Idén Budapesten és hét vidéki városban rendezik meg a 22. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivált. A nyitófilm a Sundance-különdíjas Együttélés, na persze…(Coexistence, My Ass!) egy izraeli-palesztin stand-up komikus portréja.
A fesztiválfilmek ismét érzékeny témák feldolgozására invitálják a nézőket, bemutatva az Ukrajna, Gáza, Szudán és Irak háború sújtotta területein élők történeteit. A Verzió filmjei e mellett, a látszólag békében élő társadalmak problémáit is kihangosítják. Fókuszba kerül a klímaváltozás, a gyári munkások jogfosztottsága, a nemek közti egyenlőtlenség, az alkoholizmus, és az itthon is égetően aktuális gyermekvédelmi kihívások. Tovább erősödik a női perspektíva: a filmek több mint felét női rendezők jegyzik.
A kurátorok idén is fontosnak tartották, hogy a súlyos konfliktusokat, szívszorító problémákat könnyedebben, oldottabb hangvételben bemutató filmek is helyet kapjanak a programban. Az idei nyitófilm az öt éven át forgatott Együttélés, na persze…, főszereplője Noam Shuster Eliassi izraeli aktivista, stand-up komikus. Noam egy kétnyelvű izraeli–palesztin faluban nőtt fel, ez az egyetlen szándékosan integrált közösség az országban. Idővel azonban kiábrándult a hagyományos békeaktivizmusból, a stand-up felé fordult, és gyorsan figyelmet keltett az egész Közel-Keleten. A film az idei Sundance fesztiválon elnyerte a zsűri különdíját.
A teljes program hamarosan elérhető, további infók a fesztivál honlapján és facebook oldalán. Néhány film a programból:
Két ukrán mentőslány a főhőse a Kuba és Alaszka (Cuba & Alaska) című filmnek, akik a barátságukból merített energiával és humorral dokumentálják a frontvonal éles helyzeteit.
Igazi túlélő a Rasíd, a szindzsári fiú (Rashid The Boy From Sinjar) címszereplője, aki az Iszlám Állam terrorszervezet fogságából kiszabadulva hazakerül családjához. De milyen jövő várhat rá jazidi kisebbségiként az újjáépülésért küzdő Irakban?
Az idei Berlinalén két díjat is nyert Kartúm (Khartoum) öt ember összefonódó sorsán keresztül mutatja be a szudáni polgárháborút.
A norvég film valódi ikonja a 80 éves Vibeke Løkkeberg, aki Hosszú út a rendezői székig (The Long Road to the Director's Chair) című filmjében ötven éve készült felvételek kincsesládáját tárja fel: hiteles történeteket mutat be nőkről, akik a férfiak uralta iparágban próbáltak meg érvényesülni.
A fesztivál programja nem lehet teljes magyar dokumentumfilmek nélkül: Haragonics Sára egy családi traumáról, édesanyja halálának feldolgozásáról készítette Szia Sári! című filmjét.
