Mindent a szemnek
Szex a reklámokban
[2000.09.30.]
Mosolygós női arc, acélkék szemek, vakító fogzománc. Kicsit lejjebb a formás keblek, ringó csípő, miegymás. Mindenkor biztos menedék az éppen ötlettelen reklámkészítők számára: bármiről van szó, eladását bízd az aktuális nőideálra és arra a ritkán teljesülő ígéretre, hogy a vásárló termékedtől hasonlóvá válik hozzá, vagy éppen elnyeri a képen látható hölgyet. A reklám erotikája sablon, amely érdekessé abban a pillanatban válik, amikor valamilyen értelemben megrezdül a léc. Isteni szikra – mondjuk, ha végül mégis fent marad, azonban ha leesik, könnyen botrányt kiáltunk.
Ahhoz, hogy az erotikus reklámokkal szembeni ingerküszöbünk napról napra emelkedik,
aligha fér kétség. A folyamat ugyanis – értelemszerűen – öngerjesztő. A tabuk
ledőltük után hamar inflálódnak, értéküket vesztik: futó pillantásra is alig
méltatjuk, ami tegnap még az idegeinket borzolta, ez pedig a reklámkészítőket
– lévén céljuk a figyelem megragadása – újabb és újabb tabuk áthágására kényszeríti.
Sokunkban kelt ezen kívül kellemes érzést, hogy fölösleges prüdériára, bűnös
álszeméremre hivatkozva elfogadhatónak kiáltsunk ki mindent, függetlenül a „köz”
amúgy is láthatatlan, felmérhetetlen erkölcsétől, ízlésétől. (Itt jegyezzük
meg, hogy kevés dolog van, ami a „magyar közerkölcsnél” ingoványosabb igazodási
alapot és obskúrusabb érveket tud pró és kontra szolgáltatni. Mert miközben
sokan szemérmesen sütik le a szemüket, ha egy tisztasági betét nedvszívó képességét
nem sterilkék folyadék szemlélteti, aközben tudható, hogy Budapest valóságos
pornó-Hollywood, és nem csak az olcsó „munkaerő” miatt kedvelt szexparadicsom.)
A szakemberek ráadásul rendszerint sikerrel fáradoznak azon, hogy még ebben
az erős mezőnyben is jusson egyszer-egyszer valami új, figyelemfelkeltő és a
megrendelő igényei szerint esetenként megbotránkoztató a hazai reklámfogyasztóknak.
Ha érted, mire gondolok Rögtön az elején le kell szögeznünk, hogy bár az utóbbiak nyilvánvalóan nagyobb
figyelmet kapnak, az elkészült erotikus töltetű reklámok döntő többsége nem
a megbotránkoztatást célozza. Ahhoz ugyanis, hogy egy ilyen kampány sikeres
legyen, megfelelő célcsoport, reklámhordozó és egy olyan kreatív ötlet szükséges,
amely megóvja a reklámot attól, hogy öncélúan közönségessé váljék. Érthető tehát,
ha a legtöbben maradnak a „mosolygós szépkislány” koncepciónál.
A nemiségre apelláló reklámok precízen kialakított szabályrendszerét azonban
radikálisan felrúgta az Est FM nyáron lezajlott bevezető kampánya. A rádió egyik
szlogenjét kiforgatva: a tökéletes smink és a kötelezően simára borotvált hónalj
csak néhány azok közül a dolgok közül, amelyekkel nem találkozhatunk az Est
FM plakátjain. A rádió főszerkesztője, Pálinkás Szűcs Róbert szerint esetükben
minden körülmény ideális volt egy megbotránkoztató kampány sikeréhez.
„Meggyőződésünk, hogy az Est FM a korábbi rádiócsatornákhoz képest valami teljesen
újat képvisel. Ennek megfelelően a rádió pozicionálásakor elsősorban arra törekedtünk,
hogy a csatorna egyediségét, különállását hangsúlyozzuk” – mondja Pálinkás Szűcs
Róbert, a rádió főszerkesztője. „El kellett tehát szakadnunk a bevett kliséktől
és a hagyományos reklámvilágtól legalább annyira, amennyire az Est FM is különbözik
a hagyományos kereskedelmi rádióktól. Megtettük ezt természetesen a reklámok
erotikus vonatkozásaiban is. A plakátjainkon és filmjeinkben szereplő gyönyörű
hölgyek pont annyira különböznek az általánosan elfogadott szépségideáltól,
mint amennyire az Est FM különbözik a magyar piacon jelen lévő vetélytársaitól.
Kétségtelen, hogy ezt az egyediséget a rádió egész kommunikációjában elég radikálisan,
alkalmanként másokat sértő módon alkalmazzuk, ezt azonban a csatorna az első
pillanattól fogva felvállalja.”
A hangsúly egyébként – a polgárpukkasztás mellett – egy sajátos, ám egységes
képi világ megteremtésén volt: „elsősorban 18-35 év közöttiekből álló célcsoportunk
vizuálisan különösen fogékony, így nagyon fontosnak tartottuk, hogy a bevezető
kampány darabjai egyediségükben is egységes képet alkossanak az Est FM-ről.
Számításainknak némileg keresztbe tett, hogy a plakátokhoz készült spotokat,
amelyek tulajdonképpen logikailag összekapcsolják a kampány minden darabját,
egyetlen kereskedelmi televízió sem volt hajlandó sugározni”.
