Amikor eldöntöttük, hogy decemberben és januárban a Kreatív szerkesztőségének tagjai mutatják meg hobbijukat, feltöltődési praktikáikat, arra gondoltam, én már írtam, nem nagyon tudok ahhoz hozzátenni. Addig így is gondoltam, ameddig el nem olvastam, mivel töltődtem fel két éve. A járvány hozta kertészkedést imádtam, de a régi hétköznapok és munkatempó visszatérével tarthatatlan volt a kert kívánta fegyelem. A horgolást pedig kötőgépre cseréltem, szintúgy igazodva a sűrű élethez. Szóval meglepő volt rácsodálkozni, mi kapcsolt ki két éve.

Azóta az úszás lett az új szerelem, ami kétségtelenül feltölt. Na nem akkor, amikor hidegben is be kell ülni az autóba hetente többször, hogy a szintén hideg vízbe ugorjak. És nem is közben, amikor köpni-nyelni nem tudok (vagyis pont igen) a kiadott edzői feladatoktól. De utána mintha elemet cseréltek volna bennem!

Most mégsem az úszásról írok, hanem egy helyről, ami születésem óta része az életemnek, ami feltölt, ha csak rá gondolok, ha csak írok róla, ha csak tudom, hogy pár nap múlva láthatom.

2300, Ráckeve, Kerekzátony-sziget.

Egy sziget a Dunán. Igen, a Dunán. Igen, tényleg egy sziget. Nem, nincs híd. Igen, csak csónakkal. Igen, tényleg nincsenek ott autók. Se bolt, se kocsma, se semmi. Vagyis minden. Víz, természet, család, emlékek.

A sziget szigetsége erősen behatárolja, mit lehet rajta, vele csinálni. Nem tud lenni rajta például szálloda, wellness, bevásárlóközpont, gokartpálya, játszóház, lombkoronasétány. Az ivóvízért kútra kell menni, ha a tojás elfogyott, a szomszédba. Vagy letenni róla, hogy tojást használj. Ha nagy a szél, lehet, hogy a szigeten ragadsz. De ha befagy a Duna, átsétálhatsz rajta a házadhoz.

Mióta ismerem, nem sok változott ezen a szigeten. Épp emiatt az állandósága miatt képes mindennél erősebben hordozni az emlékeket. Ugyanazt látom, amikor a stégen ülök, amit láttam, amikor apám motorcsónakot vezetni tanított; amit láttam, amikor anyám élt; amit láttam, amikor a gyerekeimet vártam; amit láttam, amikor úszni/horgászni/evezni tanultak. 

Sokszor macera kimerni a csónakból a vizet, amikor megérkezünk, be- majd a túloldalon kipakolni mindent. De az az öt perc, amíg átevezünk a szigetre, mindent lekapcsol.

Az alábbi képre kattintva még több fotó  és emlék bukkan elő.

A Recharge rovat támogatója a Yettel. A cikkeket az alanyok írják.