Nemzetközi és hazai szervezetek áldoznak dollármilliókat a megelőzésre és szűrőlaborok korszerűsítésére, miközben a piac másik oldalán pont ugyanennyit költenek az új generációs EPO-k (vérképzést elősegítő hormon) tökéletesítésére. A doppingszerek gyártói egyre kreatívabbak, a doppingellenes szervezetekhez gyógyszeróriások társulnak, a minél tisztább viszonyok megteremtése érdekében pedig a doppingolás vétségét is rugalmasan kezelik. 2015-től ugyanis a táplálékkiegészítők szedése a nem szándékos teljesítményfokozás kategóriájába fog esni, ami megrovással vagy legfeljebb két éves eltiltással járhat, szemben a szándékos doppingvétséggel, ami négy évvel. Ugyanakkor néhány napja a WADA (Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség) közleményben jelentette be, hogy a Szocsiban tartott olimpia kapcsán elhíresült xenon és argon nemesgázt tiltólistára tette, az EPO-termelést fokozó szerek közé.

Egy lépéssel a doppingolók előtt

A 2012-es olimpia jó példája a doppingellenes szervezetek és egy gyógyszergyártó cég közötti együttműködésnek. A GSK (GlaxoSmithKline) amerikai gyógyszergyártó cég 2011 nyarán írt alá egy megállapodást a WADA-val, hogy a fejlesztés korai szakaszában lévő készítményeikkel kapcsolatban minden bizalmas információt megosztanak. Egy új szűrőprogram legyártásával így időben kiszűrhetők azon szerek, amelyek teljesítménynövelő hatásával a sportolók visszaélhetnek.

A gyógyszergyár laboratóriumának köszönhetően lett a londoni olimpia minden idők legszigorúbban ellenőrzött olimpiája, ennek ellenére egészen mérsékelt találati aránnyal zárt a WADA. Tiszeker Ágnes, a Magyar Antidopping Csoport (MACS) vezetője szerint ennek hátterében a dopping és az analitika közötti törvényszerű ellentmondás áll: „Jóval több sportolóról feltételezzük, hogy doppingol, de csak nagyon kevés alkalommal tudjuk valóban kimutatni. A laboranalízis nem elég hatékony szűrés szempontjából. A WADA egyik szakértője a londoni olimpia kapcsán azt nyilatkozta, hogy az induló sportolók 10 százalékáról feltételezték, hogy használt valamilyen tiltott szert vagy legalábbis élete során egyszer már biztosan doppingolt. Ennek ellenére a 10.500 sportolóból csak 14 pozitív esetet találtak.”

Szteroid-profil és anonim telefon

Az ilyen szakértői feltételezések mögött pedig részben a sportolók biológiai paramétereinek korábbi vizsgálatai és az azokból leszűrt tapasztalatok állnak. Mert hiába merül fel egy sportolónál többször is a dopping gyanúja, ha sosem sikerül tetten érni egy gyorsan lebomló anyag vagy egy gyorsan kiürülő szteroid- vagy hormonszármazék miatt. „A biológiai útlevél-program lényege éppen ez. Itt azt nézik, hogy a sportoló vérparamétereiben vagy szteroidprofiljában mikor, milyen változás következett be. Ezek ugyanis normál esetben nagyjából állandó értékek, de ha saját értékeihez képest nagyobb eltérést mér a labor, és nincs mögötte orvosi magyarázat sem, akkor az már doppingvétségnek minősülhet” – fogalmazott Tiszeker.

Persze a doppingellenőrök alternatív forrásból is tájékozódnak. Több ország is működtet zöld telefonszámot, ahol bárki anonim bejelentést tehet, ha tudomására jut, hogy egy sportoló doppingolt, és ehhez hasonlóan működnek weboldalak is. A szakértő szerint azonban a hazai webes bejelentő módszernek még nincs kultúrája, részben talán annak köszönhetően, hogy a MACS oldalán a bejelentéshez nevet kérnek, még ha bizalmasan is kezelik azt. Külföldön pedig az is általános esetnek számít, hogy maguk a sportolók jelentik fel egymást.  „Sőt, a nyugati országokban ezt a büntetőjogi vádalkuhoz hasonló módon használják. Egy ellenőrzésen megbukott sportoló büntetését elengedik vagy mérséklik, ha információt ad egy-egy társáról. Amíg ez külföldön mindennapos dolog, addig hazánkban nem szokás, bár a lehetőséget megadják a sportolónak, hogy éljen vele, ha akar” – magyarázta Tiszeker.

