Szántó Balázs, az MPRSZ lemondott elnökségi tagja a Kreatívnak:

„A lemondásom az MPRSZ elnökségi tagságomról egy hosszú folyamat eredménye volt” – mondta el Szántó Balázs, az MPRSZ csütörtökön lemondott elnökségi tagja, a Noguchi ügyvezető partnere a Kreatív kérdésre. 

„Régóta az a benyomásom – és erre egy vitorlás metaforát is alkottam –, hogy a PR Szövetség jelenleg olyan, mint egy hátszéllel suhanó vitorlás a Balatonon. Kívülről úgy tűnik, minden rendben van és jól halad, de belülről azt éreztem, hogy nincs kapitány. Nem tudjuk, mi történik, ha megfordul a szél: célba érünk-e, vagy egyszerűen megállunk. Nem látjuk a zátonyokat, és azt sem, ha elsőbbséget kellene adnunk valakinek. Szerintem egy szakmai szövetségnek nem az az elsődleges feladata, hogy jó hangulatú rendezvényeket szervezzen, ahol a kollégák találkozhatnak – bár kétségtelen, hogy korábban ilyen rendszeres fórum sem volt.”

Kérdésünkre azt is hozzátette, „elsősorban Sztaniszláv Andrással, az MPRSZ elnökével nem értettem egyet. Voltak szakmai viták különböző projektek kapcsán, nem csak Andrással, hiszen az elnökségen belül többféle vélemény is helyet kap. Úgy éreztem azonban, hogy nagyon mást gondolok a dolgokról, mint a többiek, és ezt sem szóban, sem később írásban (februárban és márciusban) nem sikerült elfogadtatnom velük. Februárban adtam egy március 31-i határidőt, jelezve, hogy konkrét elmozdulást szeretnék látni a „puszta jóllétnél” többi irányába. Sokan jó szándékkal próbáltak meggyőzni a maradásról, mondván, hogy belülről még lehet változást elérni. Felmerült, hogy a tendereztetési ajánlás megújítását, amit elkezdtem, vigyem végig az első félévben, hiszen ősszel amúgy is tisztújítás lesz.”

Szántó Balázs a Kreatívnak azt is elmondta, a döntése összefüggésben volt a tavaly belengetett, a szektort érintő ellehetetlenítési törvényjavaslattal, és az arra tervezett, végül ki nem adott állásfoglalással kapcsolatban is.

„Tavaly, amikor az a törvénytervezet napirenden volt, többen is úgy éreztük az elnökségben, hogy meg kell szólalnunk. A tagság részéről is érkezett igény erre, a tavalyi közgyűlésen konkrét felvetés és – ha jól emlékszem – határozat is született az állásfoglalásról. Végül azonban nem foglaltunk állást, mert mire léptünk volna, a tervezetet visszavonták, így a kérdés idejétmúlttá vált. Az MPRSZ végül az MRSZ (Magyar Reklámszövetség) állásfoglalásához csatlakozott utólag, sok más szervezettel együtt.

Szántó Balázs viszont hangsúlyozza, hogy most viszont nem ez történt. A Balásy-interjúra reagálva csak az MRSZ és a MAKSZ adott ki közös közleményt, az MPRSZ pedig csak két nappal később reagált.

„Itt nem arról volt szó, hogy az MPRSZ-t ne hívták volna csatlakozni. Az MRSZ és a MAKSZ gyorsan összeállította és azonnal kiadta a közleményt. Teljesen rendben van, hogy nem kérdeztek körbe mindenkit, mert a gyorsaság számított. 

A fő problémám azzal a Facebook- és LinkedIn-poszttal kapcsolatban, amit az MPRSZ végül közzétett éppen az, hogy ez csak egy közösségi média poszt volt, nem pedig egy valódi szakmai közlemény. Ráadásul három nappal az érintett interjú után jelent meg. Szerintem nekünk nem is magára az interjúra kellett volna reagálnunk, hanem arra a jelenségre, ami itt 16 évig zajlott, és amiről mindenki tudott.”

„A minimum az lett volna, ami végül bele is került: hogy teljes mértékben egyetértünk az MRSZ állásfoglalásával. A PR-piacot ugyanúgy érintette, hogy a semmiből felbukkant egy szereplő, amely jelentős részt hasított ki a piacból. Minden évben vannak piaci összesítések, például a Kreatív is rendszeresen ír ilyeneket, amik mutatják az ügynökségi szektor méretét. Azzal viszont nem értettem egyet, hogy az elmúlt hetekben sokan várták a közösségi médiában, hogy majd a PR Szövetség megnevezi a kedvezményezetteket. Bár mindenki tudta, kikről van szó, nem tartom korrektnek, hogy a szövetségtől várták el a jogi felelősség (esetleges perek) vállalását. 

