hero
Kreatív

Rovat:

ReklámMédia
Becsült olvasási idő: 4 perc
Telefon felett eltöltött órák igen, egy elszívott spangli nem?

A Médiaunió Alapítvány 2025 őszén indította el a Függőség 7 jele című kezdeményezést, amely a tinédzserkori szerhasználat és a viselkedési függőségek kockázataira hívta fel a figyelmet. A kampány most Kiszállókártyák néven folytatódik és konkrét kapaszodókat: elérhető intézményeket, szakembereket mutat meg. 

„Ha egy számodra fontos személy drogozna, mit mondanál neki?” 

Emlékszel mindenre a tegnap estéből? Ha valaki rosszul lesz egy szertől, tudod, mi a teendő? Mi volt az utolsó dolog, ami offline boldoggá tett? Mennyi ideig tart a „nyerő érzés”? – többek között ilyen kérdésekkel (és a rájuk adott válaszokkal) vezeti rá az érintetteket a tinédzserkorban kezdődő függőség jeleire és a segítségkérésre legújabb, Kiszállókártyák kampányában a Médiaunió.

A Médiaunió Alapítvány 2025 őszén indította el a Függőség 7 jele című kezdeményezést, amely a tinédzserkori szerhasználat és a viselkedési függőségek kockázataira hívta fel a figyelmet. A Kiszállókártyák a korábbi felismerésközpontú megközelítést gyakorlati kapaszkodókkal egészíti ki – a fiatalok mellett a szülők és pedagógusok számára is. A Médiaunió kreatív partnere idén is a társadalmi ügyekre és értékteremtő márkákra specializálódott Rewind Creative Agency.

A tinédzserek sokszor nehezen jelzik saját problémáikat

A kutatások szerint a probléma a magyar fiatalok jelentős részét érinti. Az ESPAD (European School Survey Project on Alcohol and other Drugs) 37 országot vizsgáló jelentése alapján a magyar kamaszok 91 százaléka kóstolt már alkoholt, a szintetikus katinon-használat aránya pedig Magyarországon a legmagasabb a vizsgált országok között. Az Iskoláskorú Gyermekek Egészségmagatartását vizsgáló nemzetközi kutatás (HBSC) szerint a 9–11. évfolyamosok 17 százaléka próbálta már ki életében a marihuánát. Közben az NMHH adatai alapján a 15–16 évesek szinte mindegyikének van saját telefonja, hétvégén pedig átlagosan több mint négy órát töltenek képernyő előtt.

A fiatalokat érintő függőségek tehát nemcsak a „klasszikus” addikciókat, az alkoholt és a drogokat jelentik: egyre több szó esik a játék- és képernyőfüggőségről is. A tinédzserek ráadásul sokszor nehezen jelzik saját problémáikat, ezért a környezetüknek – szülőknek, pedagógusoknak és kortársaknak – is fontos szerepe lehet a változások észrevételében.

Nem az a kérdés, mikor kell megijedni

Már annak eldöntése sem egyszerű, hogy pontosan mikor beszélünk problémáról. „Szakmai-diagnosztikus oldalról is adódnak bizonytalanságok azzal kapcsolatban, hogy például az online játékzavar önálló diagnózisként megállja-e a helyét. Az európai diagnosztikai kézikönyv ezt már számon tartja, az amerikai verzió még kutatandó területként nevesíti. A telefon felett eltöltött órák elfogadott viselkedésformát jeleznek, egy elszívott spangli viszont nem. Ebben a mérlegelésben inkább az attitűdjeinkre, berögzült sztereotípiákra hagyatkozunk, mintsem valami zsinórmértékre. Mégsem az a legfontosabb kérdés, hogy mikor lehet joggal megijedni. A szülő nyitott érdeklődése, a szükségletekre való rákérdezés éppen annyira érvényes a képernyő fölött eltöltött több órás szeánsz miatt, mint az első rajtakapott spangli után” – mondja dr. Marjai Kamilla pszichológus, addiktológiai konzultáns, a kampány szakmai vezetője.

