„A jó értelemben vett egót már kipörögtem, ma már sokkal jobban motivál az, ha másokat mentorálhatok, taníthatok, felkarolhatok, vagy épp alapos kutatásokat végezhetek” – mondja Mautner Zsófia, akinek blogja, a Chili és Vanília nagyjából a TV Paprikával egy időben indult el, és útjaik az elmúlt két évtized során többször is összefonódtak. Zsófi jelenleg a TV Paprika Magazinműsorában beszélget a meghívott vendégekkel, és persze főz is velük.
„Először a Gasztroblogger című műsor kapcsán kerestek meg, még a 2010-es évek elején, itt mellettem többek közt Havas Dóra, Fűszeres Eszter és Steiner Kristóf tűnt fel az egyes adásokban. Ezután vendégként többször is meghívtak különböző műsorokba, majd 2022-ben kértek fel önálló adás készítésére. Ide több ötletet is beadtam, és végül a Véletlenül vega koncepciót választották, ahol egyes nemzetek ikonikus vegetariánus ételeit mutatom meg, vagy épp a húsos kedvenceiket zöldséghozzávalókkal újragondolva. Ebből 16 epizód készült, és mindig tudom, hogy mikor ismétlik, mert a piacon az ismerőseim tudósítanak róla.”
Az országos ismertséget a Lidl reklámok és az RTL Klub-szereplések hozták meg számára, de Zsófi szakmai körökben is aktív, műsorvezetőként feltűnt többek közt a Bocuse d’Or szakácsverseny hazai és európai selejtezőjén vagy a Gourmet Fesztivál színpadi programjaiban. Blogja és közösségimédia-csatornái komoly és lojális követőbázissal rendelkeznek, számos visszajelzést kap a receptekkel kapcsolatban, de a beszerzési helyekről is érdeklődnek nála. Úgy érzi, a gasztronómia az a terület, ahol a legjobban érzi magát, és soha nem szeretett volna utazási vagy lifestyle irányba (is) elmozdulni. Néhány éve viszont szívesen osztja meg tapasztalatait olyan rendezvényeken és fórumokon, ahol a nők és a mentális kérdések kerülnek előtérbe, vagy épp arról beszélhet, hogy mi a vállalkozói függetlenség ára. Az évek során számos márkával működött együtt, olyan brandekkel, amelyeket saját magához közel érez, és használ, legyen szó cipőről vagy autóról. A Mastercarddal való több éves munkája során márkanagykövetként mutatta meg az érintésmentes fizetési megoldások előnyeit, és ez két éve a Sabre versenyen a shortlistig jutott.
Zsófi persze saját bőrén tapasztalta meg az elmúlt húsz év során a médiában lezajló változásokat. A közönség szerinte generációs kérdés, blogját például kortársai és azok gyermekei olvassák. És azért ragaszkodik a Chili és Vaníliához, mert itt tud saját stílusában, hosszan írni, és a receptek számára is ez a legjobb platform a nemrégiben megújult keresővel. Ugyanakkor a vizualitás terén a videós tartalmak kerültek előtérbe, miközben ő sokkal inkább író embernek tartja magát, és nehezen mond el 60 másodpercbe sűrítve recepteket – de a fiatalok legalább kísérleteznek vele. Blogja számára a legfontosabb platform az Instagram, ahol a márka-együttműködések is teret kaphatnak, de Zsófi továbbra is leginkább a hosszú, részletekbe menő cikkek írását érzi sajátjának.
„A digitális közeg nagyon megváltozott, és ennek hatására a tartalomgyártás is. Anno még nagyon innovatívak voltak a blogok, hiszen személyes hangnemben, hiteles emberek osztották meg gondolataikat, és tőlük interaktív módon kérdezni is lehetett. A gasztromédia is változott, és szinte sírva látom, mennyire beszűkült a nyomtatott lapok száma. Én személy szerint sokkal szívesebben olvasok hosszú cikkeket és bejegyzéseket, amelyek választékos stílusban, valódi újságírói munkával, az összefüggések feltárásával, kulturális kitekintésekkel készülnek, mint a rövid posztokat. És a televíziózás is átvette ezt az újfajta, lényegre törő nyelvezetet, vizualitást és ritmust. Innentől kezdve habitustól és motivációtól függ, hogy a tartalomgyártók mennyire tudnak ehhez igazodni, miként rakják össze a portfóliókat, és használják ki az egyes csatornákat.”
