Bezzeg ha Florentino Perez helyett Ted Lasso jelenti be az Európai Szuperliga indulását! Amióta vasárnap ledobták a Szuperliga-bombát, elég sok helyen merült fel az Apple Ted Lasso című sorozata a bosszantóan optimista amerikafoci-edzőről, akinek a híresen elvhű, hagyományaihoz ragaszkodó brit futballközegben kellene bizonyítania. (Nem szándékosan, de azért elég jó időzítéssel épp a nagy Szuperliga-balhé alatt jött ki a 2. évad előzetese.)

Mivel egy dramedyről van szó, a sorozatban Lassónak sikerül eltökélt munkával becsempésznie egy kis amerikai mentalitást a csapata öltözőjébe. De a főhőst is magával ragadja azért a brit/európai futballkultúra: épp saját csapata tagjai magyarázzák el neki egy remek jelenetben, hogy az amerikai profisport modelljével szemben, a Premier League-ből a legrosszabbul teljesítő csapatok kihullanak, és gyengébb osztályban folytatják. Lassónak ez a filozófia újdonság, de nem tartja jobbnak az amerikai sportok csúcsligáinak módszerét sem, ahol az élmezőnytől leszakadó csapatok tét nélküli meccseken pörgetik le a szezon hátralévő részét, és eredményeiktől függetlenül ugyanabban a ligában kezdenek a következő szezonban is.

A Ted Lasso sikerének kulcsa, hogy mindkét sportfilozófia hülyeségeiből képes gúnyt űzni, miközben a két különböző felfogás pozitívumait sem hallgatja el. Na ilyen csak fikcióban létezik, ezt jól láthatta mindenki, aki vasárnap óta követte a Szuperliga elindításának bejelentését, majd gyors összeomlását. Agresszív, egymást lehazugozó vezetők, teli szájjal volt klubjukat szapuló szakkomentátorok, és a futball halálát (vajon a rockzenét vagy a focit temették el többször?) kiáltók – ennél rég volt jobb reality mostanában. Főleg az (átmeneti) végjáték volt látványos, ahogy egymást túllicitálva próbáltak az alapító klubok kihátrálni a tervből, amit 2 nappal azelőtt még teljes mellszélességgel támogattak.

Ahogy azt Kele János is írja a 24-en, a Szuperliga ötlete, a reform szükségessége ezzel nem tűnik el a futballból, de azért ennél lehetett volna jóval ügyesebben tálalni ezt a tervet a közvéleménynek és a szurkolóknak.

A tökéletes ellenpéldája annak, hogyan kell egy ilyen döntést bejelenteni

Sokat elmond a Szuperliga tervének rövid felszínre bukkanásáról, hogy kedden még a PRWeek több, a sportághoz közel álló kommunikációs szakembert megszólaltató cikkét olvasgattam az ügyről, de mire a végére értem a szövegnek, a 12 szórakoztatóipari megavállalat vezetője még a bejelentésnél is nagyobb kapkodásba kezdett a külvilág előtt. Igen, ekkor kezdtek el kijönni a kilépő nyilatkozatok, amelyek között akkor egyedüli klubként az Arsenal vette a bátorságot ahhoz, hogy leírja: „elnézést kérünk tőletek drága szurkolók, hibáztunk.” Ekkora sárdobálás, homályosítás mindössze 2-3 nap alatt nem kis teljesítmény, hiszen ne feledjük, hogy vasárnap délután szivárogtak ki az első hírek a Szuperligáról, vasárnap éjjel adtak ki hivatalos közleményt a klubok, kedden délután pedig már jöttek a hírek a kilépést választó brit klubokról.

