A második körben elolvashatjátok Simonyi Tamás (Wanamaker) gondolatait a Tubi átverős szpotjáról; Marosvölgyi Rita (Publicis Groupe Hungary) meglátásait az örökérvényű szóviccekkel kapcsolatban; Darányi András (Uniomedia) fejtegetéseit a roasting műfajáról; és Benesch Ferenc (Greenroom) első benyomásait az idei teljes termésről.

Az első reklámértékelőt (Basch Péter & Orth Bence, Tóth Andrea és Szedlák Ádám Zoltán írásait) itt találjátok.

Simonyi Tamás (szabadúszó stratéga és szövegíró, a Wanamaker blog szerzője): Tubi

A Tubi átverős videója a Wanamaker kedvence

Voltak szórakoztatóbb, látványosabb reklámok az idei meccs közben, de a Wanamaker blogban az okos, megtérülő megoldások a sztárok, és ez a szpot ebből a szempontból mindenképpen verhetetlen (nem összetévesztendő a márka Super Clio győztes másik videójával).

Először is, tökéletesen reagál a Tubi piaci helyzetére: egy olyan FAST (reklámokért cserébe ingyenes tartalmat kínáló streamingfelület) szolgáltatóról van szó, amiről nagyon sokan életükben nem hallottak eddig. A videó 15 másodperc alatt pontosan megmutatja, miről is van szó és azt is, hogy milyen egyszerű rá váltani (tudom, hogy ez alapnak tűnik, de keressünk fogyasztóként értelmezhető üzenetet, például itt).

Másodsorban tökéletesen indokolt maga a megjelenés, hiszen egy ingyenes TV-stream szolgáltatóról van szó – gyakorlatilag bárki, aki az amerikai ingyenes streamet nézi, valid célcsoport.

Harmadsorban ez a szpot méregdrága sztárok és drága produkció nélkül lett a meccs legvirálisabb reklámja – és bizonyos értelemben még média budgetről sem beszélhetünk, hiszen a meccset közvetítő Fox csatorna saját érdekeltségéről van szó.

Mindez persze csak adalék ahhoz, ami miatt ez a nagy kedvenc: míg a többi reklámot legfeljebb megnézhették a rajongók, itt az átverés ténylegesen velük történt meg (legalábbis egy részükkel). Átélték, hogy egy pillanatra véletlenül átkapcsolódott a TV-jük a Tubira – nem véletlen, hogy annyian osztották meg a sztorit és biztos vagyok benne, hogy sokaknak beugrik majd a márka, amikor legközelebb néznivalót keresnek maguknak estére.

„Annyiféle streaming szolgáltató létezik, és az egész egy nagy massza. (...) Érjük el, hogy az emberek feltegyék maguknak a kérdést: mi a franc az a Tubi?! (...) Tegyük a Tubit a Super Bowl fő beszédtémájává” – olvashatjuk a kampány esettanulmányában. Hogy mindezt a világ talán legnagyobb médiazajában sikerült megvalósítani, az mindenképpen világbajnoki teljesítmény.

A Tubi szpotjáról mi is megemlékeztünk hétfőn.

Marosvölgyi Rita (Kreatív csapatvezető, Publicis Groupe Hungary): Hellmann’s

Mementó a majdnem rohadt ételeknek 

Témaválasztásban idén sem hozott újat a Hellmann’s, hiszen a mostani szpot a 2021-ben indított Make Taste, Not Waste ételpazarlás elleni kampányuk egy újabb epizódja, ettől függetlenül van itt valami, amiről érdemes beszélni! 

Ez a szpot az egyik legegyszerűbb eszközt vetette be egy olyan versenyben, ahol mindenki kiszámíthatóan nehézfegyverzethez nyúl: a Wunderman Thompson csapat kitalált egy szóviccet és erre épített mindent. 

Ezzel a szimpla húzással viszont a Hellmann’s sikeresen meglépte azt, amit az idei felhozatalban csak kevés márkának sikerült: nem pusztán büdzséméregetés céljából dolgozott sztárokkal, hanem azért, mert csak így működik az ötlet. És miért izgalmas nekünk ez Kelet-Európából nézve? 

Minden ötletelésen eljön az a pillanat, amikor valami olyan születik, ami hangosan kimondva annyira pusztítóan rossz, hogy a jelenlévők általában megígérik, hogy ez soha nem kerül ki a szobából. Pedig itt a példa, hogy ezeket az ötleteket is ki lehet vinni a fényre. Egyszerűség és bátorság. 

Összeillenek, mint a sonka (Jon Hamm) és a sajt (Brie Larson)! Többet nem segítünk.

Az előző évek szpotjait meg tudjátok nézni itt (2022) és itt (2021).