Zsófi szerint ugyan generációktól és lokációtól függően, de a lineáris televízió még tartja magát. „Az ország nyolcvan százaléka vidéken él, és ők azt ismerik, akit a tévében látnak, tehát a marketing és a mondanivaló szempontjából még mindig fontos felület. És komoly szerepe van a határon túli magyarok megszólításában is, sokan nézik, és rengeteg visszajelzést kapok én is. Ugyanakkor a klasszikus értelemben vett főzőműsorokat ma főleg a tematikus csatornákon lehet látni, máshol inkább a realityvel vegyített gasztroprogramok dominálnak, a neten és a streaming platformokon viszont rengeteg nívós ötletet valósítanak meg.”
Nem árt a természetes gátlástalanság
Havas Dóra a műfaj egyik első hazai képviselőjeként 2006-ban kezdte el írni a Lila Füge gasztroblogot. Korábban nemzetközi reklámügynökségeknél marketingkommunikációval foglalkozott, élvezte, amit csinál, de a blogolás mellett rájött, hogy van valami, amit az egyszerű kommunikációnál is jobban szeret: a főzésről kommunikálni.
A Dining Guide 2008-ban szervezte meg az első nyilvános gasztroblogger eseményt Blogkóstoló néven, amin Dóra is részt vett. A TV Paprika ugyanebben az évben indította el a Gasztrobloggerek című tízrészes sorozatát, amelyben körüljárták a jelenséget, megnézték, hogy kik írnak blogot, és hogy mit jelent ez a gasztro szcénában.
„Ide bekerültem én is, ez volt az első kontaktus a csatorna és köztem. Akkoriban még az első generációs tévés séfek vitték a vállukon a TV Paprikát, a bloggervilág pedig szépen lassan kezdett bekúszni a köztudatba és a televízióba. 2013-2014 tájékán, még bloggerként, kaptam egy-egy alkalmi felkérést Bede Robi műsorába, amikor együtt főztünk például Pokorny Liával vagy Sváby Andrással.”
A Street Kitchen indulásakor Dóra elkezdett oda videós tartalmakat gyártani. Ott látta meg Radnai Péter, az AMC Networks International – Central Europe saját gyártású műsoraiért felelős kreatívigazgatója. „Felhívott és azt mondta, hogy bár ő nem szereti a főzős tartalmakat, de a nutellás videóm elől nem tudott felállni, beszéljünk róla, hogy ilyen típusú, videós felfogásban készített tartalmakat tudnánk-e csinálni a TV Paprikára. Ekkor kötöttem először éves szerződést a csatornával, és abban az évben három-négy műsort is forgattunk.”
Dórát a blogolásban az írás mellett a fotózás is érdekelte, mindig fontos volt neki, hogy vizuálisan is igényes legyen, amit kiad a kezéből. A Street Kitchen-videóknál hamar kiderült, hogy ez zsigerből megy neki. „A képernyős főzés egészen más műfaj, mert itt egyszerre kell beszélni és főzni. Az embernek vagy van egyfajta természetes gátlástalansága, vagy gondjai lesznek a kamera előtt. Nálam ez az adottság megvolt.”
A bloggerkedést azóta fokozatosan átvette nála a videózás. Most már producerként is működik saját vállalkozásában, és a TV Paprikát meg tudta győzni arról, hogy ne a tévéstúdióban, a nagy, filmes kamerákkal vegyék fel az epizódokat, hanem saját stúdiójában, saját csapatával forgathasson. „A videókat lassan tíz éve az én stábommal gyártjuk a TV Paprikának. Ezalatt kigyúrtuk a videók képi világát, és bebizonyosodott, hogy minél bensőségesebb, emberközelibb a műsor, a nézők annál jobban szeretik. Mellette vezetem a magazinműsort is, ez lett a működésem következő lába.”
