A közmédiával szembeni soron kívüli intézkedések jogszerűségének, illetve a közszolgálat átalakításának megítéléséhez alapvetően Magyarország Alaptörvényét és a hatályos Médiatörvényt kell alapul venni. Fontos azonban már az elején rögzíteni: bár a kétharmados, alkotmányozó többség elméletileg rendkívül széles mozgásteret biztosít a jogrendszer átalakítására, ezt nemzetközi kötelezettségek - elsősorban az uniós jog és az Emberi Jogok Európai Egyezménye - valamint a jogállamiság alapelvei érdemben korlátozzák – mondja Dr. Szalai Anita LL.M.
Kreatív: Magyar Péter belengette a közmédia ideiglenes leállítását. Erre van bármi jogi lehetősége? A kétharmados többség ezt lehetővé teszi?
Dr. Szalai Anita: A sokszínű, kiegyensúlyozott tájékozódás és a belső pluralizmus biztosításának egyik fontos eszköze a közszolgálati média. Alapvető feladata, hogy a demokratikus nyilvánosság működésének alapintézményeként pontos, kiegyensúlyozott és sokszínű tájékoztatást nyújtson. Emellett olyan kulturális, oktatási és társadalmi funkciókat is ellát, amelyek piaci alapon nem feltétlenül jelennek meg.
Ha a jelenleg hatályos jogszabályi környezetet nézzük, az Alaptörvény kifejezetten nem írja elő közszolgálati médiaszolgáltató fenntartását, az az általa deklarált sajtószabadságból és az államnak a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges tájékoztatási kötelezettségéből következik. Ehhez szorosan kapcsolódik a Médiatörvény logikája, amely a közszolgálati médiaszolgáltatást a demokratikus működés egyik alapfeltételeként kezeli, és annak fenntartását kötelezővé teszi. Ebből következően egy „fekete képernyős” teljes leállás nehezen lenne összeegyeztethető a hatályos jogi szabályozással.
Kétharmados többséggel ugyanakkor valóban lehetőség van a teljes intézményi struktúra újraszabására – akár az MTVA vagy a Duna Médiaszolgáltató Zrt. megszüntetésére és új rendszer létrehozására, a csatornakínálat újragondolására –, de ez a gyakorlatban nem leállítást, hanem átszervezést jelent. Feltéve persze, hogy a jogalkotó továbbra is fenntartja a közmédia szükségességének koncepcióját. Egy technikai vagy szervezeti átmenet idejére beiktatott szünet jogilag elképzelhető, de komoly nemzetközi jogi és médiapolitikai vitákat generálna.
Milyen átszerveződésekre lehet számítani a közmédiánál, és mik ezek jogi keretei?
A jelenlegi kétpólusú struktúrát – a Duna Médiaszolgáltató Zrt. mint tartalmi felelős és az MTVA mint gyártó és vagyonkezelő konstrukcióját – egy új kormány kétharmaddal viszonylag könnyen átalakíthatja: összevonhatja a szervezeteket, megszüntetheti a párhuzamosságokat, vagy teljesen új intézményi modellt hozhat létre a közszolgálati funkciók biztosítására.
A közmédia átalakítása során mindenekelőtt azt kell újragondolni, hogy a közszolgálati szektor létrehozására és működtetésére irányuló állami beavatkozás mellett szóló érvek – a frekvenciaszűkösség, az állami gondoskodás és a közmédia közgazdasági, valamint társadalmi indokoltsága – a mai médiakörnyezetben még mennyiben és milyen körben igazolják annak fenntartását.
A közmédia feladata a pártatlan információszolgáltatás, ami nem történt meg az elmúlt években. Ennek lehetnek jogi következményei? Illetve milyen törvényi lehetőségek vannak ennek biztosítására a jövőben?
A közszolgálati médiaszolgáltatásnak a hatályos jogszabályok szerint is az államtól függetlenül kell, kellett volna működnie.
A Médiatörvény és a Közszolgálati Kódex egyértelműen előírja a kiegyensúlyozott, pontos és pártatlan tájékoztatást. Elméletben ennek megsértése járhat jogkövetkezményekkel, a gyakorlatban azonban ezek korlátozottak. A kiegyensúlyozottság vizsgálata ugyanis a Médiatanács hatáskörébe tartozik, amely az MTVA és a Duna Médiaszolgáltató vezetőinek kinevezésében is szerepet játszik, elfogadja a Közszolgálati Kódexet, és részt vesz a Közszolgálati Közalapítvány Kuratóriumának összetételében. A Médiatörvény tehát olyan konstrukciót tartalmaz, amely nem biztosítja a közmédia valóban független hatósági kontrollját, így kérdés, hogy ki fogja egyáltalán kimondani a közszolgálati kötelezettségek sérelmét.
Vezetői felelősséget a közszolgálati kötelezettség megsértése esetére a Médiatörvény nem ír elő. Ha bizonyítható törvénysértő működés merülne fel, az munkajogi alapon vezethet személyi következményekhez, de klasszikus büntetőjogi felelősség csak kivételes esetekben – például gazdasági bűncselekményeknél – jöhet szóba.