Ettől függetlenül egy határozottabb állásfoglalást vártam volna. PR-szakemberek vagyunk, tehát alapvetőnek kellene lennie, hogy egy ilyen nyilatkozatot elküldünk a releváns szakmai médiumoknak, nem csak kitesszük a Facebookra cím és aláírás nélkül, hogy „majd látja, aki látja”.

Úgy gondolom, mindig is úgy gondoltam, hogy mindig a szervezet vezetője, esetünkben a szövetség elnöke a felelős azért, amit a szervezet tesz vagy nem tesz. Én sem mutogatok másra a saját cégemnél.”

Földes Veronika, az MPRSZ főtitkára a Kreatívnak:

Földes Veronika, az MPRSZ főtitkára azt hangsúlyozta a Kreatívnak, hogy Szántó Balázs lemondása várható lépés volt, mert az elnökség sok mindenben nem értett egyet. „Gyakran az okozott feszültséget már korábban is, hogy az elnökségi tagok közül többen kifogásolták, hogy a szövetség valójában sosem foglal állást. Most sem tettük meg, csupán kikerült egy bejegyzés a LinkedIn- és Facebook-oldalunkra, amiről nem is tudom, minek nevezzem. Igazából csak egy poszt, nincs is aláírva. Ez állásfoglalásnak nem nevezhető, ráadásul meglehetősen későn került ki.” 

„Tehát nem történt határozott kiállás az ügyben, és ez feszültséget okozott az elnökségen belül is.”

„Voltak, akik határozottabb fellépést szerettek volna, hasonlóan ahhoz, amit a Magyar Reklámszövetség (MRSZ) és a Magyarországi Kommunikációs Ügynökségek Szövetsége (MAKSZ) közösen, majd később a MaReSz is kiadott.”

„Nagyjából mindenki időben megszólalt, kivéve minket. Pedig talán nekünk kellett volna az elsőknek lennünk, hiszen PR-esek vagyunk. Ha egy vállalati struktúrát nézünk, kinek kellene a leggyorsabban reagálnia? A PR-csapatnak. Nálunk azonban nem ez történik.”

„Persze a helyzetünk nehéz, mert több típusú tagságot képviselünk. Egyszerűbb egy olyan szakmai szervezetnek, amelyik csak ügynökségeket tömörít, mert ott mindenki egy irányba halad. 

Nálunk viszont ügynökségek, nagyvállalatok civilek és szabadúszók is vannak, ami nehezebb szituációt teremt. 

Ennek ellenére hiszem, hogy lehetne olyan megoldást találni, ami mindenki számára elfogadható. Már csak azért is, mert az elnökség a közgyűléstől kapott felhatalmazást arra, hogy tisztségviselőként döntsenek. Ők határozhatnának arról, mit kommentálunk, vagy egyáltalán mi legyen ennek a menete, mert jelenleg még erre sincsenek szabályaink.”

A Kreatív kérdésére a főtitkár megerősítette, hogy az ellehetetlenítési törvény belengetése során készülő MPRSZ közlemény már korábban is okozott ilyen feszültséget az elnökségen belül. 

„Igen, ott is ez történt tavaly. Szerintem már akkor ki kellett volna dolgoznunk egy protokollt arra, hogyan lépjünk tovább az ilyen esetekben. Ettől függetlenül rendkívül nehéz olyan döntést hozni, ami a kis ügynökségektől kezdve a legnagyobbakig, a multiktól az állami vállalatokig mindenkinek komfortos legyen.

Annyira szerteágazó a tagságunk, hogy nehéz tökéletes döntést hozni. Leginkább ezért nem is hoztunk semmilyet. Az MPRSZ úgy próbálta kikerülni a problémát, hogy inkább nem foglalt állást.”

Sztaniszláv András, az MPRSZ elnöke a Kreatívnak:

Sztaniszláv András, az MPRSZ elnöke a Kreatívnak megerősítette, hogy Szántó Balázs a lemondását megelőzően nem értett egyet az elnökség munkájával, és ezt jelezte is. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy egészen az utóbbi hónapokig megfelelő volt az összhang az öt elnökségi tag között, a többi négy elnökségi tag között továbbra is az. (Szántó Balázs az előző ciklusban is tag volt, és a jelenlegiben is, amely tavalyelőtt novembertől idén novemberig tart.)