Dóra szerint azért is épülhetett fel ilyen szépen a gasztrokarrierje, mert az elsők között indult a blogolással, tévézéssel, videózással. Rengeteg munka, tanulás, szorgalom is van benne, de nem kellett úgy megküzdenie a közeggel, mint annak, aki a sok ezer blogger között most vág bele.
„Az egyik dolog, ami frissen tart, hogy óriási technológiai átalakulás elején indultam. A műfaj, vagyis hogy receptekről, ételekről, főzésről van szó, mindig ugyanaz, de ahogyan ezt megvalósítjuk, az rengeteget változott. Az elmúlt húsz évem folyamatos tanulás, fejlődés volt. Először írtam, aztán megtanultam fotózni, majd jött a videó, és meg kellett tanulni videóban gondolkodni, viselkedni, kialakítani a saját stílusomat. Egy idő után már nem a 7-8 perces videók mentek jól, hanem a 3 percesek, és megtanultuk, azt hogyan kell jól csinálni. Aztán bejött az álló formátum, majd a rövid formátum, most a hosszabb álló formátumra van igény – tehát folyamatosan változik körülöttünk a technológia, változnak a felületek, és én marhára élvezem, hogy ehhez mindig alkalmazkodni kell. Ez sokkal inkább szól a kommunikációról, mint a főzésről. A főzés a belépő, annak rendben kell lennie, de hogy azt hogyan adod át, hogyan szeretteted meg az emberekkel, az már egy másik szakma. Szerintem ebben vagyok igazán erős.”
Dóra úgy véli, a minket körülvevő hatalmas kommunikációs zajban – amikor ráadásul egyre több az AI-jal generált tartalom – az életben maradás kulcsa, hogy egyedi, hiteles, megbízható tartalmat jutasson el az emberekhez, másrészt márkát és egyben közösséget építsen maga köré, ezt a kört pedig, akár fizetős tartalmakkal is, magához kösse.
Érdekes az is, hogy a közönség különböző csoportjaihoz hogyan érdemes szólni. Most már nem feltétlenül a tartalom válik el, nem az történik, hogy az egyik közönségnek kacsazsíros kalácsot süt, a másiknak meg babkát, hanem inkább a megfogalmazás módjában van különbség. Úgy veszik fel az anyagokat, hogy többféleképpen lehessen vágni, működjön TikTokon, Instán, de akár Facebookon és YouTube-videóban is.
„2006 óta hosszú utat tettem meg, sok olyan dolgot csinálok, ami túlmutat a gasztroblog írásán. Rengeteg recept, videó, tévéműsor, szakácskönyv, magazin, cikk és tartalom fűződik a nevemhez, és az a legjobb az egészben, hogy mindezt továbbra is óriási lendülettel, szenvedéllyel és örömmel csinálom” – teszi hozzá.
A hasznos irányba mutató tökéletlenség
Serényi Zsolt egy budai bisztróban dolgozott konyhafőnökként, amikor az első éveit élő TV Paprika főszerkesztője felhívta, hogy szakácsot keresnek a műsoraikhoz, és ha kedve lenne hozzá, menjen be egy próbafelvételre. „Nálam ennek nem volt semmiféle médiaelőzménye. Akkoriban sokat hirdetett a csatorna, képernyősöket kerestek, de magamtól nem jelentkeztem volna, és a mai napig sem tudom, hogy ki ajánlott. Ha már így alakult, úgy gondoltam, megpróbálom. Annyi volt a feladat, hogy az asztalon lévő alapanyagokból főzzek valamit, és közben mondjam el, mit csinálok. Bár szerintem tévés szempontból elég ügyetlen voltam, ők nyilván látták az esélyét, hogy ebből valami fogyasztható kialakulhat, mert visszahívtak” – meséli.