Szóval a PRWeek megszólalói segítségével össze is szedhetjük hány sebből vérzett a Szuperliga ebben a kommunikációs tálalásban még az összeomlás előtt. A legfőbb gondolatok, idézetek a lapnak megszólaló szakértőktől:

• A botrány azt mutatta be világosan, amit minden racionálisan gondolkodó szurkoló sejtett belül: a klubvezetést nem érdekli a fanok véleménye.
• Ebből a reputációs szakadékból iszonyú nehéz, ha nem lehetetlen lesz visszakapaszkodnia a kluboknak.
• Amatőr kommunikációs hiba volt, hogy a szakadár klubok vasárnap, amikor kiszivárogtak az első hírek, hagyták, hogy mások, főleg a terv ellen tiltakozók határozzák meg a diskurzust. A vasárnapi és hétfői reakciókat a düh, az undor határozta meg, a szakadár klubok részéről viszont senki nem állt ki érdemben a nyilvánosság elé. A Szuperligát forszírozó vezetők egyik fő arca, a Real Madrid elnöke, Florentino Perez is csak kedden adott hosszabb interjút, igaz, gyorsan tegyük hozzá, Perez arrogáns nyilatkozata csak olaj volt a tűzre.
• Különösen cinikus lépésként írják le azt többen is, hogy a Szuperligát épp akkor jelentették be, amikor a nézők még nem mehetnek meccsekre, így a stadionon belül nem is hallathatják a hangukat.
• „A Szuperliga bejelentése önmagában nem akkora szenzáció – a futball egyik prófétája, Arsène Wenger már 10 éve megjósolta – de az, hogy egy brand így elárulja a követőit, az sokkoló”
• „Az egész az antitézise annak, hogyan is kell levezényelni egy ilyen horderejű döntés kommunikációját.”
• „Lehet, hogy ezzel a bejelentéssel végülis csak az alkupozíciójukat erősítették a szakadár klubok - ezt még nem tudhatjuk. De ahogy ezzel a nyilvánosság elé álltak azt ahhoz hasonlítanám, mint amikor egy tank áthajt egy konzervdobozon.”
• „Gyomorforgató, hogy a koronavírus-járványt használták fel indokként a ligaalapításra”

A bocsánatkérés sem megy túl jól

Ez volt az alapvető ítélet még a klubok szétszakadása, és az egyelőre (a nyilvánosság előtt legalábbis) fegyverszünetként leírható, jelenlegi állapot között a hét elején. Azóta a PrWeek ítéletet mondott a brit klubok keddi-szerdai kríziskommunikációja felett is, és abban sem volt sok köszönet.

Ahogy fent már utaltam rá, a „legjobban” az Arsenal úszta meg a balhét, a klub vezetősége legalább egy nyílt levélben elnézést kért és elismerte hibáját, még ha túl sok magyarázó részletbe nem is mentek bele.

Ennél valamivel rosszabbul, de talán még menthető arcvesztéssel jött ki a sztoriból a Szuperligától leghamarabb visszatáncoló két klub, a Manchester City és a Chelsea. Mindkét klub a pletykák szerint hosszas győzködés után csatlakozott csak az elitklubhoz, így aztán az első, rendkívül heves negatív reakciókat látva nagyon hamar le is léceltek a „szövetségből”. Abból a szövetségből, amit a Juventus elnöke, Andrea Agnelli vérszerződéshez hasonlított. A két klub kilépésének bejelentéséből azonban hiányzott az őszinte beismerés, a bocsánatkérés.

A másik három érintett angol klub vezetősége, a Tottenham, a Manchester United és a Liverpool viszont kínosan megégett, és nem is nagyon hozta azóta helyre a helyzetet. Főleg a MU és a Liverpool esetében volt nagyon látványos, hogy az egykori vagy jelenlegi játékosokkal szemben mennyire hideg, és szűkszavú kommentárok érkeztek a klubvezetés részéről. Még akkor is, amikor már látszott, hogy a Szuperliga ebben a formában halott és nevetséges ügy.

A Szuperliga persze még jó ideig, legalább a nyári Európa-bajnokság kezdetéig téma lesz, és a futballt követőknek lassan azzal is szembesülniük kell, hogy közben a most megvédett, a gonosz Szuperligával szembeállított Bajnokok Ligája is megújul 2024-től. A most győzelmet ünneplő tömegnek lassan nem árt átböngésznie az új kiírást, ami lényegében a Bajnokok Ligáját is amerikásította szép csendben. Még több meccs lesz, csoportok nélkül - 36 csapat egy ligában, és a sorozat az NFL vagy a NBA módjára alapszakaszra és rájátszásra oszlik majd. Hogy ez a reform végül megvalósul-e, még kérdés, de legalább ezt a tervet nem tankkal érkezve akarták átverni a közvéleményen.