Számos irodalmi alkotás vagy film csak akkor okoz igazi katarzist, ha a befogadó rendelkezik azzal a műveltséggel, amelynek segítségével képes felismerni azokat a forrásokat, ahonnan a műben felhasznált asszociációk, hivatkozások erednek. Így van ez a Visegrádi Ásványvíz új filmjével is, amelynek megértéséhez a következő dolgokat kell mindenképp tudnunk.

Christopher (született: Christophe) Lambert színész. Halhatatlan harcost alakított a Hegylakó című filmben. Ő egy nemzetközi sztár (lásd még: Metro). Nem nagyon nagy, de ahhoz elég nagy, hogy egy magyar termék reklámjában főszereplőként szerepeljen. Duncan MacLeod egyébként a Hegylakó című filmben elnyerte a jutalmat (mindenkinek levágta a fejét), és ő lett az Egyetlen. Győzelmének forrása volt a víz is, amiből a szpot végén kortyol, és aminek helyes akcentussal mondja ki a szlogenjét. Biztos akkor is ezt itta, amikor a neonreklámok között kardozott azzal a másikkal (Kurgan). Ezt a vizet meg kell venni, mert akkor mi is győztesek leszünk. Győzünk.

Az általam írt kritika és a Visegrádi-film között az a közös pont, pontosabban akkor érthető igazán, ha valaki látta az 1986-ban készült film, a Hegylakó második részét is. Büdzsében, alaptörténetben, szereplőkben nincs nagy különbség (Sean Connery is szerepelt benne), az első résszel összehasonlítva – kivétel nélkül minden általam ismert Hegylakó-rajongónak ez volt a véleménye – a nagyszerű alaphoz képest mégis silány fércmű volt.



A reklámfilm alapötlete nem a legeredetibb, de nagy valószínűséggel működik. Ruházzuk fel a márkát a kaland egzotikumával! Christopher Lambert fantasztikus asszociáció! Tényleg. Örökzöld. És egyébként meg miért ne azonosíthatná egy magyar márka önmagát egy nemzetközi sztárral?

Minden adott volt ahhoz, hogy a Visegrádi Ásványvíz leiskolázza a szakmát. Aztán az utolsó pillanatban taccsra rúgta a tizenegyest (lásd még: Figo – Szentkirályi).

A néző szíve ujjong, amikor meglátja Christopher Lambert-t (ez a kedvenc részem), de aztán elszomorodik... Ezzel a Hegylakóval valami baj van. Vén, fakó, a ruhája ostoba, össze-vissza ugrál egy szörnyű csatajelenetben, amit csak úgy tudtak mozgalmassá tenni, hogy Lambert fején kívül nem nagyon látunk mást. Egyébként meg hogy kerül most oda a sziklára?!

Ez a Hegylakó nem nyerte volna el az öröklét díját, nem lett volna Egyetlen, még az a béna halhatatlan is levágta volna, akivel a film elején a garázsban harcolt. Értem én, hogy nem az alkotók hibája, hogy drága a GRP, és emiatt nem lehet nyakra-főre egyperces filmekkel adásba menni. De akkor legyen más a történet! Például ne legyen benne a kisfiú, akinek sorsáról, miután édesanyja magához ölelte, sokat nem tudunk meg. Sejtjük, hogy megmenekültek, de az is lehet, hogy a mi hegylakónk akkor is kiállna napozni a sziklára, ha előtte a kopasz támadók felkoncolták volna mindkettőjüket. Ez a hegylakó már nem az a Hegylakó, csak egy kiöregedett sztár (Sophie Marceau új palija), aki egy nagyon közepes magyar reklámban szerepel.

Értékelés: 2