A „Mi az, ami feltölt?” kérdésre tőlem, akinek négy gyermeke van és a legkisebb még csak másfél éves, valószínűleg az lenne a píszí válasz, hogy a gyerekeim. De ez egyrészt nem igaz, másrészt senki se hinné el. A gyerekek csodálatosak, és minden nap feltöltenek szeretettel. De energiával nem annyira, így nálam a töltődés szigorúan gyerekmentes program. És két véglet között mozog: a nagyon hangostól a nagyon csendesig.
Extrovertáltként szeretek emberek között lenni, különösen olyanok között, akikkel hasonlóak vagyunk. Ezért például az MVÜK Női Vezetői Klub és a Magyar PR Szövetség rendezvényei a komfortzónámon belül vannak, ott jól érzem magam, ezek az események inspirálnak és feltöltenek.
Sok barátom van, velük találkozni mindig boldogság. Iskolaidőben ezek többnyire közös ebédek vagy vacsorák, nyáron azonban leköltözünk a Balatonhoz és olyankor a házunk olyan lesz, mint egy vidámpark. Jönnek-mennek az emberek, nagy a pörgés, sok a nevetés. Ennél sokkal érdekesebb, hogy kifejezetten kikapcsol engem, ha bulizhatok. Hard-core partiarc vagyok, bár így közel az 50-hez már lényegesen kevesebbet bulizok, mint régebben. De ha van rá lehetőség, akkor a férjemmel és a barátaimmal gond nélkül áttáncoljuk az éjszakát. A sötét, a dübörgő zene, a villódzó fények és a táncparkett annyira messze vannak a mindennapjaimtól, hogy egy jó buli képes hetekre feltölteni érzelmileg.
A másik véglet a csend világa. A szokásos „sportolok-olvasok-művelődök” kör mellett az utóbbi években egyre több időt töltök a meditáció és a jóga gyakorlásával. Folyamatosan tanulok mindent, ami a spiritualitás, energia, önismeret, mentális egészség témakörébe tartozik, és nemrég megjelent egy könyvem a tudatos teremtésről Éld az álmod! címmel. Amennyire féltem az életem első 30 évében attól, hogy egyedül legyek, annyira élvezem mostanában, nyilván ehhez kellett az, hogy ne rettegjek attól, hogy magam vagyok a gondolataimmal. Ennek eléréséhez meg többéves önismereti, önfejlesztési út van mögöttem. Ezt próbálom a könyvvel, és a hozzá kapcsolódó workshopokkal másoknak is megtanítani.
Ahhoz, hogy a csend segítsen a kikapcsolódásban, azt kell elérnem, hogy „jelen legyek a testemben”. Ha cikáznak a gondolataim, és a múlton rágódom, vagy a jövő miatt aggódom, akkor nem a jelenben létezem, és az nem kikapcsol, hanem kifáraszt. A jógából ismert földelés technika sokat segít, amikor úgy érzem, túlpörögtem, és szeretnék lelassulni, a jelenben lenni és feltöltődni. Megfigyeltem, hogy sokkal jobban érzem magam, jobb fej vagyok és könnyebben tudok teremteni a gondolataimmal, ha rászánok naponta többször egy percet erre a technikára.
A partik és a teljes csend között ott van még töltődésnek a természet. Nagyon sok időt töltök kertészkedéssel, imádok a fáimmal és a virágaimmal foglalkozni, még ha ez sokszor olyan nemszeretem tevékenységeket is jelent, mint a gyomlálás. Az olyan monoton kerti feladatok, mint az ültetés, locsolás, metszés vagy a gyomok kiszedése igazi flow-élményt nyújtanak, ha egyedül teszem. Szeretem érezni a kezemmel a földet, megsimogatni a növényeket, vagy egyszerűen csak csodálni őket. Bármeddig tudom bámulni a tulipánokat és a rózsákat, ezek a legkedvesebbek nekem, de bele tudok feledkezni akár a méhek és a dongók figyelésébe is. Egészen addig, amíg fel nem hangzik valahonnan, hogy: Anyaaaaaa!
Lakatos Zsófia ismert kommunikációs szakember, a Magyar PR Szövetség korábbi elnöke és örökös tagja. Karrierjét újságíróként kezdte, mintegy negyedszázada dolgozik a public relations területén, 2016 óta saját ügynökségét vezeti. Rendszeres előadója hazai és nemzetközi szakmai konferenciáknak, folyamatosan publikál, több egyetemen oktat. Húsz éve foglalkozik fenntarthatósággal is, 2013-ban szakkönyve jelent meg Londonban. Az országban elsőként kapta meg a Fenntarthatóság Szakmai Követe díjat. A Superbrands és a Green Brands bizottság tagja, a Levegő Munkacsoport és a Budapest Klub vezetőségi tagja.
A szöveget a bemutatott alanyok írják.
