A 2020-as évek egyelőre a félelemről szólnak. Félelem a Covid miatt, félelem az AI miatt, a háborúk miatt, vagy épp az egyre jobban tetten érhető környezetváltozás miatt. Persze több, a fentebb sorolt problémával már korábban is találkozott az emberiség, a globalizáció és az állandó összekötöttség miatt sokkal több időt tölt ki a napunkból a világ másik felén zajló események miatti aggódás. Hogyan is lehetne ebben a nehéznek ható időszakban mégis a nagy lehetőségekre koncentrálni?
Nagyjából ezzel a felütéssel indult a 72. Cannes Lions reklámos fesztiválon az a beszélgetés, amiben Peter Jackson legendás filmrendező, Ben Lamm, a Colossal Biosciences alapítója, vezetője, és Chaka Sobhani, a DDB Worldwide vezető kreatívigazgatója vett részt, hogy együtt utánajárjanak: mi az a hozzáállás, amivel manapság ki lehet tűnni, nagy dolgokat lehet véghez vinni, még akkor is, amikor az emberek nagy többsége nemet mond az ötletünkre?
Kockázatos? Igen. És?
Chaka Sobhani DDB-s kreatívigazgató a mai lehetőségeinkre rákérdezve Peter Jackson egy régi sztorit mesélt el a közönségnek. 2001-ben, amikor bemutatták A Gyűrűk Ura trilógia első epizódját, a New Line Cinema, filmet megvalósító produkciós cég vezetője, Bob Shaye a film megjelenését megelőző hónapokban bátor lépést tett. A film grandiózus mivolta miatt ugyanis az ezredforduló eleje óta a filmes sajtó enyhén szólva is rá volt szállva készülő művekre: mindenki arra hajtott, hogy már eleve bukásra ítéltetett filmnek írja le a trilógiát, hogy ezzel is botrányt és olvasottságot generáljon. Shaye viszont annyira bízott a filmben, hogy megkérte Jacksont, vágjon ki egy 20-25 perces részletet a filmből, és májusban Cannes-ban vetítsék le a sajtó számára.
A rendező ebbe nagy nehezen bele is ment, habár a produkciós csapatnak iszonyú plusz terhet jelentett, hogy a speciális effekteket idejekorán rátegyék a végül 23 perces kivonatra. Mindennek ellenére elkészült a kópia, és sikeresen le is vetítették nagyjából 50 kulcsfontosságú kritikusnak 2001 májusában a decemberben megjelenő film igencsak hosszúra nyúlt előzetesét. Az eredmény? Álló taps, majd a film megjelenéséig pozitív hangvételű várakozás a sajtó részéről.
„Ha sz*rt kell egyél, legalább tedd egy szendvicsre”
– mondta a bátor húzásra egy új-zélandi mondást elsütve Jackson, aki szerint Bob minden negatív hozzáállás ellenére hitt a koncepcióban amin épp közösen dolgoztak, ezért feltett szinte mindent erre az egy vetítésre. A terv végül bejött.
Ben Lamm, a a Colossal Biosciences alapítója, CEO-ja erre reagálva azt mondta: amikor egy, már kihalt farkasfajtát hoztak vissza, a sajtó hasonlóképp állt hozzájuk is. Összeszámolták, nagyjából 28.000 cikk született a hírrel kapcsolatban, amely híreknek 68 százaléka volt „csak” pozitív hangvételű. A vállalásuk közlésének első hetén 390 milliárd impressiont szedtek össze a hírrel, például a Time szerint náluk egy nap alatt több forgalmat regisztráltak az oldalon, mint előtte két és fél év alatt. A nyomást tehát nagy volt, a sok pozitív visszajelzés mellett a nagy számok miatt rengeteg negatív vélemény (szakmai és nem szakmai) vélemény is befutott hozzájuk, ebből kellett főzniük.
A CEO szerint azonban ekkora számok esetében nyugodtan elmondhatja: kulturális mozgalmat indítottak, ami diskurzust generált a biotechnológiával és az azzal kapcsolatos etikai kérdésekkel kapcsolatban. Jelenleg szülők, oktatási intézmények, márkák, sőt kormányok keresik meg őket, hogy hogyan tudnának együttműködni.
Oda kell menni, ahol az emberek vannak
Sobhani a következőben arról kérdezte a vendégeit, mit gondolnak a való világban történő változásokról, hogyan alakítja azokat a technológia fejlődése? Ben Lamm szerint mára egyértelművé vált, hogy a közösségi média átformálta az életbeli szokásainkat, sőt, magát a társadalmat. Hogy ez egy jó változás, vagy nem, az egy bonyolultabb kérdés, ők mindenesetre reagálni szeretnének rá azzal, hogy közvetlenebb kapcsolatot alakítanak ki a közönséggel. Rengeteg elismert kutató mondta nekik azt, hogy azzal, amivel ők foglalkoznak nem való a TikTokra, vagy az Instagramra. A tudomány helye szerintük a Nature és a Science tudományos folyóiratok.
