A POKET-automatákból beszerezhető kötetben 31 nő gondolatait olvashatjuk az indulásról, a próbatételekről, a kitartásról és a sikerről.   A szerzők között sok ismert név van az üzleti és kulturális élet, a média vagy sport területéről. Az “Üzeneted érkezett” című kiadvány írásaiból válogattunk nőnap alkalmából.

Az írásokat és a kötetet Farkas Anna grafikus illusztrálta.

László Krisztina

újságíró, kommunikációs tanácsadó

Amikor az embernek kamasz gyereke van, gyakran eszébe jutnak a saját kamaszévei. Bekúsznak képek, mondatok a múltból, és jön a nagy felismerés: jé, ha ezt akkor tudtam volna. S hiába próbálja magyarázni a fiának, a lányának, hogy ezt vagy azt ne így tegye, anya saját bőrén tapasztalta, hogy ez így nem jó, mondatai süket fülekre találnak. Mert mindenkinek egyedül kell rájönnie arra, hogy minden csoda három napig tart. A jó és a rossz egyaránt. A következő jótanácsokat adnám egykori 16 éves énemnek, amelyek talán a mai fiataloknál is célba találnak.

Nem vagy kövér!

15 kilóval voltam kevesebb, az izmaim a sok sportolástól feszesek voltak, és mégis sokáig abban a hitben éltem, hogy fogynom kellene még. Pedig akkor nem olvastam női magazinokat, magamtól gondoltam ezt a butaságot. De láttam, hogy anyukám, aki mai szemmel nézve szintén vékony volt, mennyit fogyókúrázott és elégedetlenkedett a tükör előtt. Ma már tudom, nem mindegy, milyen példát mutatunk gyerekeinknek a testképünk elfogadásáról.

Okos vagy!

Intellektuális képességeimmel is voltak problémáim. Nem hittem el, hogy én is képes vagyok kiemelkedő szellemi teljesítményekre. Ha jó jegyet kaptam a gimnáziumban, s ez elég gyakran előfordult, azt gondoltam, ez a véletlen műve volt. Ma már tudom, hogy ez az imposztor-szindróma tipikus tünete, szerencsére az évek során dolgoztam rajta és sikerült kinőnöm belőle.

Ne akarj megfelelni másoknak!

Amikor kamaszként lázadtam és feszegettem a határaimat, a társaimnak akartam megfelelni. Még akkor is, ha ez nekem egyáltalán nem esett jól. Belementem olyan helyzetekbe, amelyekben kifejezetten rosszul éreztem magam, csak azért, hogy elfogadjanak. Idő kellett hozzá és egy kis élettapasztalat, hogy nemet tudjak mondani a csábításnak, és a saját utamat járjam.

Heal Edina

alapító, Egyenlítő Alapítvány

Imádd, amit csinálsz, vagy csináld, amit imádsz. 

A sorrend mindegy, de a szakma szeretete nélkül nem fogsz tudni haladni. Egy karrier csak akkor lehet sikeres, ha élvezed és szereted, amit csinálsz. Nincsenek benne nehéz hétfők, csak tettre készek.

Mindig kérj tanácsot és figyelj nagyon az emberekre.

Te légy az, aki kevesebbet beszél, de sokathallgat, nagy figyelemmel. Így tanulhatsz másoktól.

Ne dönts egyedül, csak a saját tapasztalataid és véleményed alapján, ám soha ne adj túl sokat mások véleményére, a tudásuk, tapasztalatuk hasznos, de a tanácsuk lehet önös érdek által vezérelt. Nem nekik kell megfelelni, hanem magadnak és annak a nagyobb dolognak, amiben hiszel.

Légy bátor! A világban kevés a bátor ember, legtöbben csak passzívan követnek. A vezetők pedig lehetnek jók, vagy lehetnek rosszak. Ha úgy gondolod, hogy te jót akarsz és van határozott véleményed, tudásod és képességeid, akkor vedd kötelességednek, hogy te is vezető légy! Olyan, akit lehet követni, aki így megsokszorozhatja hatását, másoknak is segítő és fontos eredményeket érhet el. Ez jó mindenkinek, szükségünk van rád!

Ne maradj azonban egyedül az úton. 

Az élet partner, család és barátok mellett lehet igazán teljes. Töltekezz rendszeresen, figyelj és vigyázz testi és lelki épségedre, ezek nélkül nem létezel. De ne ijedj meg a válságtól sem. Rengeteget lehet belőle tanulni, tisztábban megy tovább az ember, nagyobb tudással.

