbbiakra épülnek a tanácsadó rovatok is. Sajnos ezeket az egyszerű oldalakat nem sikerült hasonlóan egyszerű, logikus „borítóval" összefogni.
A Tűsarok.org legfontosabb oldala, a nyitóoldal számomra meglehetősen zavarosnak tűnik.
A kezdet pedig jó: A bal hasáb a kiemelt cikk figyelemkeltő fotójával és bevezetőjével a helyén van. Rendben vannak, bár kicsit túlságosan a nyitóképernyő aljára kerültek az alatta megjelenő „Gyorshírek" is. Nem jöttem rá viszont, honnan tudom előcsalni a korábban megjelent, a nyitóoldalon már nem látható kicsit talán már nem olyan friss, de számomra fontos gyorshíreket. Kellene tehát egy olyan archívum, amit akár a címlapról, az aktuális hírek alól is el lehetne érni.
A kereső csak akkor helyettesíti az archívumot, ha tudom, hogy mit is keresek. Ha csak „lapozgatni” szeretnék a régebbi írások között, a kereső nem megoldás. Ha viszont már a kersőnél tartunk: Jó lenne, ha a szabadszavas kereső mellett lehetne témakör, szerző és megjelenési időszak szerint is keresni!
Érdemtelenül a Gyorshírek alá, vagyis észrevehetetlen helyre szorult a Tűpárna, a médiában felbukkanó szexista megnyilvánulásokat figyelő rovat. Itt válik először problematikussá a tartalmi elemek egyenlő kezelése – nagyon hiányzik valamilyen grafikai kiemelés / elkülönítés.
A Tűsarok szerkesztési gyakorlata a rendszeres látogatóknak kedvez. A friss anyagok ugyanis kiemelt helyen, az oldal tetején, képpel hangsúlyosabbá téve jelennek meg. Nehezebb az alkalmi látogatók helyzete, nekik keresgélniük kell a számukra fontos anyagokat.
A Tűsarok.org Fürdő melléklete |
A képernyőről való „lecsurgatás” gyakorlata jól bevált módszer a „romlandó” áruva kereskedő híroldalakon, pazarló viszont a tartósabb cikkeket közlő kiadványokban.
Még lejjebb (vagyis esélytelenebb helyre) kerül a „GYÜGYÜK ÉS CSICSIK", vagyis a csecsebcsékkel foglalkozó gyűjtemény. Kár volt eldugni és kár, számos blog sikere bizonyítja, hogy a témát imádják az olvasók. Ügyesen használva ez a témakör alkalmas lehetne új olvasók becsalogatására is. (Miközben se szeri se száma a férifiak által, főképp férfiaknak írt „gadget” oldalaknak, blogoknak, a „Gyügyük” rovatban láthatóan nem tolonganak a tettrekész szerzők. Vajon miért?
A főmenüben kattintgatva hamar kiderül, hogy az egyes rovatok frissülése erősen eltérő.(A legjobban a Szocpol áll, a legrosszabbul a Ciber áll.)
Megoldás lehetne megfordítani a dolgot és nem állandó, kötött kategóriákba sorolni a cikkeket, hanem a blogoknál megszokott rugalmasabban módon, megfelelő címkéket rendelni az elkészült cikkekhez.
Rugalmatlan és korszerűtlen a szerkesztőségi anyag (cikkek) és az olvasói vélemények (fórum). Az olvasókat minden bizonnyal jobban inspirálná és a megértést is segítené, ha cikkekhez közvetlenül, azok alatt lehetne hozzászólni. Számos példa bizonyítja, hogy a vélemények szigorú elkülönítése a fórumba - különösen, ha az még szigorú regisztrációs procedúrához is kötött – kiöli a vitakedvet. (Itt a közvetlenül a cikkekhez kapcsolódó vitákra gondolok. Az „elkülönített” fórumon láthatónan intenzív élet zajlik.)
A Tűsarok „Belépés csak férfiaknak” című fóruma |
Nem értem a Galéria „kis képernyős" megoldását. Kevés kép képes ebben a gyufásdoboznyi méretben érvényesülni. Érdemes lenne mielőbb javítani.
A felsorolt apró hibák mellett úgy érzem, a legnagyobb baj az, hogy a Tűsarok nincs eléggé jelen – nemcsak a hazai közéletben, de még a hazai internetezők között sem. Anyagai „fellelhetőségének" javítása mellett mindenképpen fontos, hogy keressék a kapcsolatot a „rokon" oldalakkal, potenciális új közönségükkel.
A Tűsarok közéleti tényező, számos közéleti kérdés – köztük a nagy visszhangot kiváltó Rudas-ügy – felvetője, a Hírszerzőtől a Heti Válaszig gyakran hivatkoznak rá. Ennek ellenére nem hiszem, hogy mostanában lenyomja a Nők Lapját.
Feltételezem, hogy eddigi működése során a Tűsarok elérte egy olyan olvasói kört, amit nehéz tovább tágítnia. Most az a kérdés, hogy ebben a közegben, „klubszerűen” kíván-e tovább működni, vagy a „nevelő munkát” is felvállalva tágítani próbálja-e ezt a kört.
A válaszadás erre a kérdésre nem a honlapkritikus feladata.
