A szoftverkalózkodás összesen 20 milliárd dollárnyi kárt okozott világszerte 2003-ban. Ukrajnában a vállalati szférában használt szoftverek 91 százaléka illegális – többek között ez derült ki a Business Software Alliance (BSA) nemzetközi szoftver- és internetiparágat képviselő szervezet által finanszírozott friss kutatásból [forrás: www.itfacts.biz/software].

A World Internet Project (WIP) 2004-es gyorsjelentése szerint [www.ittk.hu/web/wip.html] a magyar háztartásokban a számítógép-használat elterjedése 2004-ben ugyan lassabb ütemben zajlott, mint 1998 és 2003 között, de a közeljövőben az internet terjedésével párhuzamosan a hardver- és szoftverigény is várhatóan dinamikusan növekszik. Kérdés, hogy az új felhasználók a számítógépekkel együtt legális szoftvereket vásárolnak-e, vagy az illegális utat választják. Az előbbi árcsökkentést vagy új értékesítési rendszereket igényel.

A szoftvergyártók egyik válasza az új tömegigényre az úgynevezett nyitott forráskódú, ingyenes szoftver-, illetve az egy csomagban árusított hardver- és szoftvertermékek.

A vállalati működést segítő szoftverek esetében egyhamar nem várható drasztikus árcsökkenés, inkább az árazási konstrukciókon módosítanak.

Drága dolog
„A szoftverfejlesztés hatalmas beruházást igénylő tevékenység” – mondta Agócs Péter, az elsősorban a nemzetközi piacra koncentráló Virus Buster (VB) vírusölő szoftverek fejlesztésére szakosodott cég technikai igazgatója. – „A szoftver szellemi termék, amelynél lényeges anyagi ráfordítást igényel a kutatás, a fejlesztés, a termék tesztelése és az eszközök beszerzése.” A vezető szerint a VB termékei állandó újrafejlesztést igényelnek, mert a vírusok ellen újabb és újabb védelmet kell kiépíteni.

„Az átlagfelhasználó nem könnyen érti meg a szoftverek működését, és nem is szívesen fektet abba energiát, hogy megtanulja. Mindez a hazai általános informatikai kultúra elmaradottságát jelzi”– nyilatkozta Nemes Dániel, a Max:Filter spamszűrő szoftvereket forgalmazó cég stratégiai igazgatója, aki úgy tapasztalja, hogy a felhasználók zöme a magyar nyelvű szoftvereket részesíti előnyben. Szerinte az internet-hozzáférés kiszélesedése nem annyira a szoftverárak csökkenését idézi elő, mint inkább az úgynevezett „open-floor”, azaz a nyitott forráskódú, ingyenes szoftverek, illetve az „adware” programok számának a növekedését. Ez utóbbi olyan ingyenes szoftverprogram, amelynek a futtatása alatt a képernyőn hirdetések és böngésző ablakok villannak fel.

Egyebek közt az open-floor konstrukciót valósítja meg a kizárólag vállalati ügyfélkört magáénak tudó és az internetre specializálódó Oracle cég, amely termékeinek 10 százalékát nyitott forráskódú rendszeren működteti. Klotz Tamás, a cég megbízott marketingigazgatója a Kreatívnak elmondta, hogy felhasználóiknak csupán 1-3 százaléka él ezzel a lehetőséggel. Szerinte az óvatosság hátterében az áll, hogy az ingyenes, „szabad szoftverekhez” nem jár sem garancia, sem jótállás, sem pedig olyan más kiegészítő szolgáltatások, amelyeket a kereskedelmi szoftverek tartalmaznak. Ilyen például a szoftver árának 15-20 százalékát kitevő, úgynevezett „követési szolgáltatás”, ami azt jelenti, hogy a felhasználó időről időre megkapja a frissített szoftverváltozatokat.

Csomagban van
A szoftvercégek másik jellemző megoldása, hogy egyéb szoftverekkel, vagy a számítógéppel együtt értékesítik termékeiket.

A Hewlett Packard hardver- és szoftverkereskedő cég a Kreatívhoz eljuttatott válaszában közölte, hogy az eladások negyven százalékát kitevő magánfelhasználó célcsoportnak kivétel nélkül beépített szoftverrel együtt értékesítik termékeiket. Az asztali számítógépeket, laptopokat és nyomtatókat elsősorban Windowszal, vagy részben Linux eszközökkel látják el.

Hasonlóan gondolkodnak az Oracle-nál is: a cég egyfelől kombinálja a szabad Linux szoftvereket a saját gyártású szoftvereivel – így olcsóbb csomagot állít elő, másrészt piacra dobott egy internetes adatbázis kezelő programot, a HTML DB-t, amely egyelőre ingyen használható, de később a cég azt tervezi, hogy díjköteles szolgáltatásokat épít rá.

Tisztul a piac
Klotz Tamás szerint „a szoftverpiacon a felhasználás erősen tisztul a vállalati és a magánfelhasználók körében” egyaránt, amit ő részben azzal magyaráz, hogy „az emberek egyrészről kezdik felismerni a szoftverek értékét, másrészt egyre kifinomultabbak a programok, márpedig az illegálisan terjesztett szoftverekhez nem mellékelnek használati útmutatót, és a gyártó cégtől sem lehet segítséget kérni”. Ennek ellentmond, hogy a 2003-as statisztikák szerint bővült a feketekereskedelem. Az IDC kutatóintézet Globális trendek az illegális szoftverhasználatban című jelentésében az áll, hogy „tavaly minden két dollár értékű legálisan vásárolt szoftverre egydollárnyi illegálisan telepített szoftver jutott”. Ez azt jelenti, hogy az illegális szoftverhasználat még mindig hatalmas kihívást jelent, s hogy 2003-ban az illegális szoftverhasználat világszerte népszerűsödött.

Így bőven marad tér az illegális szoftverkereskedelemnek, amely azonban nem annyira a bűnözés kategóriájába esik, inkább egy megoldandó társadalmi jelenség az IDC kutatói szerint. „Vajon a sok millió szoftverkalóz mind etikátlan tolvaj, vagy netán valami gond van a jelenlegi rendszerrel?” – teszik fel a kérdést, s vizsgálják azt számos – kulturális, etikai, jogi, üzleti és geopolitikai – nézőpontból. Munkájukban rámutatnak, hogy a szegény gazdaságokban a kalózszoftverek éppenséggel a munkaerő-piaci készségek fejlesztéséhez is hozzájárulhatnak.