Darányi András (Uniomedia, művészeti és kreatívigazgató): The Roast Of Mr. Peanut

Nem ég le a pörköltmogyoró 

A Super Bowl nem csak sportünnep, a mi szakmánkban is ünneppé emelkedett. A sportág iránt egyáltalán nem érdeklődő, ám aludni azért szerető reklámszakemberek, kreatívok ezrei töltik a döntő utáni reggelt a reklámok átfésülésével: izgalmas az ipari méretű pénzégetés e sajátos formájának szakmai mozgatórugóit tanulmányozni. 

Ha már égetés, az ámulattal vegyes értetlenséggel követett, "roast" (leégetés, aka szívatás) műfaj itt is felütötte a gonosz kis fejét. Társadalmi mondanivalót kerestem, de helyette a Planters kis habkönnyű darabjába szerettem bele, amely talán rajtam kívül senkinek sem tűnt fel.

A roast már rég nem hagy nyugodni. A műfaj nagyjai feledhetetlenek, gondoljunk csak a Roast of Charlie Sheenben a címszereplő nehezen felerőltetett mosolyára; de ezt a műfajt csomagolta újra gyorstüzelő tömeg-roast formájában Ricky Gervais a hírhedt Golden Globe beszédeiben.

A hétfő éjjeli Super Bowlban az égethető híresség szerepét a klasszikus Mr. Peanut vállalta magára, akinek a roast igazán testhezálló. Pont ezt az egyetlen poént járták körül nagyon szépen ebben a kedves kis 30 sec-ben. A mogyoróipar évszázados csúcsragadozója megérdemli a roastot. És jól meg is kapja a magáét a 7 millió dollárjáért. 

Miért vicces egy helyzet, amiben valakit, akit bírunk, aljas – a szó iskolás értelmében – poénokkal nyilvánosan szénné égetünk? Hol a határ a bully és a roast között, merül fel a kérdés? A bullying sunyiság, a roasting nyilvános. Közönsége van, és mindig azt égetik, aki valamit már letett az asztalra, határozott viszonya van hozzá a nézőnek, és biztosak lehetünk benne, hogy ha oda is szúrnak valami kegyetlent, akkor is tudni fogja, hogy imádjuk. 

A bully fájdalmat akar okozni, míg a roast a nyilvánossága miatt nem hatol a legfájóbb mélységig, csak a frappáns karikírozásra törekszik. Nem utolsó sorban: a roast meg tudja erősíteni az „égő áldozat” és a néző emberi viszonyát. Hiszen akit égetnek, azt imádja a közönség.

Hát ezt teszi ez a reklám Mr. Peanuttal is.

A nagy amerikai ikon, a nagy amerikai focimeccs szünetében. Nincs itt semmi extra látnivaló, nincs itt purpose, se társadalmi felelősség, nincs rafinált mélység sem. Csak pörkölődő mogyoró – a fotelsportolók millióinak. 

Benesch Ferenc (szabadúszó kommunikációs tanácsadó, a Greenroom vezető kreatív tanácsadója): vegyes

Első gondolatok

Úgy tűnik, a Super Bowl-reklámkészítés bevált receptjei 2023-ban sem változtak. Kellenek releváns insightok, erős zenék, ismert sorozatok és persze celebek minden mennyiségben. Lehetőség szerint családostul, biztos ami biztos. 

Láthattuk Bradley Coopert a mamájával, a teljes Stallone családot, JLo-t és Ben Afflecket is. A celeb családok közül a Bud Light Miles Tellerrel és feleségével, Keleigh Sperry-vel forgatott, visszafogott, de insightful és nagyon szerethető filmje volt számomra a legizgalmasabb. 

Ha a sorozatokra építő filmeket nézzük, Will Ferrell szórakoztató, ahogy kb. az összes sikeres Netflix showban megjelenik, a GM elektromos autóit promotáló szpotjában. De ebben a kategóriában senki nem veheti el az elsőséget a Breaking Bad sztárjaitól. Bryan Cranston, Aaron Paul és Raymond Cruz alakítása felejthetetlen a PopCorners filmjeiben. 10 évvel a szezonzárás után bátor lépés volt visszahozni őket. 

Ha zenéről van szó, ritkán hibáznak a Super Bowl-reklámokban, de az idei legszórakoztatóbb darab mindenképpen Diddy és az Uber One koprodukciója. Nem a legbonyolultabb ötlet, de abból – produkciós értékben – kihozták a maximumot.

Szerencsére izgalmas insightokra épülő filmekből is láttunk jó példát, mint a korábban említett Bud Light: Hold vagy a Google Pixel: Fixed on Pixel, de ami számomra az abszolút favorit volt az a The Farmer’s Dog: Forever filmje. Ez volt az a gyönyörűen kivitelezett, emocionális munka, ami minden kutyagazda szívét megdobogtatta. Akinek meg nincs kutyája, az lehet, hogy ezek után fog venni egyet.