A csatornának akkoriban együttműködése volt egy grilleszközöket gyártó cég hazai forgalmazójával, és Zsoltot elkezdték izgatni azok a spéci berendezések, amelyekkel ott a stúdióban találkozott először. Az egyiket kölcsön is kérte, hazavitte, és azon kezdett el kísérletezni. Már a TV Paprikával való együttműködése első időszakában elindult a grillezés irányába, ami a csatornán futó műsorait és a szakmai életét máig tartóan meghatározta.
„Magos Zolival volt egy közös, 10-12 részes sorozatunk, amely a faszénen, szabad tűzön sütés témájára épült, én pedig sportot űztem abból, hogy minél többféle ételt elkészítsünk egy félórás adásban. Izgatott a dolog, teljesen rákattantam. Tévéműsorokat néztem, könyveket rendeltem Amerikából, egyre jobban beleástam magam a témába. Annyira, hogy a mai napig a faszénen sütés, a grill, a barbecue a fő területem.”
Zsolt a műsorkészítés mellett is mindig megtartotta civil munkáját, és azt mondja, sosem érezte magát profi tévésnek. Néhány év elteltével, amikor a TV Paprika az AMC-hez került, a csatornán csökkent a saját gyártású műsorok száma, nem volt szükség annyi képernyősre, és Zsoltnak is kevesebb megbízás jutott. Ekkor a Viasatnál ajánlottak neki egy szintén grill témájú műsort, ez lett A tetovált séf.
„Ott még néhány évadot végigcsináltam, és akkoriban írtam A tetovált séf – Grill és BBQ télen-nyáron című könyvet is. Magyarországon ebben az időszakban futott fel igazán a szabadban sütés műfaja, és ezt a hullámot kihasználva a társammal együtt sikerült elindítani az első vállalkozásunkat. Mindig az volt a vágyam, hogy saját éttermem legyen, a tévézésre kiegészítő tevékenységként tekintettem, ami kicsit kimozdít a hétköznapokból. És egyébként szerettem, amikor pedig nagyon-nagyon szerettem, és igazán élveztem egy műsort, akkor azon látszott is, olyankor tudtam jó dolgokat letenni az asztalra.”
Azóta a TV Paprikával egy-egy alkalmi adásra szűkült az együttműködésük, ha van egy számára testhezálló téma, akkor meghívják a magazinműsorba. Zsolt azt mondja, a szereplés hozadékaként az évek során többször kérték fel gasztronómiai rendezvényekre, és sokkal könnyebben kinyíltak előtte olyan ajtók, amelyeknek „ki kellett nyílniuk”.
Ha csak „kisüzemi” körülmények között is, de a videózás az utóbbi időben újra szerepet kapott Zsolt életében: néhány hónapja a társával együtt hetente többször is klasszikus Reels- és TikTok-videókat gyártanak a saját éttermeik népszerűsítésére. „A kamera előtt szerzett rutin ebben nagy segítség. Bár a mai napig nem érzem magam igazán profinak, sokszor azt tudom mondani, hogy jól jött ki a lépés, és vállalható, amit csinálunk. Nagyon szerencsés vagyok, amiért annak idején beválogattak a TV Paprikába, mert amellett, hogy ez segítette a szakmai boldogulásomat, megtanított arra is, hogy hajlandó legyek megbékélni a tökéletlennel, ha az hasznos irányba mutat.”
A fűszer az ételen
Bede Róbert a kezdet kezdetén, a csatorna indulásakor jelentkezett a TV Paprika újsághirdetésére, amelyben szakácsokat kerestek a képernyőre. Az első körös casting során 250-300 embert néztek meg a kamera előtt, a másodikra 20-25 jelentkezőt hívtak vissza, köztük Robit is.
