Tokió egyik éjszakai központja a piroslámpás házairól ismert Kabukicso negyed. Az extravagáns kerület tavaly júliusban egy új szenzációval bővült: egy japán vállalkozócsoport itt építette fel a világ legdrágább éttermét, amelynek beruházási költsége meghaladta a 10 milliárd jent, azaz a 22 milliárd forintot.

A Sindzsuku Kabukicso Robot Étterem – ahogy a neve is sugallja – nem egy klasszikus, tradicionális japán vendéglátóhely. A belső kialakítás az 1970-es évek diszkóvilágát sejteti, ám a kabaréként és mulatóként működő hely azért lett városszerte nagyon felkapott intézmény - főleg a férfiak körében -, mert a félmeztelenre levetkőzött táncoslányok mellett heti rendszerességgel több tucat gigantikus méretű, emberszabású robot is fellép, amelyek hús-vér társaikhoz hasonlóan szintén erotikusan vonaglanak, „Gangnam-stílusban” táncolnak, énekelnek, vagy Taiko típusú dobokon játszanak. Az android küllemű robotokat női vonásokkal látták el, amelyek vagy a saját memóriájuk alapján mozognak, vagy a „butább típusok” esetében, a robottorzók ölében ülő táncosnők irányítanak.

Galéria: Cikk[137306] galéria

A Takara cég fejlesztői a táncoló robotok külső kialakításában több, a szigetországra jellemző kulturális tényezőt is figyelembe vett. Az óriási mellű szexi robotlányok arcánál keverték az úgynevezett „otakuknak” (a tárgyakért túlzott mértékben rajongó japán emberek) kedves manga stílusú nők kinézetét a Richard Wagner operákból ismert Valkűr ábrázolásmóddal, valamint az 1979-óta mai napig nagy népszerűségnek örvendő Gundam című (a Transformershez hasonló) televíziós sorozat természetfeletti erővel megáldott hőseinek megjelenésével. Ezeket a kerekekkel felszerelt, egyszerűbb kialakítású és gondolkodású gépeket szinte csak a Parapara néven ismert szinkronban kivitelezett japán társastánckor, piruettekkor, illetve a „speciális mozdulatsorokkal” jellemezhető J-popkor használják fel az étterem tulajdonosai.

A többi túlméretezett női idomokban bővelkedő cyborg külső megjelenítésében a tervezők nem az ázsiai gyökerek, hanem inkább a német Fritz Lang-féle „Metropolis”, illetve az amerikai Ridley Scott rendezte „Szárnyas fejvadász” és a Steven Spielberg igazgatta „A.I. Mesterséges Értelem” című cyberpunk stílusú filmekben bemutatott android típusú robotok külső jegyeit vette alapul. Ezek a konstrukciók szintén csak a korábban beprogramozott tánclépések bemutatására és a beépített Vocaloid szintetizátor segítségével az éneklésre képesek.

Galéria: Cikk[137306] galéria

Az étterembe a belépő 3 ezer jenbe (6600 forint) kerül, amely az élő és a robotokból álló tánckar által bemutatott 3 órás műsor megtekintésén kívül csak egy koktél árát tartalmazza. Ha valaki ezen kívül vacsorázni is szeretne, akkor az készüljön fel rá, hogy mélyen a zsebébe kell nyúlnia, hiszen a legolcsóbb étel itt 15 ezer forintba kerül. Bár az ételeket és az italokat nem robotok készítik el és szolgálják fel, az étterem tartogat még egy meglepetést. Igaz, ezt csak a nagyon tehetős és az európai szemmel aberrált szexuális beállítottságú férfi vendégek veszik igénybe.

A tulajdonosi kör ugyanis még az étterem megnyitása előtt arra kérte meg a japán National Institute of Advanced Industrial Science and Technology (AIST) főleg robotikával foglalkozó kutatóközpontot, hogy szexuális örömszerzés tekintetében fejlessze tovább a 2009-ben debütált HRP-4C kóddal illetett szuperrealista kivitelezésű, nőies külsővel megáldott humanoid robotot. A becenevén Miimnek hívott robotlányt az átlagos japán nők méretei alapján alkották meg, azaz 158 centiméter magas és 43 kilós az akkumulátorával együtt. Az android nemcsak a járásra, a futásra és a táncra képes, hanem az összes testrészét is tudja külön-külön mozgatni 30 apró motorjának köszönhetően. Csak az arcjátékért további nyolc apró motor felel. Miim beszédfelismerő szoftverének köszönhetően nemcsak válaszolni képes a neki feltett kérdésekre, hanem felismeri a különböző környezeti hangokat is. A gondolkodásáért 1 terabájt é scsaknem 10 ezer processzor felel.

Galéria: Cikk[137306] galéria

Az étterem számára továbbfejlesztett extra változatnál a „tapintásra az eredetihez hasonló élményt nyújtó keblekre, ágyékra és elasztikus testszövetekre” cserélték le a HRP-4C robotlány külső fémborítását. Az élethű megjelenés kedvéért az android belső felületére 12 darab, 36 fokos meleg vízzel cirkuláltatott vezetéket helyeztek el a tervezők, amellyel az emberi test melegségét kívánták visszaadni, imitálni. Több európai lap megjegyzi, hogy a magányos japán férfiak a robotika és az étterem „extrém megoldásának” köszönhetőn végre udvarlás nékül is ágyakrobatává válhatnak.