Sztaniszláv András elmondta, hogy „a Magyar PR Szövetség az elmúlt időszakban sokat bővült programok, aktivitások és a tagság tekintetében is. Elkezdtünk diverzifikálni, de az elsődleges célunk a szakma láthatóságának növelése, a marketingtől való elkülönítése és a kommunikációs szakmán belüli erősítése maradt. Az érdekérvényesítés, vagy klasszikus lobbizás azonban rendkívül nehéz feladat volt az elmúlt időszakban. Mi egy konszenzuskereső szervezet vagyunk, a vezetőség erre kapott felhatalmazást több cikluson keresztül: a teljes tagság lehető legnagyobb részének érdekeit képviseljük. A tagság sokszínűsége miatt azonban adódtak helyzetek, ahol nem alakult ki konszenzus.”

Hozzátette, hogy „most egy felfokozott helyzet van, és Balázs úgy ítélte meg, hogy az az állásfoglalás, amelyet Facebookon és Linkedinen kiadtunk – és amely szerintem stílusában illeszkedik az MRSZ, a MAKSZ és a MARESZ közleményéhez –, kevés volt. Ő ebben a helyzetben pozícionálta magát.”

„De miért is lenne erősebb egy üzenet, ha a tetejére odaírjuk, hogy »sajtóközlemény«?” – tette fel a kérdést Sztaniszláv. Szerinte, „ma már sokan nem klasszikus közleményekben, hanem a közösségi médián keresztül kommunikálnak. Saját szakmánkban is azt mondjuk, hogy a sajtóközleménynek új formátumai vannak; a lényeg az, hogy a hír eljusson a célcsoporthoz. Szerintem ez módszertani kérdés. A közlemény eljutott a tagjainkhoz és a követőinkhez, praktikusan ugyanazt az elérést produkáltuk, mint más formátummal.

A jelenlegi helyzetben őszintén nem tudom, mit lehetne még tenni. A MARESZ, a MAKSZ és az MRSZ közleményei is hasonló tartalmúak. Mi is egyetértünk azzal, hogy a jelenlegi rendszernek erős piactorzító hatása volt, amit például a feat. ügynökség grafikái is jól szemléltetnek. Egyetértünk abban is, hogy tisztulásra, megújulásra és új szakmai vagy jogi sztenderdekre van szükség.

A mi álláspontunk viszont az, hogy ezt nem „hullámlovaglással” vagy felesleges hype-pal, hanem higgadt párbeszéddel kell elérni. A jogi részt a hatóságok, a piaci szabályozást pedig a piac el fogja végezni. 

Mi katalizátorai akarunk lenni ennek a higgadt párbeszédnek. Ennek fényében nem látom tehát, miben volt határozottabb a többiek közleménye.”

„Kapunk visszajelzéseket a tagoktól is: sokan értékelik a higgadtságot, de persze a közösségi médiában azok a hangosabbak, akik szerint ez kevés. Furának tartom a „gyáva” és „megalkuvó” minősítéseket, ebben nem értünk egyet Balázzsal. Ez az ő közleményében is látszott, és az is tükröződik, hogy jelenleg egy 4-1-es felállás van az elnökségen belül; a többi tag tud és akar is együtt dolgozni a konszenzusért.

Nálunk nem úgy működik az elnökség, mint egyes társszövetségeknél, ahol nagyobb az autoritás. Mi folyamatosan egyeztetünk a rendkívül sokszínű tagságunkkal, legyen szó vállalati, ügynökségi oldalról, egyéni tagokról vagy civilekről. Ez a folyamat lassabb, de alaposabb.

A PR- és kríziskommunikációban fontos a gyorsaság, de ebben a kérdésben, ahol még nem látni tisztán a jogi következményeket, a szakmai szövetség szerepe nem az, hogy felüljön az egyéni véleményekre vagy a hype-ra. Higgadt párbeszédet kell vezetnünk és platformot biztosítanunk. A tagságunk egy része nem értett egyet azzal a felfokozott hangulattal, ami elindult, ők is szakmai higgadtságot várnak el a szövetségüktől.”

Sztaniszláv András egy hosszabb Linkedin-posztot is kiadott péntek délelőtt, amelyben a helyzettel kapcsolatos személyes állásfoglalását is tisztázza. Ebben azt is megjegyzi, hogy „a szövetség alapszabálya egyszerre mondja ki, hogy az MPRSZ

• 2 § 2(b) közvetlen politikai tevékenységet nem folytat
• 3 § 1 (d) képviseli a pr-szakma érdekeit a szakmát érintő jogalkotási kérdésekben

Mondja nekem valaki, hogy az elmúlt másfél évtizedben lehetett-e rendesen jogalkotási kérdésekben megszólalni anélkül, hogy az emberre rá ne sütötték volna, hogy politizál. Nálunk a tagság egy része pontosan ezt várta, más része az ellenkezőjét” – írja a bejegyzésben Sztaniszláv András. 

Nyitókép: kjpargeter / Magnific