Adj másoknak, ha nem is kérik.

Ellentmondásosan hangzik fiatalon, de az adásban sokkal nagyobb az öröm, mint abban, amit kapunk. Ha valamit adsz valakinek, azt valami sokkal értékesebben kapod vissza. Szeretetben, mosolyban, ölelésben. Próbáld ki, gyakorold minél többet!

Fiala Borcsa

főszerkesztő, WMN

Az ember középiskolásként hajlamos úgy képzelni, hogy 18 éves korára kiforrott személyiségének kell lennie, és konkrét, határozott céljainak a jövőjét illetően. Ami nagy marhaság, kár, hogy ezt nem mondta nekem senki. Az érettségi magasságában fogalmam nem volt, mit szeretnék magammal kezdeni. Hogy is lehetett volna, amikor alig tapasztaltam meg valamit a világból? Mintha úgy akarnál vacsorát főzni a vendégeidnek, hogy azt sem tudod, mi van otthon a hűtőszekrényben. Annyit tudtam csak, hogy szeretek beszélni és írni, de ezeket nem vettem számításba, amikor a karrieremről gondolkodtam. Aztán eltelt egy negyed évszázad, leírtam jópár vargabetűt, és mostanra ráébredtem: életem szerelme az írás, így ha azzal töltöm ki a napjaim java részét, garantáltan elégedett emberként térhetek esténként nyugovóra. Szóval szerintem a legjobb dolog, amit tehetsz, ha elsőként magaddal tisztába jössz – és nyugodtan szánj rá annyi időt, amennyit csak szeretnél, ne siess! Gondold át, mi az, amiben örömödet leled, amiben szívesen fejlődsz, ami kielégít, amitől önkéntelenül is mosolyra húzódik a szád, amire büszke vagy, és legyen az bármi a világon, nézzen rád akármekkora kikerekedett szemmel miatta a nagymama, vagy értetlenkedjen a szomszéd, te csak nyugodtan csináld azt. A többi úgyis kialakul, a te lelkesedésed sodorni fogja magával a lehetőségeket is. Amellett arról sem szabad megfeledkezni, hogy te is változol, a világ is változik. Hagyd magad fejlődni, alakulni, nyugodtan kalandozni, rendszeresen csalogasd ki magad a komfortzónádból, hogy inspirálódj, hogy tágítsd a határaidat, hogy új szenvedélyekre lelhess. Ki mondta, hogy nem lehet elkezdeni hastáncolni 45 évesen (ahogy én tettem), vagy ne írhatnád meg az első regényed 74 éves korodban, mint Henri-Pierre Roché?

Cseke Eszter

dokumentumfilm-rendező, újságíró

A legfontosabb üzenet, amit nem lehet eleget szajkózni, hogy nincs fontosabb annál, mint hogy szeretettel és nagyon sok megértéssel, empátiával viszonyuljunk saját magunk felé, és aztán ez kifelé, mások felé is közvetítődik majd. Ez a folyamat tanulható. Küzdelmes és nehéz út a legtöbbünknek, de nem érdemes letérni róla, az igazi segítség belülről érkezik majd, hiába is várjuk máshonnan. Amikor egy forgatás alkalmával tíz napon át együtt laktunk Edith Eva Egerrel, olyan közelről láthattuk az akkor már 90 éves holokauszt túlélő működését és életvezetését, mint kevesen, talán csak a saját családja. Ha reggel leültünk egy kapucsínóval a kezünkben az asztalhoz, akkor együtt örültünk a kezünkben gőzölgő feketének, Edith ünneppé varázsolt egy sima kávézást is. Sokszor azt ismételgette: „Jaj, de jó, jaj, de jó…” És tényleg jó volt az a végtelenül egyszerű dolog, amit éppen csináltunk. Egyszer végigülhettem egy terápiás konzultációt, egy gazdag, de nagyon magányos mellráktúlélő paciensével. Neki azt mondogatta, hogy gondoljon csak bele, ki mással érezhetné magát jobban, mint önmagával. „Te vagy a legjobb társaság magadnak.” Nekem az utazás sokat segített abban, hogy elengedjem azt a kényszerképzetet, hogy valami jobb és értékesebb vár rám máshol, csak azért, mert helyet változtatok. A díszlet változik ugyan, de a belső munkát nem lehet megspórolni. Talán még éhesebb vagyok a világra azóta, hogy ezt megértettem.