Ezzel együtt a főszerkesztő a kampányt teljes sikerként értékeli: „kétségtelen,
hogy a kívülállást, az átlagoson való felülemelkedést hangsúlyozó reklámjainkat
elsősorban olyanoknak szántuk, akik maguk is hasonlóan éreznek a hagyományos
média- és reklámvilággal szemben, ám a meglehetősen rámenős hangvétel ellenére
is nyilvánvaló, hogy minden számításunkat megtaláltuk” – véli Pálinkás Szűcs
Róbert.
Légy indirekt Vannak, akiket elborzaszt a nyílt közönségesség, jobban szeretik a finom utalásokat,
a virágnyelvet. Igaz, borotvaélen táncol, aki erre számít, hiszen mások épp
ellenkezőleg: bosszantónak találják, ha fifikásan vezetik a gondolataikat, és
mindenről „ugyanazt juttatják az eszébe”. Érdekes ellentmondásra figyelhetünk
fel az Amstel nyári óriásplakátjain.
„A plakátok erotikus értelmezése mindenképpen tévút a kampány üzenetéhez képest.
Belemagyarázásnak kell tehát minősítenem, hogy az Amstel óriásplakátjai szexuális
utalásokat tartalmaznának” – szögezi le Furkó Zsolt, a kampányt bonyolító cég
client-service directora.
Az életlenség-élesség kontraszttal kitűnően megkomponált képek azonban (különösen
a dákót és a két biliárdgolyót életlenül, a fókuszban pedig a sarokzsebet ábrázoló
fotó) az ellen szólnak, hogy a mellékelt szövegről „egyedül is lehet, de minek”
bárki is a barátaira asszociáljon.
„Ha nagyon akarjuk, valóban mind a rablóhús, mind a dákó, tehát a három megjelent
kép közül kettő értelmezhető fallisztikus utalásként, ám hangsúlyozom, a reklám
készítőinek nem állt szándékában rejtett utalásokat tenni” – mondja Furkó Zsolt.
A kép és szöveg hasonló – csalókán disszonáns – kapcsolatának egyébként van
már hagyománya Magyarországon. Emlékezetes példa lehet a napokban folytatódó
tavalyi plakátkampány, amelyen egy fekvő helyzetben zuhanyozó meztelen hölgyet
láthatunk, mellékelve, hogy „otthonában felállítjuk”. Ember legyen a talpán,
aki rávágja, hogy egy ártatlan hidromasszázsfülkéről van szó.
Az előbbinél direktebb A megszokott erotikus reklámok hangvételétől határozottan elütő utalásokat
találunk az OMO nyári plakátjain is. A hagyományos nemi szerepek felborulására
apelláló kampány egyúttal új célcsoportot is feltételez a terméknek. A nőre,
mint háztartásbelire építő szokásos mosó- és tisztítószerreklámokkal szemben
ezúttal – pont a hagyományos nemi szerepek és a valóság közti esetleges konfliktusokat
kihasználva – a férfiak szolgálnak célközönségként.
A folyamatosan bővülő skálán tehát – amelyen az erotikus töltetű reklámmal
hirdetett termékek, termékcsoportok szerepelnek – már a mosópor is helyet kap.
Külön dicséri a kampány elkészítőinek fantáziáját, hogy a hagyományos mosóporreklámokon
kívül a hagyományos erotikus reklámok hangvételével is szakítani tudtak. Nem
a humorról van szó – ez ugyanis alapvetően nem idegen a hasonló hirdetésektől
–, hanem arról, hogy mind az óriásplakát, mind pedig a – szűkebb közönségnek
szánt – képeslapon és újságban szereplő kép emberábrázolás nélkül utal nemiségre.
Az eladni kívánt termék megszemélyesítése egyébként eddig teljesen idegen volt
a tisztítószerek bevett reklámsablonjaitól.
Szintén radikális újítás, hogy a szokásos nemek közötti vonzalomra épülő hirdetésektől
eltérően ezúttal pont a férfi-nő ellentét volt a reklám készítőinek kiindulópontja.
A „szűkebb terjesztésre” szánt, tehát óriásplakáton nem szereplő változat pedig
egyenesen a végletekig elmegy. Nemcsak az „egyezményes jelzés” szerepeltetése,
a leplezetlen fallisztikus utalás, hanem a hangvétel agresszivitása is nyilván
sokakat megbotránkoztat.
Külön pikantériája a kampánynak, hogy az alapját adó gyilkos irónia pont az
újonnan kiszemelt célcsoport ellen irányul, „egyszerű, mint a férfi, tökéletes,
mint a nő”. A reklámok tehát témájukban alapvetően férfiakról szólnak, ám hangvételüket
tekintve alapvetően nőknek. Nagy kérdés, hogy az erotikát, iróniát, újrapozicionálást
magába sűrítő kampány vajon nem az információtartalom rovására alkalmazta-e
kifinomult módszereit.
A tendencia jól kivehető Az erotikus töltetű reklámok kezdetben a nemiséggel közvetlen kapcsolatban
álló fogyasztási cikkek – kozmetikumok, ruházati cikkek – privilégiumai voltak,
később a nemiség szimbólumai – autó, cigaretta – és a társasági élet kellékei
– édességek, üdítőitalok – is meghódították ezt a területet. Mára kizárólag
a fantázia szabhat határt annak, hogy milyen terméket lehet erotikus reklámmal
eladni. És a történet aligha ér itt véget.