Amikor egy high-tech labor bukik bele

Egy informális bejelentésnek köszönhetjük az első nagyobb doppingbotrányt is, amelynek végén 2005-ben a Balco laboratórium vezetője bevallotta, hogy cége rendszeresen doppingszerrel, többek között a tetrahidrogesztrinon (THG) nevű készítménnyel látott el sportolókat. Tiszeker Ágnes hozzátette, hogy ez egy dizájner szteroid volt, vagyis olyan anyag, amit nem a gyógyászat használ, amelynek összetételét a gyógyszerhatóság nem ismeri, és kifejezetten teljesítményfokozó céllal készítették egy jól felszerelt titkos laborban. Ezt a szert az amerikai doppingellene szervezet, az USADA (United States Anti-Doping Agency) közel tíz évig vizsgálta. Azt ugyan végig sejtették, hogy az amerikai sportolók valamit használnak, hogy egyre jobbak a vitális paramétereik, de mivel nem tudták pontosan, hogy mit keressenek, nem tudták kimutatni sem. Aztán egyetlen feljelentés is elég volt ahhoz, hogy kiderüljön ki és hol készítette a szert, és az milyen összetevőkből állt. A szerre legyártott szűrőprogram pedig megindította a lavinát, aminek következtében szinte egy teljes atlétikai válogatottat kellett lecserélni. 

Az Armstrong-ügybe viszont a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség számos tisztségviselője, köztük az elnök is belebukott, rengeteg eltávolítás és lemondás követte az esetet. Alig lepődött meg valaki, amikor kiderült, hogy a Tour de France-sztárok mögött fizetett laborok, dílerek és orvosok hálózata állt, pláne amikor Lance Armstrong azt nyilatkozta, lehetetlen nyerni tiltott szer nélkül a körversenyen. Mr. Milliméter botránya után számos szponzorcég vonult ki a profi nemzetközi kerékpársportból, mert nem látták esélyét, hogy a nemzetközi profi kerékpározás valaha megtisztulhat, és fair sport lehet.

Hova fejlődik a dopping piaca?

Az interneten a kábítószerekhez hasonlóan könnyedén beszerezhető bármilyen doppinganyag, és ugyanakkora rizikót jelent az anyag tisztasága és az összetevők ismerete is. Mert a sportolók csak úgy tudják kiszámolni a szerek ürülési idejét, ha tudják, pontosan mit vettek be. Az utóbbi évek gyakorlata azonban egyre inkább előrevetíti, hogy a sportolói szempontból jó minőségű anyagokat egyre nehezebben lehet majd kimutatni a laboratóriumokban.

 „Nehéz ma tiszta sportágat találni. Egyetlen sportágról sem lehet azt mondani, hogy doppingmentes. Minden emberi teljesítmény befolyásolható, növelhető az izomerő, a tűrőképesség, a koncentráció, és csökkenthető a fájdalomérzet. Abba az irányba tartunk, amikor az a cél, hogy egy szert minél kevesebbszer kelljen beadni a sportolónak, hogy minél tovább tartson a hatása, és minél nehezebben lehessen kimutatni. Ma már negyedik generációs EPO-kat használnak, amelyeket nem hetente, hanem akár kéthavonta kell beadni, és bár a szer gyorsan ürül a szervezetből, a hatása jobban elhúzódik. Anélkül, hogy gyógyszergyártó cégeket vádolnék, azt kell hogy, mondjam, hogy ezek jó része egészségügyi laborokban készül. Mert van az a sportolói szint, amely mögött egészségügyi segítség kell, hogy álljon” – fogalmazott a szakember.