Pataki Ági

modell, producer

A WHO szerint 45 éves korunkig vagyunk fiatalok, 45–59 között középkorúak, 60–74-ig öregedők és 90-ig öregek, végül 90 felett aggastyánok. De a kor nem határozható meg ilyen egyszerűen. Eleve ebben a szóban egy fontos kettősség rejlik. Egyrészt jelenti az életkort, másrészt a kort magát is, amiben élünk. Egész életemet végigkísérte a szónak mindkét jelentése. A kor, ha az öregedés szinonimájaként kezeljük, engem modellként már akkor utolért, amikor mások még csak éppen belecsapnak az életbe. Már 30 éves korom körül szembesültem ennek a szónak a relativitásával. Öregek nem akkor leszünk, amikor mások annak tartanak, hanem akkor, amikor elveszítjük ambícióinkat, vágyainkat, aktivitásunkat. Egy adott életkortól nem leszünk egyformák mindannyian! De mindannyiunknak törekednünk kell arra, hogy ne érjenek utol az életkoron alapuló előítéletek. Magunkévá kell tenni azt az alapgondolatot, hogy az öregség nem jó vagy rossz, hanem egy állapot. Az a dolgunk egyéni és társadalmi szinten egyaránt, hogy minden változást, ami a korral jár, frusztráció nélkül, természetesen éljük meg. Nem kell semmiről lemondanunk csak azért, mert így diktálják az elvárások. Persze akadnak kérdések, melyeket a társadalomnak kell megoldania (pl. egészségügy, nyugdíj), de jócskán marad nekünk is feladatunk testi-lelki és anyagi értelemben egyaránt. Akkor kerülünk ki a kor csapdájából – itt is a szó mindkét értelmében –, ha tudjuk, mit akarunk és teszünk is érte. Megszokták kérdezni tőlem, mi a titok, hogy még mindig jól érzem magam, és még mindig aktív vagyok. Erre a válaszom, hogy titok nincs, de magyarázat talán igen. Nekem például a koromtól függetlenül ugyanúgy vannak ambícióim és vágyaim, mint régen. Küzdeni ezekért szeretnék és nem az életkorom ellen. Nyilván nincs mindenkire érvényes megoldás a kor kérdésében, de egy dolog mindenkiben lehet közös vágy, hogy szabadon gondolkozzunk, ne mások hozzák meg a fontos döntéseket helyettünk, minél kevésbé és minél később legyünk kiszolgáltatottak, minél kevesebbet szorongjunk, és élvezzük azt a kort amiben éppen vagyunk. Szóval, próbáljunk meg kortalanul élni.

A kötet szerzői: Axente Vanessa (modell), Tomán Szabina (alapító, TOMAN Diet), Czakó Borbála (elnök, HBLF), Pistyur Veronika (alapító, Bridge Budapest), Kemény Zsófi (költő), László Krisztina (újságíró),  Heal Edina (alapító, Egyenlítő Alapítvány), Bombera Krisztina (riporter), Juhász Anna (irodalmár), Winkler Nóra (művészeti szakértő), Fiala Borcsa (főszerkesztő, WMN), Csorba Anita (alapító, Inspirációk Élménystúdió), Németh Franciska (ápoló, kommunikációs tanácsadó), Dr. Vásárhelyi Orsolya (adattudós), Kozma Rita (body positivity aktivista), Friedl Zsuzsanna (Chief People Officer, Magyar Telekom), Szabó Melinda (kereskedelmi vezérigazgató-helyettes, Magyar Telekom), Daria Dodonova (gazdasági vezérigazgató-helyettes, Magyar Telekom), Hegyesiné Orsós Éva (szakmai vezető, HBLF Romaster Alapítvány), Molnár Janka Sára (fizikus), Dr. Zolnay Judit (CEO, Metlife), Al Ghaoui Hesna (riporter), Kende-Hoffher Krisztina (alapító, TMC), Kolonits Klára (operaénekes), Sasvári Anita (pilóta), Gyurkó Szilvia (gyermekjogi szakértő, Hintalovon), Szvetelszky Zsuzsanna (szociológus), Kováts Adél (igazgató, Radnóti Színház); Cseke Eszter (On The Spot), Pataki Ági (modell, filmproducer), Illés Fanni (paralimpikon).