Először rendeznek Magyarországon Reporter Slamet, egy olyan estet, ahol elismert újságírók közönség előtt mesélnek legizgalmasabb adatgyűjtéseikről, melyek sokszor tanulságosabbak és szórakoztatóbbak a megírt riportnál is.
Az eredeti német formátumot 2016-ban mutatták be, azóta közel 800 újságíró osztotta meg élőben a történetét. Hat év alatt harmincnál több Reporter Slam-et tartottak, mely az elmúlt két évben még a koronavírust is túlélte.
Itthon a formátum a Goethe Intézet és a Dumaszínház együttműködésében debütál júniusban. Az első hazai Reporter Slam-ben a pénzügyi-gazdasági újságíró Brückner Gergely (Telex), a szervezett bűnözésről és titkosszolgálatokról író Dezső András (HVG), a nemzetközi oknyomozásokban közreműködő Kálmán Attila (Investigate Europe), valamint a vidéki Magyarország krónikása, Katus Eszter (Átlátszó) vesz részt. Történeteiket Litkai Gergely összekötő szövegei foglalják keretbe.
Június 10- én és 11-én két fellépés követi egymást: Balatonfüreden a Fordítóházban, valamint Budapesten a Dumaszínházban.
A Reporter Slam a stage (vagy live) journalism egyik legelevenebb európai példája. Az élőben, közönség előtt előadott újságírás nem meglepő módon a 2000-es évek derekán jelent meg a médiaipar válságának elmélyülésével, melynek során a nyomtatott sajtónak, illetve a klasszikus újságírásnak is egyre inkább csökkent a befolyása és megingott az üzleti modellje.
A stage journalism klasszikusa a San Francisco-ban 2009-ben indult Pop-Up Magazine, melyben újságírók, fotósok, rádiósok mesélik el valós, ám sosem publikált történeteiket. De hasonló formátum Finnországban (Black Box), Dániában (Zetland), Belgiumban és Franciaországban (Live Magazin), Nagy-Britanniában (Sunday Papers Live), Spanyolországban (Diario Vivo) és Romániában (DOR Live) is létezik.
A Reporter Slam eredeti német verziójának specialitása, hogy az újságírókat megversenyezteti, melyikük története érdemli ki a legnagyobb tapsot a közönségtől – az az újságíró nyeri el ugyanis a SLAMpion címet.
A magyar verzióban nincs benne a vetélkedés, a szervezők inkább arra törekszenek, hogy a különböző profilú újságírók tanulságos és szórakoztató történetein keresztül megmutassuk, hogyan dolgozik egy újságíró.
A budapesti előadásra Jochen Markett, a Reporter Slam nevű német színpadi formátum kitalálója és a „humorújságírást” űző realsatire.de portál társalapítója is eljön. Markett a felkészülés kezdetén a magyar újságíróknak is tartott egy workshopot.
A magyar Reporter Slam résztvevői így nyilatkoztak a formátumról:
Brückner Gergely: “Maga az ötlet nagyon tetszik, rettentően szeretek szűk körben, osztályok, klubok, egyetemi csoportok meghívására beszélgetni a munkámról, amit nagyon érdekesnek tartok. Nem is emlékszem olyan eseményre, ahol ne éreztem volna jól magamat, és ne került volna egymáshoz közelebb újságíró és olvasó.”
Dezső András: “Az ötlet tetszik, különben el sem vállaltam volna. Azt nem tudom, mennyire lesz szórakoztató, de az biztos, hogy egy új oldaláról ismerheti meg a közönség az újságírást. Alapvetően lámpalázas vagyok, úgyhogy szerintem izgulni fogok.”
Kálmán Attila: “Jó kezdeményezés, mert ilyen módon még nem próbálta senki Magyarországon összekötni az újságírókat az olvasókkal. A (dez)információs cunaminak köszönhetően eléggé megcsappant a bizalom az újságírók iránt, és ezért felértékelődött a hitelesség kérdése: már nem feltétlenül újságoknak, hanem sokszor egyes újságíróknak hisznek az olvasók annak alapján, hogy mennyire hiteles cikkeket olvastak tőlük. Azzal pedig, hogy egy ilyen kulisszák mögötti betekintést nyer a közönség, építhető a hitelesség.”
Katus Eszter: “Ez egy új dolog Magyarországon, így örülök, hogy a részese lehetek. Szakmai körökben gyakori téma, hogy az újságírás válságban van, alapvető etikai, szakmai alapelvek kérdőjeleződnek meg, miközben alkalmazkodni kell a megváltozó médiafogyasztási szokásokhoz egy teljesen torz piaci környezetben. A független médiumoknak újabb és újabb utakat kell keresniük, hogy elérjék az olvasókat és meggyőzzék őket, hogy érdemesek a támogatásra. A Reporter Slam is lehet egy újabb kapcsolódási pont az emberekhez.”