„Más okom nem volt a jelentkezésre, mint hogy kipróbáljak valami újat. Az iskola elvégzése óta szakácsként dolgoztam, külföldön is, 2004-ben pedig már konyhafőnök voltam a Hunguest Hotelsnél. Szembe jött ez a lehetőség, ami akkoriban még egészen új volt, és felkeltette a kíváncsiságomat. Végül bekerültem az induló csapatba, ahol négyen kezdtünk: Jenei Tomi, Marton Jani, Magos Zoli meg én. Valljuk be, nem egy kereskedelmi csatornáról volt szó, hanem egy induló, tematikus kábeltelevízióról, ahol nem voltak megcsinált sztárok, fölépített image és hasonlók. Elkezdtünk forgatni, elkezdték sugározni a műsorokat, aztán szép lassan fejlődtünk.”
A napi rendszerességgel jelentkező Mit eszünk ma? című sorozatban kezdett, amit több évadon át sugároztak. Az évek alatt sorra forgatták a műsorokat. Eközben Robi neves hazai éttermekben dolgozott konyhafőnökként, tartott főzőbemutatót Szöulban, Moszkvában, megfordult Svájcban, Németországban, Ausztriában, Franciaországban, Olaszországban és Portugáliában. Többek között főzött a svéd királynak, minisztereknek, közjogi méltóságoknak és ismert színészeknek, de több szakmai versenyen is elindult.
„A szakmai karrierem építése mellett a tévézés olyan volt számomra, mint a fűszer az ételen. A két évtized alatt nyilván előfordultak hektikusabb idők, néha nagyon sok műsort forgattunk, máskor kevesebbet, de a mai napig rendszeres az együttműködésem a TV Paprikával. Számomra ez egy pozitív történet, ami rengeteget hozzátett az életemhez, kezdve az ismertségtől a jellembeli fejlődésig” – mondja.
A legjobb tanács, amit annak idején a képernyős szereplésről kapott, az, hogy a kamerák előtt is próbáljon meg úgy viselkedni, mint a való életben. „Ez nem is olyan könnyű, az ember hajlamos felvenni egyfajta modorosságot, amiért kritizáltak is sokszor. De azt hiszem, mára ezt sikerült levetkőzni, és az a Bede Robi, akit a nézők látnak, nem különbözik attól, akivel a hétköznapokban lehet találkozni. Ezzel együtt a mai napig találok hibát a szerepléseimben, és izgulok a felvételeken. Nem mondom, hogy nem érzem magam komfortosan, de bizonyos dolgokban maximalista vagyok, és valószínűleg soha nem leszek maradéktalanul elégedett.”
Robi az elmúlt húsz évben a TV Paprikával negyven-ötven gasztronómiai műsort készített, és ennek hozadékaként a sajtóban, más tévécsatornákon és az online média egyéb területein is sokat szerepelt, és szerepel a mai napig. Rendezvényeken, főzőshow-kon vesz részt, országszerte számtalan versenyen zsűrizik, főzőbemutatókat, borvacsorákat tart, céges rendezvényeken műsort vezet, rendszeresen fellép interaktív „gasztro stand up” előadásokkal, és különböző éttermekben szakmai esteket, továbbképzéseket vállal. Adott ki könyvet, 2013 óta hetente három alkalommal egy vendéglátóipari szakközépiskolában tanít, vizsgáztatja a jövő gasztronómiai szakembereit, és nemrégiben indította el a saját YouTube-csatornáját, ami máris „egész jól muzsikál”.
„Remélem, nem hangzik nagyképűen, ha azt mondom, talán még eladható az arcom, a stílusom, a nevem, ami jó érzéssel tölt el. Sokszor elmondtam már, hogy a médiában főzés nem a szakmának szól. Legyen az ember szakmailag hiteles, elfogadott, legyen pontos, ne beszéljen butaságokat, de tudnia kell, hogy a nagyközönséget szólítja meg. Ez elsősorban egy szórakoztató műfaj, amelyben akkor lehetünk sikeresek, ha tisztelettel és alázattal gondolunk azokra, akik a képernyő előtt ülnek.”
Fotók: TV Paprika
A cikk a Kreatív magazin 2025/1-2. számában jelent meg.
