Ez az üzenet neked szól a nem túl távoli jövőbe - szeptember végére, amikor közénk érkezel. 

Mióta tudom, hogy jössz, egyre többször eszembe jut egy Arcade Fire dal részlete: 
“So can you understand that I want a daughter while I'm still young?I want to hold her hand and show her some beauty before this damage is done“
Ez a pár sor késztetett arra, hogy összegyűjtsem, mit szeretnék megmutatni neked a világban. Személyes, furcsa vagy mások számára épp teljesen unalmas dolgok, amik engem örömmel töltenek el. És amikben talán te is meglátod majd a szépséget. 

Ilyenek az eldugott helyek.
Mert valahogy mindig kerültem a nyüzsgő, divatos spotokat. Kicsit tartok tőlük. Sokkal inkább az olyan, néha már elfelejtett, vagy még fel nem fedezett pontokat szeretem, amik nem akarnak megfelelni a korszellemnek. Amik tele vannak átélhető személyességgel. És amikbe sokszor csak úgy véletlenségből futok bele. Ezen a fotón pont egy ilyen eldugott helyet láthatsz engem, amire Barcelonában találtam rá (habár később kiderült róla, hogy nem is annyira eldugott, mert egy spanyol HBO-s sorozat egyik részét is pont itt forgatták.)

Ilyenek a mid-century bútorok.
Mert gyerekkorom óta imádom ezt a kísérletező formavilágú, furcsán nosztalgikus hangulatot. Megnyugtatnak. Valamiért úgy érzem, ezeknek a tárgyaknak lelkük van. Persze biztos az is hozzáad az érzéshez, hogy anyukád a munkája során pont ezeknek a régi daraboknak ad második esélyt a Dakenben, ahol én általában a rakodó ember szerepét töltöm be. De egyszer készült egy közös kép rólam és a kedvenc komódomról - amit te is viszontláthatsz majd a közös otthonunkban.

Ilyenek a furcsa személyiségű kutyák.
Főleg az, amelyiket a fotón a kezemben tartok - Babnak, Joni bácsinak (lány) vagy Kapszulák Andreának szoktam hívni. És távolról sem annyira életvidám, mint ahogy itt láthatod. Szerintem azért lehet, mert az évek során átvette a melankólikus hangulatomat. De a street workout parktól kezdve a munkahelyi meetingekig mindenhova elkísér, hogy ott együtt búskomorkodhassunk. 
 

Ilyenek a bakelit lemezek.
Mert a zene az egyetlen dolog, ami bármikor képes érzelmileg feltölteni. Ezért pár éve úgy döntöttem, hogy minden olyan albumnak, aminek köszönhetek valamit, adózom majd annyival, hogy lemez formájában is megszerzem. Szuper érzés otthon a szőnyegen fekve magányosan hallgatni őket, miközben az ablakon keresztül beszűrődik a délutáni napfény. Az itteni képen pont az egyik első lemezemet vettem meg, de azóta már jócskán száz felett tartok, szóval lesz miből válogatnunk közösen. 
 

Ilyen a Kisjézuska szeparéja.

Mert szerettem volna csinálni valamit, ami megmutatja, mi jár a fejemben. Ezért elkezdtem egy novellasorozatot, aminek az első pár részét már publikáltam. És habár az utóbbi időben úgy döntöttem, inkább megtartom magamnak az újakat addig, amíg nem gyűlik össze egy kötetnyi, az elsők közül volt, ami egész érdekesre sikeredett. Például a Pucok vagy a Je M ‘appelle Toti. Majd elmesélem neked egyszer őket lefekvéshez.

Ilyenek a vulkánok.
Mert eléggé odavagyok a tűzhányókért. És ha fiú lennél, előfordulhat, hogy Vulkán lett volna a második neved. Habár eddig még csak párat sikerült megmásznom belőlük. De ha neked is megtetszenek, akkor együtt meghódíthatjuk az összeset.
 

Ilyen az ipari romantika.
Mert egy olyan városban születtem, ahol nem nagyon lehetett másban gyönyörködni. És habár több évtizede nem lakom már ott, a mai napig imádom a monumentális, nyomasztó fém monstrumokat. Ezeket szerettem volna rendhagyó formában megörökíteni, amikor pár éve forgattunk egy experimentális videóklipet Tatabányán. 

Ilyen Keszthely.
Mert anyukád itt nőtt fel. És mert nekem az egyik kedvenc helyem lett a világon az elmúlt 7 évben. Talán pont azért, mert Füreddel, Tihannyal vagy a Káli-medencével ellentétben ide nem ért el a “fővárosi felvilágosodás” szele. Kicsit megállt az idő, és emiatt van egy tökéletlen bája az egésznek. Szeretek télen a szobában Keszthely TV-t nézni. Jobb időben pedig kiülni a pavilonsorra, és csak hallgatni, miről beszélgetnek a középkorú, papucsos nyaralók. Közben pedig olajos lángost enni. Ahogy a fotón is teszem.
 

Első körben ezzel a csomaggal várlak a világban, Boróka. Ami általad biztosan még színesebb és izgalmasabb hely lesz számomra.
Hamarosan találkozunk,
T:

--------- 

Persely Tamás, feat. , kreatívigazgató

A Kreatív Apex-listájának top10-es reklámügynökségének, a feat. alapítója és kreatívigazgatója. Pályafutását a húszas évei elején sportolóként kezdte, profi szinten vízilabdázott, majd funkcionált liftesfiúként, junior buyerként a Friesland Campina hollandiai központjában, copywriterként a HPS-nél, lead creative-ként az Umbrella Budapest-New York-nál és a Wavemakernél. Ez idő alatt foglalkozott zenével, írással és TEDxYouth előadóként is szerepelt már. 
A feat. reklámügynökséget 2019-ben alapította meg három társával, ami azóta számos hazai díjat és nemzetközi jelölést gyűjtött már be munkáival. 
2023-ban az Arany Penge, a Young Lions és Pixel Perfect Award versenyek után a Hipnózis zsűrijének is tagja volt.