A jövőbeni biztosítékok inkább intézményi reformokon keresztül képzelhetők el: a kinevezési rendszer pluralizálása, a vezetők elszámoltathatóságának megteremtése, a társadalmi kontroll erősítése, valamint a finanszírozás politikai függésének csökkentése és a valóban független hatósági kontroll kialakítása lehetnek azok az eszközök, amelyek ténylegesen biztosíthatják a pártatlanságot.
Ugyanakkor az Európai Médiaszabadság Rendelet (EMFA) itt egy fontos korlátot jelent: nem azt írja elő, hogyan nézzen ki a rendszer, hanem azt, hogyan kell működnie. A közszolgálati médiának függetlennek, átláthatónak és kiszámíthatóan finanszírozottnak kell lennie. Ez azt jelenti, hogy a struktúra átalakítható, de egy politikailag vezérelt modell újraépítése már nem fér bele az uniós keretekbe.
Munkajogi szempontból milyen lehetőségek vannak egy esetleges leépítésre és átalakításra?
Mivel a közmédia dolgozóinak jelentős része a Munka Törvénykönyve hatálya alá tartozik, így a klasszikus eszközök állnak rendelkezésre: szervezeti átalakításra hivatkozó felmondás, csoportos létszámcsökkentés, megfelelő időtartamú munkaviszony esetén végkielégítéssel. Ezek jogszerűen végrehajthatók, ugyanakkor rövid távon jelentős költségvetési teherrel járnak. Egy hatékonyabban működő közmédia felállításával azonban ez mér középtávon megtérülhet.
Az intézmény jogutódlással történő átalakítása további mozgásteret adhat, de a nem megfelelően indokolt elbocsátások komoly munkaügyi perekhez és kártérítési kötelezettséghez vezethetnek. Itt tehát a jogszerűség kulcsa az alapos előkészítés és az objektív indokolhatóság.
A közmédián túl milyen jogi lépésekre számíthatnak a NER-közeli médiumok és szolgáltatók? Mik az új kormány lehetőségei?
A magántulajdonban lévő médiumok esetében az állam mozgástere lényegesen szűkebb, mint a közmédiánál. Ezek közvetlen megszüntetése nem lenne jogszerű.
Ugyanakkor az Európai Médiaszabadság Rendelet (EMFA) itt kifejezetten releváns: az egyik legfontosabb új szabálya az állami hirdetések elosztásának átláthatóvá és objektívvé tétele. Az állam nem részesíthet előnyben politikai alapon egyes médiumokat, és köteles nyilvánosságra hozni a költések részleteit.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a jelenlegi, erősen koncentrált állami hirdetési rendszer uniós jogi szempontból nehezen tartható fenn. Emellett versenyjogi vizsgálatok – például médiakoncentráció vagy piaci erőfölény kérdésében – és a Médiatanács átalakítása is hatással lehet a piaci szereplőkre, bár ez utóbbi már közvetettebb eszköz, és alkotmányossági kérdéseket is felvet.
Várható-e olyan jogi környezet Magyarországon, amely biztosítja a közmédia pártatlan működését?
Jogilag ez ma már nemcsak nemzeti, hanem uniós kérdés is. Az EMFA közvetlenül alkalmazandó rendeletként kötelező előírásokat tartalmaz a tagállamok számára, és 2025–2026-tól fokozatosan közvetlenül alkalmazandó.
Ez azt jelenti, hogy a közszolgálati média működésének alapelvei – függetlenség, pluralizmus, stabil finanszírozás – már nem pusztán nemzeti hatáskörbe tartozó döntések kérdései. A jogi keret adott, de a tényleges működés továbbra is azon múlik, hogy az intézményi struktúra képes-e valódi, működő garanciákat kialakítani a politikai befolyással szemben.
Összességében tehát egy kétharmados többséggel rendelkező új kormány valóban mélyreható változásokat hajthat végre a közmédiában, de a „leállítás” helyett a realitás az intézményi újratervezés. A pártatlanság pedig nem pusztán jogszabályi kérdés: azon múlik, hogy a rendszer képes-e valódi, működő garanciákat kialakítani a politikai befolyással szemben.
Dr. Szalai Anita LL.M. húsz éves infokommunikációs jogi pályafutása során széles körű tapasztalatot szerzett hatósági, vállalati és ügyvédi irodai oldalon egyaránt. Jogi felsővezetőként és ügyvédként számos vállalkozást támogatott a sikeres működésben, és ma már egyetemen is oktat joghallgatókat nappali tagozaton, illetve jogászokat a digitális gazdasági szakjogász képzésben. Ezzel a tudással alapította meg 2020-ban a saját ügyvédi praxisát, hogy a digitális gazdaság szereplőinek egy helyen kínáljon átfogó megoldásokat – akár komplex jogi problémákra is. Ügyvédi irodája filozófiája egyszerű: csak olyan szolgáltatást kínál, amivel egykori jogi felsővezetőként elégedett lett volna.
Kiemelt kép: Facebook/magyartisza
