Brutális negatív kampányokat mutatott már fel ez a régió bőven, és ijesztőbb indulatokra is rájátszottak már. A mostani cseh helyzet azért különleges, mert központjában a tragikus közép-európai történelem legsötétebb pillanatai állnak ugyan, de mégis annyira kevéssé koherens rendben, hogy az egész sokkal inkább tűnt paródiának, mint valódi drámának. Jönnek a hívószavak, a rettenetes emlékeket ébresztő címkék, de az egészet alig lehet komolyan venni. Az történt velük, mint a magyar reklám történetében a „hagyományos mosópor” kifejezéssel: annyira elkoptak, hogy most már csak ironikus szinten értelmezhetők.

Egy ilyen sajátos helyzet kialakulásához az kellett, hogy a második fordulóba bejutott Karel Schwarzenberg. Vezetékneve a magyar tankönyvekben is szerepel: Karel egyik egyenes ági őse Felix Schwarzenberg, aki Ferenc József miniszterelnökeként 1849-ben behívta az oroszokat a magyar szabadságharc leverésére. Régi arisztokrata családról van tehát szó, Karel Schwarzenberg Ausztriában máig jogosult a hercegi cím viselésére, és ez meg is magyarázza, hogyan anyakönyvezhették a mostani cseh elnökjelöltet úgy, hogy Karl Johannes Nepomuk Joseph Norbert Friedrich Antonius Wratislaw Menas Fürst zu Schwarzenberg. Az sem csoda, hogy gyerekként a családjával Ausztriába menekült a második világháború után, és 1948-tól 1990-ig ott is élt. A felesége osztrák, három gyereke közül egy sem élt soha Csehországban, és a 60-as években még az osztrák néppárt politikusa volt. Most éppen Csehország külügyminisztere.

**Karel Schwarzenberg és Milos Zeman egy közös rádiófelvételen** | fotó: e15.cz

Az ellene induló szociáldemokrata Milos Zeman végül közel félmillió szavazattal többet szerzett a második fordulóban (összesen ötmillióan szavaztak). Hogy győzelmében mennyit számított a történelmi csúfságokat idéző kampány, az nehezen eldönthető, de hogy a két forduló közti időszakot erre építette, az elég egyértelmű.

Érdekes módon a kampányban a balos jelölt használta az etnikai kártyát, míg a jobboldali arisztokrata vitte a kisebbségek felé nyitott, liberális vonalat. A Zeman legfontosabb kampánytémája az volt, hogy Schwarzenberg egy tévévitában elítélte a Benes-dekrétumokat, és azt mondta, hogy a csehszlovákiai németek és magyarok kitelepítését és jogfosztását előíró határozatokat ma a hágai bíróság simán elítélné. A herceget ettől kezdve a szudétanémetek szekértolójának nevezték hirdetésekben Zemanék. Ami olyan, mintha egy baloldali magyar politikus svábozásra építené a kampányát. Úgy alakult tehát, hogy az egyik jelölt egy rasszista törvény védelmében lenácizta a másik jelöltet. „Az az ember, aki Csehszlovákia egykori elnökét háborús bűnösnek tartja, nem úgy beszél, mint leendő cseh köztársasági elnök, hanem mint egy szudétanémet” – mondta például Zeman riválisáról.

A kampány jórészt arról szólt, hogy Schwarzenberg háborús bűnös németek földjét készül visszaadni. Holott a jelölt világosan elmondta, anyagi kárpótlásra már nincs lehetőség, csak erkölcsire. A nácizás tovább fokozódott, amikor a Zeman-stáb azzal jött elő, hogy a Schwarzenberg család ausztriai kastélyában nácikat dicsőítő képek vannak. Később bocsánatot kellett kérniük, mert kiderült, hogy a nevezett kastély már 300 éve nem a Schwarzenbergeké.

A németezés megállíthatatlan volt. A távozó – és egyébként jobbos, de Zemant támogató – elnök és családja is aktívan beszállt a kampányba. Vaclav Klaus egyenesen azt ígérte, hogy emigrál, ha a herceg győz. Az elnök fia gúnyosan parodizálta Schwarzenberg beszédhibáját, Klaus menye pedig azon kesergett, hogy Schwarzenberg felesége valószínűleg nem is tud csehül.

Hogy egy osztrákokhoz kötődő arisztokrata legyen egy demokratikus választáson a liberális jelölt, és balközép ellenzék vezére németezős alapon összefogjon ellene a jobbközép elnökkel, az egészen világosan mutatja, hogy mennyire nincs jelentősége a címkéknek egyes kampányokban. A polgári herceget végül legyőzték, de érdekes, hogy a szociáldemokrata jelölt ellen szavazott a prágaiak közel kétharmada, az arisztokratát pedig szívesen látta volna elnökként a fiatalok, a városlakók és a diplomások többsége.