1. Mit gondol az alapötletről?
2. Mit gondol a megvalósításról az alapötlethez képest?
3. Újszerűnek tartja-e  a szpotot?
4. Hatékony lehet-e  a szpot?     (Teljesíti-e a célokat?)
5. Mi ragadta meg a szpotban?
6. Van-e kedvenc része?
7. Van-e hiba az ötletben, illetve a szpotban?

1. A műfajparódia hálás kreatívkoncepció tud lenni. A sablonok adottak, már csak jó stílusérzékkel kell feltölteni azokat az üzenetnek megfelelően. Jelen esetben az idézett műfaj ugyan nem teljesen konkrét, valahol a délutáni „keresztnév” show-műsorok és a kora esti vetélkedők között helyezkedik el, de a műsortípus stúdiósteril, vidáman szájbarágós, pontosan megkoreografált spontaneitással bíró világát jól hozza a reklám. Persze az idézett műfaj jellegzetesen női, és a karikírozott szituációk is nőinek titulált elvárásmintákra épülnek, tehát a reklám egyfajta férfiaknak szánt összekacsintás is. Amolyan light macsó, szalonképes, óvatos mellszőrvillantás.

2. Egyértelműen a megvalósítás viszi el a dolgot. Ha a közepesen erős alapötletet elfogadtuk, szerintem a kivitelezésbe nehéz belekötni. Rendben van a főcím, jó a díszlet, kiváló a színészi játék, szép a pack-shot. Profi munka.

3. Önmagában nem. Sem a műfajparódia (legyen az reklám, tévéműsor vagy film) sem az ellenkező nem cinkelése (legyen az még ily óvatos, vagy akár borostásan durva) nem újszerű, de jól működtethető ötlet. Az eddigi Borsodi-szpotokat tekintve van némi újszerűség, hiszen emlékeim szerint eddig egy gegre építettek, míg most – a paródia műfajának megfelelően – több kisebb poénnal töltötték fel az alapötletet. Mivel a korábbi szpotok slusszpoénjai – véleményem szerint – nem voltak annyira erősek, ez utóbbi megközelítés hatásosabbnak tűnik.