Lamm szerint ezzel ellentétben a megfelelő platformon átadott megfelelő üzenetekkel pont hogy a tudományt népszerűsítik.
Ezen népszerűsítés érdekében pedig attól sem zárkóznak el, hogy márkákkal fogjanak össze. „Sokan letudják annyival, hogy egy influenszer nevét rádobják egy cipőre. Ennél kreatívabb megoldásokra van szükség. Szeretném ha a márkák az MIT-val, vagy egyetemekkel fognának össze, hogy elérjék az embereket” – szorgalmazta a kihalt állatok visszahozásával foglalkozó cég vezetője.
Jackson ehhez annyit fűzött hozzá, hogy őt mindig is érdekelték a technológiai megoldások, mert segítettek neki abban, hogy megvalósítsa az álmait. Míg 1993-ban egy ember segítette őt a speciális effektet létrehozásában, a Gyűrűk Ura időszakában ez a szám már 2000 főre duzzadt. Ettől függetlenül nem sikerült feltétlen mindent megvalósítaniuk amit szerettek volna, de nem is ez volt a lényeg.
A lényeg szerinte, hogy tűzzünk ki nyugodtan elérhetetlennek tűnő célokat, mert ha magasra tesszük a lécet, sokkal többet érünk el a nap végén, mintha a kockázatokra és a realitásokra építettük volna a stratégiánkat.
Hasonlóan tett ő is, amikor kitalálta, első világháborús archív felvételeket alakítanak át a csapatával IMAX minőségre a They Shall Not Grow Old dokumentumfilmhez. Állítása szerint amikor a meetingen bedobta az ötletet, sem ő, sem a csapata nem tudta, mégis hogyan fogják ezt megoldani. De végül nem a nem tudásra koncentráltak, hanem a próbálkozásra.
Lehet-e a technológiát kontrollálni?
Lamm azt állítja, ő egy végletekig pozitív ember ebben a tekintetben. Mindig is izgatták a technológia által teremtett lehetőségek, szerinte a félelem csak visszavet minket a haladásban. Azzal azonban ő is egyetért, hogy szükség van szabályozásra, és oktatásra, mert szerinte ha valaki nagyot és bátrat csinál, tartozik a nyilvánosságnak a felelősséggel és a transzparenciával. A Colossalnál a fajok visszahozásával ők nem a rövidtávú sikerre hajtanak, hiszen komolyabb vállalásokat tettek annál, hogy egy éven belül elfelejtsük az egészet: száz éves távlatokban gondolkodnak, illetve azon, hogyan lehetséges megoldani bizonyos társadalmi vagy környezeti problémákat a technológia segítségével.
Természetesen mindig lesznek rossz szereplők ebben a történetben, de ha csak ebből indulunk ki, elmarad a fejlődés.
A Gyűrűk Ura rendezője egyetértett Bennel abban, hogy a technológiától nem kell félni, habár hozzátette, a deepfake esetében ő mindenképp szorgalmazna valamilyen szabályozást, ami az egyes emberek arcának használatát kizárólagos engedélyhez köti. De ettől eltekintve például az oktatásban, vagy a filmes világban olyan dolgokra leszünk vele képesek, mint még soha. Ha már technológia és való élet: Jackson elárulta, hogy több hektár földet vettek Új-Zélandon, ahová a következő 3-4 évben szeretnének megvalósítani egy olyan filmes múzeumot, amilyet még nem látott a világ. Stay tuned.
Tanács a kreatívoknak
A félórás beszélgetés végére nem maradt más, mint hogy a vendégek megfogalmazzák az útravalót Cannes résztvevőinek. Ben Lamm arra hívta fel a figyelmet, hogy ha Peter Jacksonnak mindenki nemet mondott volna, most nincs a legendás trilógia. Szerinte azok a márkák és szakemberek állják majd ki az idő próbáját, akik az együttműködéseket keresik és vállalják a kockázatokat az ötleteikért. „Csinálj valami királyságot, de ne aggódj ha nem jön be, akkor csinálj mást".
Peter Jackson nem adott át ilyen egyértelmű üzenetet, de arra mindenképp biztatta a közönséget, hogy gondoljanak a jövő generációjára: keressék meg a megfelelő csatornákat és üzeneteket arra, hogy megfogják és felélesszék a fiatalok, adott esetben gyerekek fantáziáját, hiszen abból születnek meg majd a nagy ötletek és alkotások.
Borítókép: Cannes 2025
