A minimálisan elvárható újságírói tárgyilagossággal szemben a cikk kifejezetten negatív összefüggésben említi a Wrigley vállalat marketingtevékenységét, amelyet néha a vulgaritás határát súroló jelzők használatával tetéz. Emellett számos tárgyi tévedést is tartalmaz, amelyek az írást szakmailag is hiteltelenné teszik. Az újságíró által önkényesen levont egyes következtetések pedig még köszönő viszonyban sincsenek – az egyébként alapos kutatásokkal alátámasztott – valósággal.

A cím önmagában kifogásolható, az érdeklődés öncélú feltámasztását szolgálja. A „Kérsz egy rágót? Miért büdös a szám?” –stílusú mondatok a szövegkörnyezetben már-már hitelrontóak, és fényévnyi távolságra állnak cégünk ízlésvilágától.

Mivel a cikk szinte minden mondata megkérdőjelezhető valamilyen szempontból – ezekről a szerkesztőségnek részletes listát juttattunk el –, így most csak két olyan „tévedéssel” kapcsolatban kívánok megjegyzést tenni, amelyek a Wrigley Hungária Kft. jó hírnevét súlyosan sértik.

Az egyik a cikkíró azon törekvése, hogy a Wrigleyt mint a környezeti, környezetszennyezési kérdések iránt érzéketlen vállalatot mutassa be. A cikk szerint a Wrigley „semmilyen felelősséget nem érez a kulturált rágózás megtanításáért”. Először is: kétségtelen, hogy oly sok mindenhez hasonlóan, legtöbbször a rágógumi is a gondatlanul elhajított utcai szemét részévé válik (lásd még: csikkek, csokipapírok, kutyapiszok stb.). A Wrigley azon kevés gyártó cégek egyike, amelyek a problémát (és a szemetet) nem akarják a szőnyeg alá söpörni, hanem lehetőségeihez mérten megpróbálnak javítani a helyzeten. Termékeink csomagolásán (ahol ezt a technológia megengedi) piktogramok mutatják a megunt rágógumival történő „leszámolás” kulturált módját. A Wrigley Hungária Kft. ezentúl ún. „Gasztro” programjának részeként pedig ingyenesen biztosít a vendéglátóhelyeknek olyan papírtömböket, amelyek a rágógumi becsomagolására alkalmas lapocskákat tartalmaznak.

A cikk másik, szó nélkül nem hagyható sugallata szerint a rágógumizás kudarcérzet forrása. A cikkben megszólaló másik cég marketingese szerint „...az üzleti szférában néha kínos rágógumit elővenni”, illetve a szerző szerint a használt rágó gusztustalan eltüntetése, valamint a „csámcsogás” okozza a legtöbb frusztrációt a fogyasztóknak. Valóban van még tennivaló, hogy a rágógumi fogyasztása a társadalmi normáknak megfelelően történjen, de az is igaz, hogy a rágógumizás megítélése és elfogadottsága változik. Mint minden újat, ezt is meg kell tanulni. A kulturált rágógumifogyasztást éppen a termékfejlesztés és marketingkommunikáció segíti, amely korábban az egyik leghaszontalanabbként elkönyvelt termékből mindenki számára hasznos, és így szélesebb körben elfogadott terméket próbál faragni. Az elmúlt bő egy évtized magyarországi tapasztalati alapján sikeresen. A gyártó felelősségéről pedig csak annyit: senkinek nem jut eszébe a mobiltelefon-gyártókat és szolgáltatókat hibáztatni azért, mert még ma is előfordul, hogy színházban, Az ember tragédiája előadás alatt, mobilok csörrennek meg.

Sajnálatos, ha egy újságíró kizárólag olyan eszközökkel képes írását érdekessé tenni, amelyek egy baráti társaságban vagy egy szerkesztetlen internetes fórumon még elfogadottak, ám mint a marketingszakma szinte kizárólagos orgánumában – megengedhetetlenek. A lap felelőssége a szakmai színvonal és az újságírói etika fenntartásában óriási, amelynek – legalábbis ebben a cikkben – nem tudott megfelelni.