A segítségkérést szerinte az addiktológiai ellátáshoz kapcsolódó előítéletek is nehezítik. „Még mindig gyakran hallom azt, hogy »elvonó«, »elvonókúra«. Él egy olyan rémkép a fejekben, hogy az addiktológiai osztályon vagy a rehabon benyugtatózva támolyognak a betegek csíkos pizsamában, miközben a főnővér üvölt velük. Ezzel szemben a korszerű addiktológiai ellátás sokkal inkább a sorstársi támogatásra, a kizárólagos minimumra redukált gyógyszerelésre törekszik és a felépülőt a saját autonóm döntéseiben, a felelősségvállalás visszavételében támogatja.”

A szakember szerint sok érintett számára meglepő élmény, hogy dörgedelmes orvosi utasítások helyett sorstársközösséget talál, és olyan emberekkel találkozik, akik hozzá hasonlóan a felépülésen dolgoznak.

A felismerés önmagában még kevés

A függőségben való érintettség belátása önmagában is nehéz feladat, a segítségkérés pedig szintén egy fontos mérföldkő. Attól, hogy valaki érzi vagy látja, hogy probléma van, még nem feltétlenül tudja, hogyan induljon el, mit kérdezzen vagy kihez forduljon. Ebben adnak kapaszkodót a Kiszállókártyák. A kiszallokartyak.hu oldalon az alkohol-, drog-, játék- és képernyőfüggőséghez kapcsolódó, „megfordítható”, összesen 53 kártya tesz fel olyan kérdéseket, amelyeket sokan talán magukban már megfogalmaztak, kimondani azonban nehezebb őket. A hátoldalon rövid szakmai válasz és lehetséges következő lépés olvasható. A kártyák a fiatalok mellett a szülőknek, pedagógusoknak és kortársaknak is segítséget adnak ahhoz, hogyan lehet észrevenni egy problémát vagy elindítani egy nehéz beszélgetést. 

A honlap „Segítség!” rovata önkitöltős tesztekkel és egy hiánypótló országos intézménylistával támogatja a tájékozódást. Az egyedülálló gyűjtemény kifejezetten olyan intézményeket, szervezeteket és szakembereket mutat be, akik fiatal, akár 10–18 éves érintetteket is fogadnak. 

A kampányhoz tévéreklám is készült, emellett kültéri plakátok és bannerek népszerűsítik a kezdeményezést.

Bár nőtt az ilyen jellegű szakmai vállalás, továbbra is foghíjas az ellátás, az országos lefedettség pedig közel sem egyenletes. A serdülő pszichiátriai ellátás felől gyakran hiányzik az addiktológiai felvértezettség, a klasszikus addiktológiai ellátás pedig a felnőtt korosztályra szabott. A prevenció kapcsán alulértékelt azoknak az ifjúsági irodáknak, közösségi tereknek, iskolában segítő hivatást gyakorlóknak a jelentősége, akik az elsődleges védvonalban juthatnak szerephez. Bőven akad még tennivalónk, a folyamatban lévő törekvések pedig kiérdemlik a támogatást” – mutat rá dr. Marjai Kamilla.

Nem elég azt mondani: kérj segítséget

Vida Gusztáv, a Rewind Creative Agency kreatívigazgatója hozzátette: „Számos civil szervezettel dolgozunk együtt fontos társadalmi ügyeken, és jól látható, hogy még ha az érintettek fel is ismerik a problémát, nehezen kérnek segítséget. Ennek oka lehet szégyen, tabusítás, előítéletek vagy épp az, hogy nem tudják, kihez fordulhatnak. A Kiszállókártyák azonban a problémák azonosításán túlmenően irányt is mutatnak olyan szakértők felé, akik nem ítélkeznek, hanem támogatnak.”

A Médiaunió tagjai és alapítói a korábbi évekhez hasonlóan idén is reklámfelületeiket ajánlják fel annak érdekében, hogy a Kiszállókártyák üzenete a lehető legtöbb emberhez eljusson.