Elmúlt 110 éves a magyar animáció, ez alkalomból pedig Magyarország lesz az Annecy Nemzetközi Animációs Filmfesztivál díszvendége. Élvonalbeli gyártók, ifjú tehetségek, fontos műhelyek, valamint a legelismertebb alkotók is jelen lesznek Annecy városában, ahol szép számmal képviselhetik az országot magyar animációs projektek.

Már mindenki készül a fesztiválra, a Friss Hús pedig a Nemzeti Filmintézet támogatásával Pitchfórumot szervezett, ahol a tét nem kisebb volt, mint az, hogy eldőljön, mely fiatal magyar tehetségek mutatkozhatnak be projektjeikkel Franciaországban a június 8-án kezdődő eseményen. 12 alkotásból végül 6 nyertest hirdetett a közönség és a zsűri.

A győztesek

Murányi Krisztina és Koskó Barbara: Little Ollie and the Tiny Legs (tévéfilmes sorozat)

Glaser Kati és Doraya Bouandel: Three Wishes (tévéfilm)

Szakály Réka Anna: Witches’ Sabbath (rövidfilm)

Júlia Tudisco: Tulip (websorozat)

Tóth Luca: Little Mimo (tévésorozat) – CEE díj

Lazin Damján: Ergot (rövidfilm) – közönségdíj

A 6 nyertes projekt alkotói lehetőséget kapnak arra, hogy Annecyban a MIFA filmvásár programjában is prezentálják terveiket a nemzetközi szakmai közönség előtt.

Rövid élménybeszámoló

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy amikor szavazásra került a sor, három alkotás maradt végül a noteszemben, amelyek közül egyet szerettem volna kiválasztani. Végül boldogan nyugtázhattam, hogy mindhárom felírt film utazik Annecyba annak ellenére, hogy én csak egyetlenre voksolhattam.

Leginkább a Three Wishes, a Witches’ Sabbath, és az Ergot győztek meg eredetiségükről, kidolgozottságukról, de kétségkívül mind a 6 projekt nagyon izgalmasnak tűnik. A Three Wishes (Glaser Kati és Doraya Bouandel) egy karácsonyi, téli tematikájú tévéfilm, amely az ünnepi időszak valamennyi szorongását, felszínes mázát teszi témává és bontja le egyszerű, de hatásos képi világgal, amely olykor szimbólumokat is tartalmaz. Általuk akár a havazásban végtelenül hulló pelyhekben is terhekre, érzésekre bukkanhat a befogadó, nem csupán szükséges díszre. A projekt holisztikus szemlélete ragadott meg, a mindent átszövő szimbolikára törekvő szándék, amely ennek ellenére mégsem ígérkezik erőltetettnek.

Üde színfolt volt bizony a Witches’ Sabbath (Szakály Réka Anna) is, amely túl azon, hogy a folklór világába kalauzolhatja reflektáltan a nézőket majd, kellően feszültnek is tűnt, valamint az alkotó által bemutatott képek a projektből kevert stílust tükröztek beállítások, kompozíciók, közeli és távoli látószögek szintjén is, de a kevertség nem ment a letisztultság rovására. Grafikailag egyébként ugyanilyen nyitottan hatott az, amivel röviden szembesülhettünk a helyszínen, közel sem egyetlen síkon építkező alkotást ígér vizuálisan.

Voksomat a végül közönségdíjas Ergot érdemelte ki, amely minimalista, de annál inkább nyomot képes hagyni maga után. 

Lazin Damján projektje egy rövidhorror, amelyben a képi világon és a zajokon, zenéken túl nincs semmi más. A bátor koncepció viszont magáért beszél, nem kell a karaktereknek monológ, párbeszéd sem, hogy elérje a kívánt üzenetet, de még értelmezési horizontjai is legyenek. A történet egy üzembe is elrepít minket, ahol a lét dinamikáit, hatalmi rendszerét, a benne elnyűtt emberek (emberek egyáltalán?) feszültségeit, szorongásait tapinthatjuk, amelyet bizony tovább is hagyományoznak, nem tudnak szabadulni tőle; minden mérgezett. 

Olyan dimenziót nyitott az Ergot alkotói (bevallottan személyes, családi) indíttatása, mely a realitás és szürrealitás között bolyong félúton, épp úgy, ahogy a téma nehézkessége, melyet igyekszik megragadni. Nem kis érdem, hogy a torzult emberi ábrázolások egyszerűen is, önmaguktól képesek lehetnek filozófiai kérdéseket felvetni az emberi léttel kapcsolatban. Ugyancsak izgalmasnak tűnt az Ergotban az árnyékok használata, a bemutatott jelenetek által a lassú, elnyújtott narratíva, mely pillanatra sem ereszti befogadóját a kényelmetlenség érzéséből. Nincs is honnan, hiszen megbetegedett karaktereket látunk, megbetegedett világot.

Magyarország kiemelt szerepét a rendezvényen a Nemzeti Filmintézet kezdeményezte az esemény elnökségénél.

Borító: NFI / a cikkben szereplő többi kép forrása a MOME Anim